„A kórházakban zombik mentik az életeket” – az éhségsztrájktól sem riadtak vissza a lengyel rezidensek

A lengyel rezidensek már két éve tárgyalnak a kormánnyal és szerveznek megmozdulásokat azért, hogy az egészségügyi rendszer tüneteit végre vegyék komolyan a döntéshozók és kezeljék a problémák valódi okait. Egyrészt harcolnak a tisztességes és méltó körülményekért, amelyben a páciensek érdeke megfelelő helyet kap, másrészt azért az eszméért, amire feltették az életüket, a gyógyításért. Mivel a döntéshozókkal és az egészségügyi miniszterrel folytatott szeptember végi utolsó találkozón sem tudtak eredményt elérni, úgy döntöttek, hogy a helyzet súlyosságára felhívva a közvélemény figyelmét éhségsztrájkba kezdenek.

Szolidaritási tüntetés az éhségsztrájkoló rezidensekért Krakkóban (Fotó: Twitter / Piotr Kędzierski)

Október 2-án kezdődött a megmozdulás az egyik varsói gyerekkórház aulájában, körülbelül 20 rezidens részvételével. Azok, akik nem tudtak részt venni, támogatásukat országszerte tartott véradással fejezték ki. Az egészségügyi dolgozók érdekképviseletét ellátó legfontosabb szakszervezet is kiállt mellettük, hiszen a rezidensek az egészségügy teljes reformjáért küzdenek, az ápolók, pszichológusok, gyógyszerészek és minden egészségügyben dolgozó érdekeiért tüntetnek, beleértve a páciensek jogait a minőségi egészségügyi ellátásért.

Lengyelország az egészségügyre szánt kiadások tekintetében jelenleg jócskán elmarad az európai uniós átlagtól. A GDP 4,5 százalékát költik erre a célra, ami a legalacsonyabbak közé tartozik Európában.

A lengyel rezidensek azért harcolnak, hogy a következő három évben a kormány növelje az egészségügyre szánt forrásokat, a GDP 6,8 százalékára. Azt szeretnék még elérni, hogy csökkenjenek a hosszú várakozási idők, és hogy az orvoshiány megoldására dolgozzanak ki részletes tervet.

Továbbá olyan szabályozást követelnek, amely csökkenti a bürokráciát és a túlórázást, illetve az ügyeleti idő vállalását világosan kijelöli. A követeléseik utolsó pontja pedig a rezidensek jelenleg aránytalanul és méltatlanul alacsony bérének növelése.

A rezidensek olyan orvosok, akik már sikeresen túl vannak a hatéves orvosi képzésen, az azt követő záróvizsgájukon, a 13 hónapos diploma utáni gyakorlaton; és ezt követően töltik a 4-6 éves specializációs idejüket. Ennek során a rezidensek munkájuk során ugyanolyan felelősséggel tartoznak a betegek gyógyításáért és életéért, mint egy szakorvos, mégis fizetésük egy raktári munkás vagy kasszánál dolgozó bérével van egy színvonalon.

Azok, akik nem menekülnek külföldre, a rendes megélhetés és a rendszerszintű orvoshiány miatt arra kényszerülnek, hogy nagymértékű túlórákat vállaljanak, aminek következtében le vannak terhelve és többen érzik etikailag helytelennek, hogy szükségből egy fáradt, kialvatlan orvos lássa el a betegeket.

A Wrocław városában tartott tüntetésen a helyzet abszurditására felhívva a figyelmet felbukkant olyan transzparens is, hogy: „A kórházakban zombik mentik az életeket.”

A problémáktól függetlenül óriási erőfeszítéseik árán, hivatásuk iránti elkötelezettségüknek eleget téve a rezidensek mindent megtesznek azért, hogy a betegek ellátása ne sérüljön. Az éhségsztrájkkal azt szeretnék kifejezni, hogy elég volt, és ki vannak éhezve a változásra, mert anélkül éveken belül fenntarthatatlanná válik a rendszer, annak pedig a betegek látják kárát.

