Úgy tűnik, nem hazudtak azok az orosz hekkerek, akik tavaly nyáron feltörték az amerikai Demokrata Párt szervereit, és leleplezték, hogy a párt vezetése már jóval azelőtt Hillary Clintont támogatta, hogy az előválasztások eldöntötték volna, ki is lesz a párt elnökjelöltje. Tegnap ugyanis kitálalt Donna Brazile, aki tavaly nyáron, épp a hekkertámadás után került ideiglenesen a demokraták vezető szervének, a Demokrata Nemzeti Bizottságnak (DNC) az élére. Brazile szerint a Clinton-kampány már jóval az előválasztások előtt átvette az ellenőrzést az elvileg semleges pártszervezet fölött, sőt úgy tűnik, pénzmosásra is használta azt.

Jövő héten kerül a könyvesboltokba Donna Brazile könyve, amely a demokrata élvonal szempontjából meséli el a folyamatot, amely végül Donald Trumpot juttatta a Fehér házba. Ebből a visszaemlékezésből közölt tegnap részleteket a Politico – olyan részleteket, melyek tovább erősítik a gyanút, hogy Hillary korrupt és igazságtalan módon szerezte meg a párt elnökjelöltségét a nála karizmatikusabb és radikálisabb Bernie Sanders-szel szemben.

Brazile gyakorlatilag megerősíti, amit már az orosz hekkereknek köszönhetően eddig is tudtunk, sőt rárak még egy lapáttal: Clinton nemcsak kézivezérelte a pártot, de kvázi pénzmosásra használta.

Az történt ugyanis, hogy a 2012-es választások után Barack Obama óriási adósságban hagyta a pártot, mely adósság visszafizetésében a DNC akkori vezetője, Debbie Wasserman Schulz nem jeleskedett, sőt annak nagyságáról a párt többi vezetőjét sem tájékoztatta. Ehelyett 2015 augusztusában – tehát alig négy hónappal azután, hogy Clinton bejelentette, indul az elnökségért, és egy évvel azelőtt, hogy hivatalosan is eldőlt volna: ő lesz a párt elnökjelöltje – a DNC vezetősége és Clinton kampányszervezetei aláírtak egy megállapodást, amelynek értelmében a Clinton-kampány pénzügyi lélegeztetőgépen tartja a pártot, betömi az Obama által hátrahagyott lyukat.

Cserébe viszont Clintonék átvehették a teljes irányítást a párt pénzügyei és politikai stratégiája fölött, és vétójogot kaptak a párt vezető hivatalnokainak kiválasztása fölött is.

Emellett az egyezség a kampányfinanszírozási szabályozás kijátszására is lehetőséget adott. A szabályozás értelmében egy személy maximum 2700 dollárt adományozhat egy elnöki kampánynak, viszont egy pártnak ennél jóval többet. Így történt tehát, hogy Hillary stábja a párt nevében gyűjtött adományokat, majd azokat átutaltatta a kampány számláira, anélkül, hogy a párt más jelöltjei, például kongresszusi vagy állami szintű jelöltjei, vagy épp Bernie Sanders, ebből részesültek volna.

Brazile azt is elmeséli, hogy miután felváltotta Wasserman Schulzot a DNC élén, és fényt derített erre a háttéralkura, felhívta Bernie-t és elmesélt neki mindent. Addigra azonban már lezajlott az előválasztás és a jelölőgyűlés is, mely Hillaryt nevezte ki demokrata elnökjelöltnek. Bernie belenyugvással fogadta hírt, és a nyilvánosság előtt tovább támogatta Clintont Trumppal szemben.

„Amikor befejeztem a hívást Bernie-vel, elkezdtem sírni, nem bűntudatból, hanem dühből. Aztán mentünk tovább előre. Muszáj volt” – írja Brazile.

A politikus szerint egyébként a Clintonék által megkötött háttéralku nem volt illegális, de etikusnak semmiképp nem mondható. A szokásjog szerint egy elnöki aspiráns kampánystábja csak akkor szerzi meg a kontroll a pártgépezet fölött, amikor már hivatalosan is megkapta a jelöltséget. Amíg demokratikus verseny folyik a jelöltségért (ezt jelenti az előválasztás), addig a pártgépezetnek semlegesnek kell maradnia, egyenlő távolságot kell tartania a versenyzőktől.

Ez azonban nem történt meg. Clintonék a kezdetektől fogva a maguk javára használták a pártapparátust, és ezzel olyan előnyre tettek szert, amit az egyébként nagyon jól szereplő Sandersnek nem sikerült, nem sikerülhetett behoznia.

Egyébként maga Brazile sem ártatlan bárány az ügyben, tavaly például a CNN hírtelevízió szüntette meg vele az együttműködést, miután kiderült, a politikus előre eljuttatta a Clinton-stábnak az elnökjelölti tévéviták kérdéseit.

(Politico)