Hányattatott sorsú vitanapot tartottak tegnap a Parlamentben. A nyár végén már volt egy hasonló, de akkor a Fidesz-KDNP, illetve a DK képviselői be se mentek… Most újra az LMP kezdeményezte, hogy a devizakárosultak helyzetéről vitázzanak a pártok, ám egy ideig úgy tűnt, hogy a dolog kerékkötője immár az MSZP lesz, mivel parlamenti bojkottot hirdettek, és így nem lesz elég képviselői hozzájárulás a vitanap megtartásához. Aztán a DK, a Jobbik és független képviselők is csatlakoztak a kezdeményezéshez, így semmi sem gátolhatta meg az ellenzéki pártokat abban, hogy megpróbálják szembesíteni a kormányt az eladósodott emberek problémáival. Nem rajtuk múlt, hogy ez nem sikerült.

Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium (IM) parlamenti államtitkára ugyanis rögtön vitaindítójában felvázolta a kormány álláspontját: mint mondta, a devizahitelezési válság a 2000-es évek szociálliberális kormányainak a „szégyenteljes öröksége”, amelyet a mai napig nem sikerült teljesen kihevernie az országnak. Völner szerint a devizahitelezési válság kezelése így a polgári kormányra maradt, a Fidesz-KDNP pedig „sorra hozta meg a devizahiteleseket segítő intézkedéseket”: végtörlesztés, árfolyamgát, Nemzeti Eszközkezelő, a magáncsőd intézménye, a bankok elszámoltatása, forintosítás – sorolta az államtitkár.

Amit a baloldal elrontott, azt mi helyrehoztuk – jelentette ki, hangsúlyozva: nemcsak a családok helyzete lett jobb, hanem a gazdaság sérülékenysége is érdemben javult.

Bánki Erik, a Fidesz és Hollik István, a kereszténydemokraták vezérszónoka nagyjából meg is maradt a völneri úton: a szociálliberális kormányok kárhoztatásából és a 2010 utáni kormányzás eredményeinek felsorolásából állt össze mondandójuk.

Majd jött a jobbikos Z. Kárpát Dániel, aki

termelési értekezlethez hasonlította a kormánypárti felszólalásokat,

és a Fidesz-KDNP felelősségét is felvetette, amikor ellenzékben nem szólaltak fel az egykori szociálliberális kormány intézkedései ellen, miközben jelenleg is gátolják az értelmes és érdemi megoldások létrejöttét.

Nagyjából ezt a gondolatmenetet folytatta Szél Bernadett, az LMP vezérszónoka is, aki elsőként számba vette a kormány által elkaszált ellenzéki törvényjavaslatokat, amelyek mind a devizahitelesek megsegítését szolgálhatták volna, illetve rámutatott arra a paradox helyzetre is, miszerint ha – mint ahogy azt Völnerék sugallni próbálták – valóban meg lenne már oldva a devizahitelesek problémája, nem lenne szükség arra sem, hogy az Országgyűlés vitázzon róla.

Szél Bernadett jelezte továbbá azt is, hogy egy ilyen,

az emberek életét romokba döntő ügy vitáján kifejezetten fájó a miniszterelnök és a miniszterek hiánya,

emellett tudni szerette volna, milyen intézkedéseket tervez a kormány a probléma megoldására.

Szél Bernadett párttársa, Hadházy Ákos felszólalása elején szerette volna lejátszani Orbán Viktor miniszterelnök korábbi szavait, amelyek szerint segíteni kell a devizahiteleseken. Sneider Tamás levezető elnök ekkor rövid időre megvonta tőle a szót. Hadházy végül inkább idézte Orbán szavait, aki korábban

lehetetlennek nevezte, hogy éveken keresztül fizet valaki egy hitelt, s az nem csökken.

Hadházy szerint a kormány gazdaságpolitikájának fontos része a forint gyöngítése, ami végül nem oldotta meg a devizahitelesek problémáját. Emlékeztetett arra is, hogy hiába vetette ki a kabinet a banki különadót, az így beszedett ezer milliárd forintot nem adták vissza a devizahiteleseknek. Kiemelte, a Magyar Nemzeti Bank vagyonokat keresett a forintosításon, mert az olcsón vett devizát drágán adta a bankoknak – amin az MNB nyolcszázmilliárd forintot nyert. Az LMP megkeresi a nyolcszázmilliárd forintból eltűnt összeget – mondta Hadházy – és visszaadja a devizahiteleseknek. Nagy segítség lenne az is, ha biztosítaná a kormány az elsétálás jogát (vagyis hogy ha valakinek elárverezték a házát, nullázzák le a tartozását is), amit az LMP kormányra kerülve meg fog tenni.

Valamivel később Szabó Tímea független képviselő rámutatott arra is, ma már 660 ezer devizahiteles szerződés van, s így mintegy kétmillió embert érint a probléma.

Vagyis az emberek nagy bajban vannak, miközben Önök szétlopják az országot, Mészáros Lőrinc, Orbán Viktor strómanja pedig óránként 11 millió forintot keres – sorolta Szabó.

A vita innentől kezdve átment bozótharcba, Völner Pál például csak ennyit reagált a vezérszónokokra:

„Tudomásul kell venni, hogy nem lehet korlátlanul és bolsevik forradalmi hevülettel megoldani a helyzetet.”

De volt még egy kis „bolhacirkuszozás” is, miközben Németh Szilárd kifejtette, hogy az ellenzék csak a botránykeltésben érdekelt, és szerinte is a szocialista kormánynak kéne elszámolnia ezzel az „oltári nagy disznósággal”, míg Rétvári Bence, az Emmi parlamenti államtitkára számokat sorolt, többek közt megjegyezte, hogy 2012-höz képest 2016-ra negyedével csökkent a hátralékkal érintettek száma. A KDNP-s Gaál Gergely pedig külön hangsúlyozta, hogy frakciója több javaslat benyújtásával is segítette a devizahiteleseket, mivel azokat később a parlament elfogadta (ellentétben ugye az ellenzék javaslataival, érdekes).

Völner Pál államtitkár a vita zárszavában kijelentette, hogy a kormányt mindig az a cél vezérelte, hogy a jog és a költségvetés keretein belül maradjanak, illetve hogy a kormány által bevezetett intézkedések egyik hiteles helyzetét sem rontották.

Valójában azonban a vitanap kevés érdemi megoldási javaslattal (és azok sem kormányoldalról érkeztek) és annál több vagdalkozással telt, ami ugyan egy rövid időre ismét a devizahitelesek tragédiájára irányíthatta a figyelmet, csakhogy segíteni ezen a tragédián bizonyosan nem fog.

(MTI/mno.hu)