A Szabad Október fesztivált idén második alkalommal szervezi meg a Gólya Szövetkezeti Presszó, a Közélet Iskolája és a Kettős Mérce blog. Az a célunk, hogy az 1956-os felkelés és az 1918-as Őszirózsás forradalom, a 20. századi magyar történelem talán leginspirálóbb eseményeinek emlékét frissen tartsuk. Olyan közösségi formában, ami nyitott mindazok számára, akik szívesen gondolkoznak velünk együtt a baloldal örökségéről és jövőjéről. Október 21-e és 29-e között műhelyeket, szabadegyetemeket, filmvetítéseket, tanulósétákat, kiállítást és irodalmi programokat szervezünk – és mindezekre nagy szeretettel várunk minden érdeklődőt, gondolkodni és beszélgetni vágyót!

A rendszerváltás ideológiai rostáján 1956-ból főként a politikai elnyomás elleni küzdelem és a nemzeti függetlenség eszméje akadt fenn. Az elmúlt néhány év állami emlékezetpolitikája pedig elsősorban az utcai harcok romantikus ábrázolásán keresztül festi meg az antikommunista felkelés mítoszát.

De hová tűntek a forradalmi közigazgatást megszervező, a társadalmi tulajdon és az önigazgató termelés elvén szerveződő, általános sztrájkot hirdető munkástanácsok? Miért nem beszélünk a Kéthly Annát, Lukács Györgyöt és Bibó Istvánt is magában foglaló, munkahelyi demokráciát és többpártrendszert hirdető forradalmi kormányról?

Ha lehet, az Őszirózsás forradalommal még mostohábban bánik a közösségi emlékezet. Az évtizedek óta recsegő, de hatalmához foggal-körömmel ragaszkodó arisztokratikus rendet eltörlő, vagy legalább néhány hónapra felfüggesztő politikai és társadalmi forradalom mintha meg sem történt volna. Pedig az addig teljes jogtalanságban élő szegények, a társadalom többségét kitevő parasztok és munkások ekkor kaptak először ígéretet arra, hogy egyenlők lehetnek az urakkal. Ekkor fordulhatott elő először a magyar történelemben, hogy néhány hónapig az elnyomott társadalmi csoportok is úgy gondolhatták, alakíthatják a saját sorsukat.

1956 antikommunista elbeszélése, vagy az Őszirózsás vezetők „nemzetveszejtővé” kiáltása ma eszközök az elnyomás kezében. Ha a nemzet által évről évre ünnepelt ‘56-nak semmi közük nem volt a szocializmus felszabadító ígéretéhez, és az elnyomó társadalmi rend felforgatása csak romboló káoszhoz vezethet, akkor semmi nem menthet meg minket attól, hogy a Puszták népe történelmen kívüli karakteréhez hasonlóan, „egy fizetett szociológus meggyőződésével” valljuk, hogy uraknak mindig kell lenniük.

A Szabad Októbert azért szervezzük, hogy a ‘18-as és az ‘56-os forradalomról való tanuláson és az emlékezésen keresztül alkalmat teremtsünk olyan beszélgetésekre és vitákra, amelyek segíthetnek a múlt és a saját korunk politikai és társadalmi kihívásainak megértésében is.

A 21-e és 29-e közötti napokban műhelyt és filmvetítéssel egybekötött beszélgetést rendezünk az 56-os munkástanácsokról, az önigazgató gazdasági szerveződésekről és a szövetkezeti működés lehetőségeiről.

A Politikatörténeti Intézettel és a Helyzet Műhellyel két szabadegyetemet is tervezünk. Előbbin 1918-ról mint társadalmi forradalomról és az önszerveződés meghatározó ideológiájáról beszélünk, utóbbin 1956 globális kontextusáról hallgathatunk előadásokat és vitatkozhatunk.

Idén irodalmi programokkal is készültünk: Forradalmat írunk címen irodalmi pályázatot hirdettünk és irodalmi felolvasóesteket is tartunk a kivándorlásról, illetve a szelíd ellenállásról. Emellett levetítjük a Kertész Ákos regényéből készült Makra című filmet.

Végül, tanulósétát ajánlunk Józsefváros munkásmozgalmi múltjáról, illetve az 1944-es, Népszínház utcai „Kis Varsó” néven elhíresült, a józsefvárosi csillagos házak egyetlen fegyveres ellenállási kísérletével.

A Gólyában az egész fesztivál ideje alatt megtekinthető lesz a Kassák Múzeum kiállítása, amit a Közélet Iskolája részvételi kutatása alapján állítottak össze az ‘56-os lakásfoglaló mozgalomról.

Szeretettel várunk tehát mindenkit október 21. és 29. között: emlékezzünk, beszélgessünk, gondolkodjunk együtt!