A Cambridge-i és az Oxfordi Egyetem dollármilliós olajbizniszek után kerülte el az adózást

A Cambridge-i és az Oxfordi Egyetem offshore-befektetéseire is fény derült a napokban szivárogtatott titkos vállalati dokumentumokban. A két brit egyetem a Kajmán-szigeten bejegyzett tőkealapok segítségével kerülte el dollártízmilliós befektetései utáni adók befizetését, a csúcsegyetemek és kollégiumaik ráadásul olajlelőhelyek feltárásából és mélytengeri olajkitermelésből próbálnak nyerészkedni.

A brit Guardian hozta tegnap nyilvánosságra az “Oxbridge”-i piszkos vállalkozást aminek lényege, hogy a két legnagyobb hírű brit egyetem több tízmillió dollárt fektetett be különböző vállalkozásokba úgy, hogy nyereségük után semmiféle adót nem fizetnek (avagy egészen minimálisat), sem a brit államnak, sem más olyan ország kasszájába, ahol a gazdasági tevékenységüket folytatják.

Az offshore-bizniszekben a két egyetem, számos kollégiumuk, valamint az egyetemi szektor legnagyobb nyugdíjalapja is érdekelt: a Paradiseiratok részeként nyilvánosságra hozott titkos dokumentumok szerint 2006-ban az Oxford és kollégiumai 3.4 millió dollárt, a Cambridge pedig 1.7 millió dollárt fektetett be adóelkerülést szolgáló offshore-alapokba. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy – azon túl, hogy nem fizetnek adót – a szóban forgó alapok nagyrészt erkölcsileg megkérdőjelezhető tevékenységek útján tettek szert profitra.

Az alapok egyikéből például a Shell egy mélytengeri olajfúrásokra specializálódott  vállalkozását finanszírozták, ami várhatóan nagy port ver majd fel, hiszen a brit egyetemekre amúgy is egyre súlyosabb belső és külső nyomás helyeződik, annak érdekében, hogy a fosszilis energiába való befektetések helyett erkölcsileg vállalható módon próbáljanak pénzt teremteni. 2015-ben az edinborough-i egyetem például azt követően hagyott fel az olaj-és gázbiznisszel, hogy hallgatók 10 napra elfoglalták az egyetem egyik épületét.

Mi az az offshore és mik azok a Paradise-iratok?

Az offshore-ozás azt jelenti, hogy gazdasági szereplők olyan országban alapítanak céget és könyvelik el gazdasági tevékenységeiket, ahol alacsonyabbak az adók, mint ahol valós tevékenységüket folytatják. A trükközés az adóelkerülésen és pénzmosáson túl a tulajdonosi viszonyok átláthatatlanná tételét is szolgálja.

A nemzetközi offshore-hálózatok leleplezésének legújabb állomását jelentő Paradise-iratokat a Süddeutsche Zeitung nevű német lap szerezte meg. A 13,4 millió dokumentumból álló gyűjtemény feldolgozását az Oknyomozó Újságírók Nemzetközi Konzorciumával (ICIJ) együtt kezdte el, az első iratokat november 5-én hozták nyilvánosságra.

Hogy miért korunk egyik legnagyobb parája az offshore-ozás, arról itt írtunk.

De az olaj-vállalkozásokkal nem ér véget a kétes bizniszek sora. A többek közt az oxford-i Jézus, valamint Magdaléna Kollégiumok által is hízlalt alapok befektetései közt olyanokat is találunk, mint a BrightHouse kiskereskedési hálózat finanszírozása. A BrightHouse-t éppen többek közt tanulási zavarokkal küzdő emberek súlyos lehúzásával vádolják, és éppen a múlt hónapban kötelezték 250 ezer vásárló kompenzálására. (Ez az alap amúgy, amint a héten szintén kiderült, a királynő hozzájárulásával is büszkélkedhet.)

A brit egyetemek – noha egyre nagyobb részt magánfinanszírozásból működnek – állami kézben vannak, és brit adófontokból, valamint EU-s támogatásokból is részesülnek, ami tovább súlyosbítja az befektetések erkölcstelenségét. A Cambridge és az Oxford egyetemek adóelkerülése igen szépen mutatja azt a folyamatot, amelynek során a közszolgáltatások (itt: egyetemek) egyre inkább magánkézbe kerülnek, finanszírozásukat egyre inkább a köz számára nehezen számonkérhetető és átláthatatlan magánszektorra bízzák, a közszolgáltatások pedig így természetszerűleg szolgálnak egyre inkább – akár a jelenleg feltárt, közvetett módokon – magánérdekeket, gyakran a köz érdekeivel szemben (környezetkárosító olajkitermelés, erkölcstelen kereskedelmi vállalkozások) . Az offshore-panamázás pedig tovább erősíti azt a folyamatot, aminek során a közszolgáltatások fenntartására az államoknak valóban egyre kevesebb forrás áll a rendelkezésére.

A Paradise-iratokba amúgy a brit adó- és vámhivatal már az első történetek nyilvánosságra kerülése után teljes betekintést kért – szemben a magyar hatóságokkal, holott magyar vállalkozások is érintettek az iratokban.

(Guardian)

Címoldali kép: Creative Commons Zero
Kapcsolódó cikkek