Mindannyian tudjuk, aki lakást vesz magának, annak ismernie kell a kockázatokat. Ha van lakás, van betörés, ha nincs lakás, nincs betörés. Egy hajléktalan, utcán élő ember ellen például nem követnek el betörést. De tehetünk ellene, hiszen tehetünk róla! Például ne vegyél drága, szép lakást, ha vettél is, ne rendezd be drága dolgokkal, mert az ilyen lakást könnyebben megkívánják a betörők!

Ha elkövettük az alapvető hibát, és lakást vásároltunk vagy béreltünk, még mindig csökkenthetőek a kockázatok. Fő a biztonság! Az ablakon bemászhatnak a betörők, és az ajtó is biztonsági kockázat! A szellőztetés csupán egy alkalom a betörő számára, hogy besurranjon! Az üveg könnyen betörhető, a páncélozott üveg, de még inkább a befalazott ablak véd csupán meg a betöréstől!

Ha betörtek hozzád, mindig azt nézd meg először, mit rontottál el, azért mégse mindenkihez törnek be! Meg hát tudhattad volna, hogy betörés készül, ennek azért vannak előjelei. Fel kell tudni ismerni, mivel kínáljuk fel lakásunkat a betörőnek, például amikor elmész otthonról, akkor megnő a betörés esélye. Maradj inkább otthon!

De ha már megtörtént a betörés, inkább örülj annak, hogy egy profi csinálta, egy igazi úriember, örülhetsz te is, hiszen része lettél az ő szakmai sikerének! Azt pedig végképp felejtsd el, hogy belemész valami felesleges, rossz szándékú perpatvarba, nem kéne meghurcolni a betörőt, a betörő is ember, neki is el kell tartani a családját. Lehet, hogy nehéz gyermekkora volt, ki tudja, mi kényszeríti a betörésre, lehet a halálos beteg édesanyját vagy a három lábú kiskutyáját tartja el a betörésből!

A betörés nem nagy ügy, bárkivel előfordulhat. Ha elvitték a tévéd, tudsz venni magadnak újat! Meg egyébként is, ne keresd tovább a bajt, költözz el a zűrös környékről, vidd arrébb a házad, hagyd ott a betörőt!

Egyébként ha betörtek hozzád, túl kell lépni rajta, végül is betörés mindig is volt, másokhoz is törtek már be, nem kell ebből nagy ügyet csinálni. És valld be, egy kicsit te is akartad, ha nem tetted meg a fenti dolgokat. És igen, hát melyikünkkel nem esett meg, hogy betört valakihez? Akár csak gondolatban? Vagy nem simogatta, nyomta le a kilincset, hátha nyitva van az ajtó?

A fenti gondolatok mind megtalálhatók voltak a Mérce elmúlt hetes kommentjei között a #metoo hashtag és a Marton-ügy kapcsán, csak betörés helyett a nőkkel, a nők elleni erőszakkal kapcsolatban megfogalmazva.

Persze az analógia, mint mindig, sántít, nyilván nem keverhető össze a tulajdon elleni cselekmény a test ellenivel, és nem is húzható párhuzam, de az elkövetőhöz és az áldozathoz való hozzáállással kapcsolatban, az áldozathibáztatás felismeréséhez talán ad némi adalékot a fenti írás.

Ami a lényeg viszont, az az, hogy a betörésről is a betörő tehet, nem az áldozat, ahogy a szexuális erőszakról vagy zaklatásról se az áldozat tehet, hanem az elkövető. Ugyanis attól még, hogy valaki ki tud nyitni egy zárat, nem lesz betörő, attól még, hogy valaki képes szexuális életet élni, és szeretne, nem lesz erőszaktevő. Nem a képesség, hanem a szándék a meghatározó. És nem, nem az áldozat tehet róla.