Nagy kedvencem Balog Zoltán. Azért, mert vele sok mindent el lehet magyarázni.

„1956 nem történhetett meg volna a pesti srácok nélkül, de a roma hősök nélkül sem.” Bármennyire is pislogunk, ezt bizony Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere mondta. Sőt, tovább is ment ennél, lényegében az egész október 23-i beszédét a roma hősökre húzta fel, hogy aztán végül így fejezze be:

„Azért kell dolgozni, hogy erősödjék a magyar romák önképe és a róluk alkotott kép, de nem az áldozat vagy a vesztes önképe, hanem az aktív, cselekvő emberé, aki a saját kezébe veszi sorsa alakítását.”

Korrekt, fontos, a jelenkori társadalmi problémákra határozottan reflektáló, előre mutató üzenet ez. Mi a bajom vele mégis? Az, hogy innen légvonalban 688 kilométerre hangzott el.

Merthogy Balog Berlinben emlékezett ’56-ra, ott méltatta a roma hősöket, ott emlékezett meg a Cigány Kareszről, és ott mondta, hogy dolgoznunk kell a romák önképén és a róluk alkotott képen. Ezzel szemben álljon azért itt néhány másik állítás is, amik szintén Balog szájából hangzottak el:

„Amiről beszélünk, ami elrontja Magyarország eredményét, az a hátrányos helyzetű világ, a szegénységből jövő gyerekek világa, és a roma gyerekek teljesítménye.” (2016 decembere, az egyre romló PISA-eredmények kapcsán)

„A magyar közösségek és a kormány sem döntötte el azt a kérdést, hogy a határon túli, magyarul beszélő cigányok tehertétel vagy erőforrás.” (2017. július, oké, ez mondjuk Tusványoson volt)

„Külön probléma, hogy a romák közül sokan az eltérő életmódjuk miatt nem tudják átlépni azt a küszöböt, ami az ellátórendszerben való részvételhez szükséges.” (2017 szeptembere, arról szólva, hogy mindenkinek jár az egészségügy, csakhogy…)

Szóval ez is Balog Zoltán, aki a cigányságot okolja az oktatási rendszer kudarcaiért (ami az ő felelőssége), az egészségügy problémáiért (ez is az ő dolga) és a nemzetiségek nehézségeiért (szintén az ő hatáskörébe tartozik). Csakhogy mindezt nem sok száz kilométerre mondta, hanem magyar embereknek.

De akkor most melyik Balognak higgyünk? Annak, aki az ország legégetőbb problémáit a cigányságra akarja tolni, vagy arra, aki a romák megítélésén akar javítani? Végtelenül naivak lennénk, ha az utóbbira szavaznánk. Ugyanis Balogra is igaz az orbáni mondás, nem azt érdemes nézni, amit mond, hanem azt, amit csinál.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere felel jelenleg egy rakás olyan dologért, ami ebben az országban óriási problémákat okoz. Minisztériuma egy gigászira puffasztott bürokratikus útvesztő, amiben megfér a családpolitika és a vallás, a sport és a kultúra, oktatás és egészségügy, szociális szféra és a kisebbségek dolga, meg úgy mellesleg még a civilek is. És 2010 óta ezek közül a területek közül egy sincs, ahol ne történtek volna visszalépések (bizony, meg a sportban is!). Az oktatásban egyenesen tragikus lett a helyzet, a szociális szférát szinte teljesen szétverték, a civilek megsemmisítése is folyamatban van, kultúra területén totális dilettantizmus és ámokfutás zajlik, és még sorolhatnánk.

És mégis, valahogy nem omlott még a fejére ez az egész, Balog nem egy bukott miniszter, jön és megy, itt egy kicsit magyaráz arról, hogy a rossztanuló cigány gyerekek miatt rosszak a PISA-eredmények, ott meg emelkedett lélekkel értekezik a romák felemeléséről (lehetőleg jó messze, a fejlett Nyugaton, ahol ezt nyilván nagyra értékelik). Megteheti, ugyanis légüres térben van. Rendszereit pedig úgy építették ki, hogy sem a kórházi ápoló, sem a gimnáziumi tanár nem mer már önmagáért szót emelni, mert az állását veszélyezteti, nincs hangja az elnyomottaknak, a szegényeknek, a betegeknek és az időseknek sem, aki pedig értük dolgozik (mondjuk a civilek vagy a szociális szféra dolgozói), azokat fenyegetésekkel és megvonásokkal teszik némává.

