Egyetlen év alatt 4 százalékkal lett olcsóbb a szélenergia és 9 százalékkal a napenergia, azaz ipari méretekben már most sokkal drágább a szén vagy az atom, mint a megújulók – írja a G7 a Lazard tanácsadó cég múlt héten publikált elemzése alapján.

Az összehasonlított adatok az Egyesült Államokra vonatkoznak, ezek alapján egy megawattóra energia előállítása a szélerőművek esetében ma 30 és 60 dollár között alakul. A napenergia, a berendezésektől függően jóval nagyobb költségspektrumon mozog (a háztartási kiserőművek még ma is drágábbak), de a legolcsóbb, ipari jellegű fotovoltaikus termelés esetében az ár 46 és 53 dollár között marad.

Az USA-ban kitermelt palagáz ára ugyan rendkívül alacsony – emlékeztet a G7, de még így is 42-78 dolláros költségek állnak szemben a fentiekkel, miközben az atomenergia ára ennek sokszorosa: 112-183 dollár között ingadozik egy megawattóra előállítása az erőművek teljes élettartamára vetített költségek alapján.

A trendek talán még a pillanatnyi állapotnál is fontosabbak, hiszen a megújulók évről évre olcsóbbak lesznek a technológiák fejlődése és a méretgazdaságosság miatt. Ezzel szemben a szén ára stagnál, az atom pedig drágul, nem utolsósorban a sokasodó biztonsági előírások miatt – ahogy az alábbi ábra is szemlélteti:

A Lazard szerint, írja a G7, mindebből egyértelműen következik, hogy ez a trend folytatódik a jövőben is:

„A támogatott megújuló fejlesztések mellett a nukleáris és szénerőművek nemhogy a beruházás értékét nem hozzák vissza, de már működtetésük sem termel nyereséget, és lassan ugyanez lesz a helyzet támogatás nélkül is.”

Mindez különösen megnyugtatóan hangzik, annak ismertében, hogy a megújulókat különösebb lelkesedéssel nem támogató magyar kormány továbbra is készül az elvileg jövőre induló, 3600 milliárdos költséggel tervezett, Paks II bővítésre.

Sőt, már további blokkok építéséről gondolkoznak az illetékesek… Mindezt annak ellenére, hogy a kivitelező Roszatom projektjei másutt, pl. Finnországban komoly biztonsági aggályokat keltettek. Miközben mérvadó magyarországi környezetvédő szervezetek szerint sem megnyugtató módon ment végbe a bővítés környezetvédelmi engedélyének kiadása.

A Greenpeace és az Energiaklub fellebbezett a 2016-os döntés ellen, ezt azonban elutasították, ezért az Energiaklub most Strasbourgba viszi az ügyet. A szervezetek szerint a legfőbb, tekintetbe nem vett kockázatok a következők:

Nem világos, mi fog történni a kiégett fűtőelemekkel, a néhány évtizedes működés után minimum évszázadokon át veszélyes radioaktív hulladékkal. Fülöp Orsolya, a szervezet szakmai igazgatója a 444-nek azt mondta,

„a kormány ugyan terjeszt egy közkeletű demagóg mítoszt, hogy a fűtőelemeket visszaküldhetjük majd Oroszországba, de a jelenlegi hatályos orosz jogszabályok határozottan tiltják ezt.”

További kérdések adódnak azzal kapcsolatban, hogy milyen hatással lehet az új erőmű a Duna vízminőségére; ahogy az sem világos, hogy az esetleges nyári alacsony vízállás nem járhat-e további biztonsági kockázattal (a Duna vize szolgálna az atomerőmű hűtésére).