Óriási gondot jelent, és nemcsak az egészségügyi szektorban, a külföldre vándorlás. Emellett az is, hogy például a lengyel egészségügyben dolgozó ápolók átlagéletkora 50 év körül van, akik közül sokan idővel nyugdíjba mennek; de az orvosoknál is hasonló a helyzet. A lengyel állam pénzén kitanított orvosok és ápolók egy része pedig Németországban, Svédországban és Nagy- Britanniában könnyen talál jobb körülményeket hivatása gyakorlásához.

A lengyel egészségügyi miniszterrel folytatott eredménytelen tárgyalások után, azzal a feltétellel, hogy az akkor már több napja tartó éhségsztrájkot beszüntetik, Beata Szydło, lengyel miniszterelnök beleegyezett, hogy találkozik a rezidensek képviselőivel. Bízva abban, hogy végre meghallgatják és teljesítik a rezidensek kiáltványának fő pontjait, utóbbiak felfüggesztették a sztrájkot.

Azonban az előzetes ígéretek helyett úgy vélik, hogy tulajdonképpen politikai csapdába csalták őket, érdemi megbeszélésre és döntésekre nem került sor a találkozón. Helyette a medikusokat egy bizottságban való részvételre hívták meg, aminek az lenne a célja, hogy kidolgozza a változásokat. Ezt az ajánlatot többek között azért sem tudták elfogadni, mert 2 éve már, hogy ezekről a problémákról parttalan tárgyalások zajlottak a minisztériummal, pont ezért kezdtek el sztrájkolni.

A kormány végül előállt egy, a korábbiakhoz képest némileg módosított tervezettel, amelyben ugyan növelnék az egészségügyre szánt kiadásokat, ezt különösen kihangsúlyozva a médiában is, azonban azokat csupán 2025-re, és akkorra is csak egy részét ígérik annak, ami a rezidensek szerint elfogadható lenne. A GDP 6 százalékára növelnék 8 év alatt az egészségügyre költött forrásokat.

A sztrájkot a rezidensek ezek után folytatták és közben egyre több városból csatlakoztak kórházak az éhségsztrájkolókhoz, illetve szimpátiatüntetéseket tartottak országszerte. A kormány részéről tanúsított hozzáállás afelé irányult, hogy hiteltelenítsék a rezidensek ügyét.

Egy képviselő kommentje az éhségsztrájkra annyi volt, hogy ha rendesen éheznek, akkor maximum lefogynak egy kicsit.

A lengyel parlamentben, a Szejmben tartott vita során, a PiS (Jog és Igazságosság Párt) képviselőjétől, Józefa Hrynkiewicz-től, olyan kijelentés is elhangzott, hogy ha külföldre akarnak menni a rezidensek, utalva a nagymértékű elvándorlásra, akkor hadd menjenek csak!

Ami igazán lesújtó, főleg, hogy a tiltakozásban részt vevő orvosok és egészségügyi dolgozók pont, hogy szeretnének hazájukban maradni és ott megfelelő és méltó körülmények között végezni a hivatásukat, gyógyítani és élni az életüket, azonban ezt egyre lehetetlenebb körülmények között kénytelenek megoldani.

Közben arról számolnak be, hogy a páciensek sokszor őket hibáztatják a rendszer hiányosságaiért és a hatalom érdektelensége miatt kialakult helyzetért, a hosszú sorokért, az orvoshiányért.

„A politikusok rosszul működő rendszert hoznak létre, aztán pedig mi, orvosok vagyunk felelősek az emberi életekért”- fakad ki K. Ostaszewski a Rezidensek Szövetségének tagja a Wyborcza.pl- nek nyilatkozva.

Vannak olyan területek, ahol több hónapot vagy akár évet kell várni, hogy a beteg a szükséges ellátáshoz jusson. Ezért pedig a felelősség nem a rezidenseket terheli, mégis ők kapják meg a páciensek érthető frusztrációit. Ők állnak a frontvonalban, szemtől szemben a páciensekkel, miközben a kormány 8 év múlva, 2025-re ígér változást elérni.

Akik, szerencsésebb helyzetben megtehetik, magán orvosi ellátást vesznek igénybe, akik pedig nem, azokról, úgy tűnik, egyre jobban lemond a lengyel egészségügyi rendszer. Ez a tiltakozás róluk és az ő bizalmuk visszaszerzéséről is szól.

