Az átlag, Mianmartól távol élő ember nem sokat tud az ott most is zajló véres etnikai tisztogatás körülményeiről. Mianmar népességének közel 88%-a buddhista vallású, és kb. 4-5%-a muszlim. A rohingyák többségében muszlimok, felmenőik kutatások alapján már a IX. századtól az országban éltek, az egykor független Arakan nevű államban, amit ma Rakhine-nek hívnak. Őket támadják és üldözik el otthonaikból tömegesen a mianmari katonák, és az erőszakban részt vesznek szélsőséges civilek is.

(Kép: huffingtonpost.com)

Azt, hogy a rohingyák milyen terrorban élnek, nehéz elképzelnünk. A buddhista szerzetesek által vezetett rasszista gyűlölet kampány hatására atrocitások egész sorozata érte őket, lakóhelyeiket a katonák körülvették és felégették, a pánikban menekülők közül, akit tudtak, megöltek, a nők közül sokakat megerőszakoltak. Sajtóhírek alapján gyerekeket fejeznek le, majd égetik el a holttesteiket, hogy ne maradjanak bizonyítékok. Videó került ki arról, hogy élve temetnek el férfiakat, nőket és gyerekeket is azért, mert muszlimok. A falvaik felégetése után azok az emberek, akiknek nem sikerült átmenekülniük a szomszédos Bangladesbe, táborokban sínylődnek, közvetlen életveszélyben, napokig élelem nélkül hagyva. Ők kb. 200-300 ezren lehetnek. A kormány nem enged be segélyszervezeteket Mianmarba, és tagadja, hogy népirtásról lenne szó, ám azoknak az embereknek az egyöntetű beszámolói, akiknek sikerült átmenekülniük a szomszédos Bangladesbe, valamint műholdfelvételek, a kikerülő fényképek és videók ezt támasztják alá.

De hogyan jutottunk idáig?

Örök érvényű szabály: a gyűlöletet leginkább a félelem gerjeszti, a tudatlanság táptalaján keresztül. Ezt az a felmérés jól mutatja, melyet Mianmar hét városában végeztek 500 buddhista résztvevővel, akiknek a kutatás eredménye szerint 85%-a fél attól, hogy az országban élő muszlimok iszlám tanításai szerint formálnák át az államot. Természetesen a félelem nem magától ütötte fel a fejét, ha visszatekintünk a mianmari történelemre, láthatjuk, hogy ez egy hosszú folyamat eredménye.

1886-tól Mianmar (akkori nevén Burma) angol gyarmat lett, az angolok Indiával egységesen kezelték, a gyarmati politika pedig ösztönözte a rohingyák Mianmarba való áramlását a főként rizstermesztésből adódó profitnövelés érdekében. A népszámlálási adatok szerint 1871 és 1911 között a muzulmán népesség háromszorosára nőtt az országban.

A második világháború alatt a rohingyák a briteket támogatták, a mianmari nacionalisták pedig a japánokat. A britek a támogatásért cserébe különálló muszlim nemzeti területet ígértek, amit a háború után ugyan nem teljesítettek, ám rangos kormányzati pozíciókkal jutalmazták a rohingyákat.

1948-ban Mianmar függetlenné vált a britektől, s a függetlenedés után erőszakos konfliktusok törtek ki az országban élő több mint száz etnikai és faji csoport között. Ekkor körülbelül 1,2 millió rohingya élt Mianmarban. Független államot kértek, de a politikai vezetők  elutasították kérésüket, és idegennek, államon kívülinek bélyegezték őket.  

1962-től csak külföldieknek szóló iratokat kaptak, ennek következtében nehezebbé vált számukra  a munkavállalás és a tanulás is. Az 1980-as évek végén Mianmar államadóssága megnövekedett, és a nyersanyagárak rendkívül megdrágultak, ami országszerte a lakosok tiltakozását váltotta ki. Kapóra jött a korábbi idegenellenesség felmelegítése: A kormány a rossz gazdasági helyzetért a betolakodónak bélyegzett rohingyákat okolta.

1982-ben elvették személyi okmányaikat, és állampolgári jogaikat teljesen megvonták. Szavazati joguk, a tanuláshoz-, munkához-, utazáshoz-, házassághoz- vagy vallásgyakorláshoz való joguk megszűnt.

A modern Hitler

A rohingya ellenes akciókból kiemelkedik az önmagát a burmai Bin Ladennek nevező Ashin Wirathu, aki a legnagyobb mianmari buddhista kolostort vezeti. Wirathu 1997-ben elolvasott egy ismeretlen szerző által írt, „Fear of Our Race Disappearing” című könyvet, ami elmondása szerint megvilágosodást hozott számára. 2001-ben megalapította a 969 nevű erősen radikális muszlimellenes mozgalmát. 2003-ban követői tizenegy muszlimot megöltek, két mecsetet és huszonhárom házat felégettek. Erőszakra való felbujtásért börtönbe került, ahonnan 9 év után szabadult.

Wirathut a modern Hitlerként is szokás emlegetni, csak az ő célja a zsidók kiirtása helyett a rohingyáké. Elhíresült mondása szerint „tele lehetsz szeretettel és kedvességgel, de nem alhatsz egy veszett kutya mellett. Ha gyengék leszünk, országunk muszlimmá válik.”

Másik beszéde alkalmával se adta alább: ,,a muszlimok gyorsan szaporodnak, ellopják nőinket, megerőszakolják őket. El akarják foglalni az országunkat, de én nem hagyom nekik.”

Az egykor egymillió rohingyából mára csupán kb. 300 ezer élhet Mianmarban, ami az 52 millió buddhistához képest elenyésző szám, így elég furának tűnik, hogy a rohingyák országfoglalásától értekezik a mianmari rasszista többség.

Ha itt kicseréljük a muszlim szót bármelyik másik vallási csoportra vagy népcsoportra, akkor ismerős szcenáriót kapunk, ami sajnos a történelem során a világ számos helyén lezajlott már.

Az ember természetéből adódóan fél a mástól, az ismeretlentől, és a vele hasonló tulajdonságokkal vagy nézetekkel bíró embereket részesíti előnyben. Amennyiben a hatalmon lévők nem enyhíteni próbálják az ellentétet, hanem még propaganda eszközökkel elmélyíteni, megnövelni azt, az a mostanihoz hasonló népirtáshoz vezethet, ahogyan vezetett a holokausztnál, Kambodzsánál, Srebrenicánál vagy Ruandánál is.

Krausz Fanni