Estefelé már szinte minden adat beérkezett Csehország választási központjába a voksolásról, így kimondhatjuk, hogy a nyertes a „korrupt elitek” ellen keresztesháborút hirdető, a rendszerváltás után meggazdagodó szlovák húsipari mogul, Andrej Babiš lett. Ő és pártja, az ANO vélhetően elsősorban a jobbközép ODS-sel és a különösen jól szereplő cseh szélsőjobboldallal (SPD) fog majd egyezkedni, hogy kormányt tudjon alakítani. Az eddig kormányzó szociáldemokraták alig értek el 8%-ot, így ők drasztikus széteséssel néznek szembe, és még a kommunista utódpártnak is ez volt a legrosszabb eredménye 1921 óta. Velük ellentétben azonban a balos, urbánus elitellenes Piráty, a cseh Kalózpárt most végül feltört, és 10%-os eredménnyel a harmadik erővé válhatott Babiš és a jobbközép ODS után. A prágai parlament pedig kilencpárti is lehet.

Szociáldemokrata szétesés

Babiš szinte tökéletes teflon-technikával hárította el a az összes botrányát (az ügynökügytől, a pénzügyminisztersége alatt cégének juttatott EU-s pénzekig). Az a furcsa helyzet alakult tehát ki, hogy nemrég bekövetkezett lemondásáig a szociáldemokratákkal koalíciós kormányban miniszterkedő politikus sikeresen adta el magát az eliten kívüli, az elit által keményen támadott népvezérnek, éppen a korrupciós botrányai és azok médiában kapott nagy visszhangja nyomán.

Hogyan történhetett ez? A választások kétségkívül központi kérdése itt is a menekültek és az iszlám volt, annak ellenére, hogy Csehországban szinte egyáltalán nem él muszlim bevándorló. Az SPD és az ANO is sikerrel tartotta azonban napirenden a határok biztonságának kérdését. A szociáldemokraták (ČSSD) a nemrég bekövetkezett  kormányválság után elég szétesettnek bizonyultak: az utolsó pillanatban váltották le az eddigi miniszterelnök Bohuslav Sobotkát a párt éléről. Jött helyette újbalos alternatíva: Lubomír Zaorálek. Záorálek az angol Jeremy Corbyn stílusában akart kampányolni, de nagyon nem jött be neki: részben azért mert tényleg csak a legutolsó hónapban állt át erre, és a szodcem helyi és központi pártapparátusok, amelyeket Babiš előszeretettel ütött a kampány során, nem igazán érezték át az új üzeneteket. Ráadásul Sobotka szövetségese, az jelenlegi ex-belügyminiszter Milan Chovanec nyíltan külön kampányt folytató, önjáró elem lett, ő azzal dicsekedett hogy a Csehországot egyébként elég nagy ívben elkerülő közel-keleti és afrikai menekülteket „fáradságos munkával” távol tartotta.

Nem is csoda, ha ezek után a ČSSD hagyományos választói megzavarodtak és menekülőre fogták.

A helyzet egyik egyértelmű nyertese Ivan Bartoš és a Kalózpárt lett. A cseh Piráty bizonyos, a párt által évek óta képviselt ügyek mellett (netes információs szabadság, a kormányzat átláthatósága és a direkt demokrácia, korrupt politikai elitek elleni küzdelem) egyértelmű és kemény kampányt folytatott Babiš ellen is, ezzel szinte egyedül voltak. A populista milliárdos ellen szavazók tehát náluk találták meg új politikai hazájukat, az excentrikus raszta pártvezér, Bartoš pedig jelentős ellenzéki erővé válhat.

Populista-szélsőjobbos hegemónia

Mindezek mellett a legfontosabb fejlemény mégis Ausztria, Lengyelország és Magyarország mellé helyezi a közép-európai államot, és ez pedig a jelentős jobbratolódás. Nemcsak az ANO és az új miniszterelnök képviseli ugyanis a nativista, elitellenes irányzatot, hanem a most negyedik párttá avanzsált szélsőjobbos SPD is. Vezetőjük a japán-cseh Tomio Okamura saját kis direktdemokratikus pártjának iszlamofób szárnyából gyúrta ki az új cseh szélsőjobboldalt; ők voltak felelősek a Pegidát másoló prágai nagy tüntetésekért is a „Nyugat iszlamizációja” ellen. A nyíltan rasszista, idegenellenes SPD-nek az elmúlt években számos botránya volt okirathamisítástól pártkasszából eltűnt pénzekig, ezért Okamura az idei választáson eléggé visszahúzódó kampányt folytatott. Ez a jelek szerint be is jött neki, 10,70%-ával alig maradt el a Kalózpárt eredménye mögött, sőt, nagy valószínűséggel Babiš új koalíciójába is bekerülhet.

A vártnál jobban szerepeltek a jobbközép pártok. A hagyományos konzervatív párt, az ODS végül második lett az ANO mögött 11,2%-kal. Václav Klaus és Mirek Topolánek alatti dicsfényétől ma is messze van, jól alkalmazkodott viszont a Babiš utáni világhoz, annak jobboldali populista, globalizációellenes szólamaihoz, és így most akár vissza is kerülhetnek kormányába.

Az apokalipszis további értesítésig elmarad

Milyen lesz tehát így a cseh jövő? Egy dolog biztos: a győztes pártok kritikájának központjában az EU multikulturalizmusa, a bevándorlók kérdése áll, akiknek elutasítása lényegi konszenzus a cseh szavazók között. A menekültkérdésben így most az osztrák és cseh választások után távolabb van Brüsszel az EU-n belüli konszenzustól, mint valaha. Tekintve, hogy két fontos győztes párt is tele van korrupciós botrányokkal, az EU kohéziós alapja körül Prágában is egyre több lehet majd a botrány, a sajtó szerepe, és így a sajtószabadság kérdése is terítékre kerülhet.

Ami a szociáldemokrata kormány által hellyel-közzel egyben tartott, de hanyatló szociális rendszert illeti, az ANO és Babiš ezeket minden bizonnyal nem fogja majd leépíteni. A babiš-i demagógia egyik alappillére ugyanis, hogy az egészségügynek, oktatásnak és szociális hálónak is egyfajta populista eszközként kell hatalmát összetartania.

Ráadásul az ANO éppen csak megközelítette a 30%-os határt, és hiába van a második párt tőle 18%-ra lemaradva, a cseh parlamentben most 8 helyett már 9 párt fog helyet foglalni, így Andrej Babiš nem számíthat teljhatalomra kormányzása alatt. Olyan pártok mint a Piráty, avagy Karel Schwarzenberg ugyancsak 5%-kal bejutó neoliberális TOP09-e, valamint a zsugorodó középpártok minden bizonnyal bármiféle orbáni fordulatnak is gátjai tudnak lenni, legalábbis egyelőre.