„Azt, hogy nem csak magunkért harcolunk, a páciensek reakciói is jól mutatják. Odajönnek és megosztják velünk, hogy legszívesebben velünk együtt csinálnák a sztrájkot, mert nekik is elegük van. Nem csodálkozom rajta. Meg sem tudom számolni, hányszor kaptam szemrehányást a páciensektől, amiért sokat kell várnia a sorban, hogy például bejusson a szakorvoshoz, akihez beutaltam. Szégyelleném, azt mondani, hogy magánrendelésben gyorsabb lenne, mert tudom, hogy gyakran egyszerűen nem telik rá”

– mondja a Gazeta Wyborczának egy Gdańskban sztrájkoló rezidens, Magdalena Stańczyk.

A lengyel média egy részében olyan hangok is megjelentek, amik úgy állítják be, mintha a rezidensek csoportja a társadalom privilegizált, már-már luxuskörülmények között élő kasztja lenne, akik dölyfös módon elégedetlenkednek, követeléseik pedig arról szólnak, hogy saját maguknak még több pénzt követeljenek.

Egyikőjüket közösségi médiás profiljuk képei alapján azzal próbálták meg lejáratni, hogy ha olyan rossz helyzetben van, akkor miért jár egzotikus országokba nyaralgatni.

Az már nem számított, hogy az illető rezidens önkéntesként, orvosi misszió tagjaként dolgozott Afrikában, illetve kurdisztáni sebesülteket látott el ’egzotikus’ moszuli útja során. A TVPInfo munkatársát végül felfüggesztették és nyilvánosan is bocsánatot kértek az általa közölt becsmérlő hangvételű anyag miatt, amiben a fiatal orvosokat úgy állítja be, mint akik a fizetésük miatt elégedetlenkednek, miközben „kaviárral eszik a szendvicset”.

A rezidensek a lengyel rendszerben a specializáció ideje alatt, ami körülbelül 4-6 évet ölel fel, a fizetésüket az Egészségügyi Minisztériumtól kapják, ami a specializáció függvényében lehet valamivel több, ha ún. kiemelt szakterületről van szó. A kiemelt területek azok, ahol legnagyobb a létszám- és utánpótláshiánnyal küzd a lengyel egészségügy, például gyermekgyógyászat, belgyógyászat, onkológia, pszichiátria.

Mivel ebből a bérből elég nehéz rendesen megélni, így az a bevett szokás, hogy plusz munkát vállalnak a rezidensek másik kórházakban vagy rendelőkben, ezzel a pihenőidejüket szinte nullára csökkentve. A rezidensek szerint, ha abbahagynák ezt a pluszmunkát, amivel a rendszer óriási hiányosságait valamennyire próbálják betömködni, akkor éveken belül összeomlana a lengyel egészségügy.

Az október eleje óta tartó éhségsztrájkban 8 lengyel városban kb. 200 rezidens orvos vett részt, több héten keresztül tartott, új és új rezidens becsatlakozásával, azonban továbbra sem sikerült meggyőzniük a kormányt arról, hogy vegye figyelembe a helyzet súlyosságát és abból következő kéréseiket.

Többüknél egészségügyi problémák kezdtek jelentkezni, ezért október 30-án beszüntették az éhségsztrájkot. Megköszönték mindenkinek, akik melléjük álltak és támogatták az ügyüket az elmúlt időszakban. A tiltakozást azonban nem hagyják abba, csak új formában fogják folytatni.

Az egészségügyi miniszter a napokban elégedetten nyugtázta a rezidensek döntését, hogy beszüntetik az éhségsztrájkot, hiszen szerinte a rezidensek kérései már vagy teljesítve lettek vagy teljesítésük folyamatban van. Utalva arra, hogy többségük bérét valamelyest emelték egy új rendelettel, bár nem egyenlő mértékben, illetve a 2025-re ígért, az egészségügyre szánt források növelésének tervére. A rezidensek pedig tovább tiltakoznak, mivel nem a saját béreik növeléséért harcolnak, hanem az egészségügy problémáinak teljes és sürgős reformjáért.