És igen, ebben a helyzetben Balog nyugodtan megteheti, hogy Berlinben a romák felemelésének szükségességéről tart beszédet (miközben az utcán épp ellene tüntetnek), és figyelmen kívül hagyhatja saját korábbi szavait.

Az emberi erőforrások minisztere a létező legtökéletesebb példa arra, hogyan kommunikál a Fidesz, és hogyan teremt egy olyan alternatív valóságot, amelyben mindig a hallgatósághoz lehet igazítani a mondanivalót.

Ha ezt megértjük, akkor talán eggyel közelebb kerülünk ahhoz, hogy lebonthassuk a Fidesz által önmaga köré emelt falat. Az, ahogy Balog idehaza kommunikál a cigányságról, jól mutatja, hogy a kiszolgáltatott és sérülékeny csoportok bármikor megtehetőek bűnbaknak, és alkalmasak arra, hogy fenntartsák azt a látszatot, hogy a kormány épp azon dolgozik, hogy a létező világok legjobbikát építse körénk, csak van néhány kerékkötő, akik ezt nem hagyják. Szar az egészségügy? Dehogy szar, világszínvonalú, csak a cigányok a kulturális visszamaradottságuk miatt nem tudják jól használni! Tragédia az, amit a Fidesz-KDNP levezényelt az oktatásban? Dehogyis, „vitathatatlanul jó irányba” haladunk, csak a sok gyogyós kis roma lehúzza az átlagot a statisztikában. És így tovább.

Aztán persze ki lehet menni Berlinbe, és lehet értekezni arról, hogy önbecsülés, meg hősök. Miért ne? Belefér még ez is, odakint jól mutat, idehaza meg lehet tolni tovább (túl) a gyűlöletbiciklit.

Mert valójában ez történik. Beszélhet a miniszter ugyan bármennyit arról, hogy a roma hősöket is meg kell becsülnünk, valójában akarat ezek mögött a szavak mögött nincsen. Példaként álljon itt Puczi Béla esete: a marosvásárhelyi pogrom egyik roma hősének civilek akartak emléktáblát állítani a Roma Büszkeség Napján a Nyugatinál (itt halt meg Puczi), de a MÁV nem engedte. Balog sietve közölte, hogy HA jövőre megnyílik a cigány kulturális központ, annak a falára ki lehet tenni Puczi emléktábláját. Csak nehogy a Nyugati Pályaudvaron álljon az a tábla, mert ott többen látnák. Mi ez, ha nem nettó szegregáció?

Fontos ugyanis a kormánynak, hogy ezeket a sérülékeny és sokszor bűnbakká tett csoportokat (a menekültekkel ugyanez történik) a lehető legjobban eldugja szem elől. Így ugyanis bármikor bármit lehet róluk – vagy ellenük – mondani, úgysem tudnak szót emelni magukért. És itt tulajdonképpen be is zárul a kör: mert hiába látjuk a rendszer problémáit, ha azokért mindig más van felelőssé téve, és nem az, aki valóban felel érte, akkor értelmes vitát racionális alapokon folytatni már nem lehet (Soros György például sokat tudna erről mesélni). Mert ugyan megkérdezhetné bárki Balog Zoltánt, hogy vajon az, hogy a roma gyerekek rosszabbul tanulnak, nem az oktatási rendszer hiányosságaira és a szociális védőháló lyukasságára, meg a nem túl családbarát (mármint a szegényekkel szemben nem túl baráti) kormányzásra vezethető-e vissza. Csakhogy Balog ilyen kérdésekre nem válaszol.

Kár amúgy, mert egy teljesen más helyzetben most akár még ünnepelhetnénk is a miniszter szavait. Mert amúgy fontosak.

Valóban fontos lenne ugyanis, hogy a magyar társadalom ne egy fájó beékelődésként kezelje a cigányságot, hanem saját szerves részeként. Fontos lenne, hogy dolgozzunk a negatív előítéletek lebontásán, hogy az integráció ne csak kiüresedett fogalom legyen, hanem aktívan zajló folyamat. Hogy a szegénységet ne büntesse, hanem segítse az állam. És így tovább. De fontos lenne az is, hogy egy miniszter szavait tett kövesse, különben mindaz, amit Balog Berlinben összehordott, ócska hazugsággá avanzsál. Szóval izgatottan várjuk, hogyan lát neki a romákról alkotott kép megváltoztatásának.