Az orvosok, a fogorvosok és a gyógyszerészek körében is folyamatosan csökken az elvándorlás mértéke a statisztikák szerint – azaz érződnek a az egészségügyiek elvándorlásának mérséklése érdekében hozott kormányzati intézkedések, legalábbis a Magyar Idők szerint. De azért tegyük is hozzá gyorsan, ettől még mennek el az egészségügyi dolgozók, csak egyre lassuló ütemben hagyják el az országot.
Két dolgot érdemes ezzel a sikertörténetnek tűnő hírrel kapcsolatban kiemelni:
- Az elvándorlás folyamatos, megállítani nem sikerült még, de a lassuló ütemben azért az is benne van minden bizonnyal, hogy a legtöbben azok közül, akik nem tudták elképzelni már itt az életüket, leléptek. Vagyis valamennyire azért természetes folyamat, hogy lassul az elvándorlás üteme, az utolsó oltsa majd le a villanyt, ugyebár…
- Mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy az egyre súlyosbodó orvoshiány is automatikusan megoldódik. Mert az egy dolog, hogy évről-évre kevesebben döntenek amellett, hogy elmennek, de új belépőkre is szükség lenne, hogy valamelyest pótolni lehessen az akut hiányt. Csakhogy ez sincs így.
Míg 2009-ben körülbelül 1500 volt a frissen végzett szakorvosok száma, a következő években ez a szám 1300 körülire csökkent, 2015-ben pedig viszont már csupán 936ra csökkent a számuk – derül ki a KSH Egészségügyi statisztikai évkönyvéből.
Azt pedig még felmérni is nehéz, hogy hányan hagyják el az egészségügyi pályát, hogy más munkát keressenek maguknak – de az IKEÁ-a átigazolt ápolók azért adnak némi támpontot az ilyen irányú „elvándorlási hajlandóság” létjogosultságára.
És egy kiegészítő szempontot is illesszünk azért ide: az egy dolog, hogy kevés az új belépő az egészségügyi szférában. Az pedig egy másik, hogy elöregedő szféráról beszélünk. Szemléletes példa erre háziorvosoké: a házi gyermekorvosok átlagéletkora 2016-ban 59 év volt, a praktizálók 46 százaléka elmúlt hatvan, de 140 hetven év feletti és kilenc 80 év feletti házi gyerekorvos is praktizált még az országban. Úgy, hogy mindeközben ma Magyarországon olyan mértékű hiány van háziorvosból, hogy 440 ezer ember nem jut állandó ellátáshoz.
És mindezek mellett azt még a Magyar Idők sem tagadja, hogy az orvosok és az ápolók körében is sokan vállalnak másod-, harmadállást külföldön, és egyre nagyobb a belső „migráció”, ami egészen pontosan azt jelenti, hogy az állami ellátórendszerből a magánegészségügyre váltanak az orvosok.
Szóval lehet méltatni a kormányzati intézkedéseket (bár arról például itt írtunk, hogy a védőnők miért járnak még mindig rosszabbul, mint az egészségügy más dolgozói), de az összkép azért továbbra is meglehetősen aggasztó.
