A szlovén baloldali filozófus Orbán Viktor Október 23-i beszéde kapcsán a brit Independentbe írt cikket a magyar és az izraeli miniszterelnök kiváló kapcsolatáról, a Gonosz közép-kelet európai tengelyéről és arról, hogy kitől kell megvédeni a Felvilágosodás európai örökségét.

A filozófus felidézi Orbán október 23-i beszédét, melyben  a miniszterelnök Kelet-Európát mint „migránsmentes övezet”-et éltette, és arról beszélt, hogy egyre több európai társadalom  mond nemet a „sötét erők” által fenntartott hálózat ármányaira, amely migránsokkal akarja elárasztani Európát. Ezzel szemben, így a miniszterelnök, a magyarok – a szlovákok, románok, csehek és lengyelek helyeslésével – „biztonságos, méltányos, polgári, keresztény és szabad Európát” akarnak.

Žižek szerint az a veszély áll fenn, hogy – a világpolitika új szövetségrendszereként kibontakozó USA, Szaúd-Arábia, Törökország, Izrael négyes mellett – Kelet-Európában a menekülteket teljesen elutasító országok létrehozzák „a Gonosz új tengelyét”. Szerinte a folyamatban az a leginkább aggasztó, hogy az Európai Unió vonakodik egyértelmű álláspontot kialakítani a tengellyel kapcsolatban: nem ad nekik szabad utat a menekültpolitikájuk kialakításában, de nem is dolgoz ki hatékony eszközöket a közös szabályokat megsértő tagállamok fegyelmezésére.

A „migránsmentes övezet” és a nácik által vágyott „zsidómentes övezet” fantáziája közt nyilvánvaló az összefüggés, noha a történelmet a háttérből irányító, „láthatatlan zsidó” bábjátékos szerepére a muszlimok nem alkalmasak, hisz nagyon is a szemünk előtt vannak. Az antiszemita képzelet tehát, amennyiben összeesküvésként láttatja a menekültválságot, a muszlim bevándorlás mögé is a zsidókat képzeli. A szlovén filozófus hazája egyik jobboldali lapjából idéz egy a fideszes propagandával lényegében azonos sorosozást, ami szerint a milliárdos a migránsválságot az európai nemzetállamok eltüntetésére, az „Európai Egyesült Államok” multikulturális disztópiájának létrehozására használja.

Žižeknek is feltűnt a magyar kormány jó viszonya Izraellel. A szlovén filozófus a látszólagos ellentmondást cionista antiszemizmusként jellemzi, aminek lényege, hogy ha jóban vagy Izraellel, akkor lehetsz antiszemita. A muszlim terjeszkedés első védvonalát képző Izraellel persze csak azért lehet barátkozni, mert – a norvég bevándorlás-ellenes tömeggyilkos Breiviket parafrazálva – a zsidók Nyugat-Európában nincsenek túl sokan, így nem jelentenek problémát. Ez pedig Kelet-Európáról is elmondható.

Az antiszemitizmus és az Izrael-barátság látszólagos ellentmondását Tamás Gáspár Miklós is értelmezte. A Mércén júliusban arról írt, hogy a modern antiszemitizmus nem egyszerűen egy népcsoport ellen irányul, hanem az univerzalizmus ellen, és egy olyan népfaj – a zsidók – ellen, amiről azt szokás feltételezni, „hogy nem (vagy nem csak) saját magát fejezi ki (vagy képviseli), hanem egyetemes elveket és viselkedésformákat, például a huszadik század első felében a szélsőjobboldalon úgy vélték, a szocializmus és kommunizmus szellemének (lelkének) van teste, és ez a zsidó nép.”

Nem lepődhetünk meg tehát azon, hogy Izrael állam, élén az egyre nyíltabban etnicista Netanjahu szövetségesére talált Orbánban, hiszen mindketten az egyetemesség olyan eszméi ellen vívják háborújukat, mint a liberalizmus, a szocializmus, a feminizmus stb.

Žižek szerint jelenleg azt tapasztalhatjuk, hogy a neoliberális technokrácia Európa-szerte tapasztalható bukásával megnyíló űrt az idegenekkel riogató jobboldali populisták töltik be, akiktől csak egy újbaloldali vízió képes megmenteni Európát. Az európai konfliktusnak éppen az a tétje, hogy melyik vízió kerekedik felül: a Felvilágosodás örökségeként az egyetemes szabadság és felszabadulás eszméje egyik részről, avagy a saját identitást védelmező, bezárkózó régi reflexeké a másik részről. A szlovén filozófus szerint azoknak, akik tisztelik a Felvilágosodás örökségét, észre kell venniük, hogy arra a legnagyobb veszélyt éppen azok a „védelmezők” jelentik, akik idegenellenességet és félelmet keltenek.