Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Így védhetik meg saját érdekeiket a dolgozók a nagy multikkal szemben

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

A multicégek által teremtett munkahelyek Magyarország és a régió gazdaságának meghatározó részét képezik. Azonban világos, hogy az olcsó munkaerő és a kormány által biztosított ösztönzők rendszere árán versenyképességüket növelő multik céljai és a munkavállalók érdekei számos ponton eltérnek. Az alacsony béreken foglalkoztatott és túlterhelt munkások itthon is egyre gyakrabban állnak ki a helyzetük javításáért, ahogy arról a Tesco dolgozóinak, a közszféra alkalmazottainak vagy épp a vasutasoknak a tiltakozásai is tanúskodnak. A hazai példák mellett a lengyelországi Amazon-dolgozók szakszervezetének működése is mutatja: az erősebb önszerveződés, a határokon átívelő együttműködés, az egymástól való tanulás még hatékonyabbá teheti a munkások érdekérvényesítését. Egy lengyelországi Amazon-dolgozó mesél tapasztalatairól.

amazon.jpg

Lassan három éve működik a Poznań környéki Sadyban az Amazon raktárközpontja. Kezdetektől fogva jelen van az Inicjatywa Pracownicza (Munkás Kezdeményezés) országos szakszervezetének Üzemi Tanácsa. Legutóbb az úgynevezett Bezpeiczna Paczka (Biztonságos Csomag) elnevezésű akciótól volt hangos a média, amelyet a nyári leárazások és értékesítési csúcs kapcsán szerveztetek. Mi volt ennek a lényege?

Magda, Inicjatywa Pracownicza: Júliusban tartja az Amazon a Prime Day nevű leárazási időszakát — a Karácsonyt leszámítva ez a második legintenzívebb periódus. Információs kampányt szervezetünk a munkások számára, felhívva a figyelmüket, hogy ebben a nehéz időszakban nem kell a munkáltató nyomásának engedni, hanem mindenekelőtt a saját egészségüket, a munkabiztonsági és egészségvédelmi előírásokat kell szem előtt tartani. Emellett részt vettünk egy sajtókonferencián, amelynek az volta célja, hogy információt nyújtson az Amazonnál tapasztalt munkakörülményekről. Úgy éreztük, hogy a nagyon intenzív reklámkampánnyal szemben, amely során a cég tömegesen toboroz embereket, szükséges nyíltan beszélni arról, hogy is néznek ki a munkakörülmények a munkavállalók szemszögéből.

A munkabiztonsági és egészségvédelmi előírások megszegése nem az egyetlen probléma, mivel szembesülnek még az új munkavállalók?

A fő probléma, hogy munkaerő-kölcsönző cég által foglalkoztatják őket. Ha nem tesznek eleget az Amazon által megszabott normáknak, nagyon könnyen megválnak tőlük. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például a betegszabadság kivétele kizárja, hogy a jövőben meghosszabbítsák a szerződésüket. Nincs biztos adatunk a munkahelyi fluktuációval kapcsolatban, azonban én két éve dolgozom az Amazonnál és a több száz emberből, akik velem együtt kezdtek, talán három embert látok még itt. Megváltoztak az alkalmazás feltételei is: a munkavállalók három hónapos próbaidős szerződés után éves szerződést kapnak határozott időre és csak ezután kötnek velük határozatlan idejű szerződést.

Ez körülbelül két évre tornázza fel a biztos, állandó munkaszerződés megszerzéséhez szükséges időt — miközben a kollégáink, német szakszervezeti aktivisták által felhozott statisztikákból az derül ki, hogy összességében átlagosan 3 évet maradnak a munkavállalók a cégnél.

2015-ben az Amazonnal folytatott kollektív munkaügyi vitában többek között kiszámíthatóbb munkaidő-beosztást, a szolgálati idő figyelembevételét, a bérek emelését és a munkahelyi szünettervezés módjának megváltoztatását követeltétek. A vitarendezés mediációs szakasza a munkáltató által megszakításra került. Hozott valamilyen hosszú távú sikert a fellépésetek?

Valóban, nehéz tárgyalások után, amiben megtagadták minden követelésünket, az Amazon vezetősége megszakította a jog által előírt mediációs szakaszt, hogy ezzel elvegye tőlünk figyelmeztető sztrájk megtartásának lehetőségét. 2016-ban céges szavazást tartottunk a sztrájk ügyében, amelyen kétezer munkavállaló vett részt, azaz az összes foglalkoztatott 30 százaléka. Közülük 98 százalék a sztrájk mellett szavazott, de ez nem volt elég. A lengyel törvény egy sor nehezen teljesíthető feltételt állít a legális sztrájkot szervezők elé.

Németországban a referendumot csak a szakszervezet tagjai között kell lefolytatni, Olaszországban és sok más államban a sztrájkhoz való jog az alkotmány által biztosított alapjog, ha a munkavállalóknak nincs más eszközük, akkor egyszerűen sztrájkolnak. Ehhez képest Lengyelországban túl kell jutni az egyeztetéseken, mediáción, céges szavazáson, be kell tartani az összes formalitást és törvény által előírt feltételt, és csak ezután lehet a sztrájkra gondolni.

Nem ritkán előfordul, hogy hónapok telnek el mire a következő szakaszba jutunk, a helyzet is megváltozik közben az üzemben, a munkások pedig belefáradnak az elhúzódó stresszhelyzetbe.

Ez egy szélesebb probléma: 2016-ban az egész országban öt legális sztrájkot jegyeztek fel! Így volt ez a korábbi években is, pedig a helyi munkaerőpiac körülményei akkor sem számítottak fényesnek. Végre ebben az évben változnak a statisztikák. Csak az első félévben másfél ezer sztrájkot regisztráltak, valószínű ezek nagy része az iskolai megmozdulásoknak köszönhető.

A munkanélküliség csökkenése is kedvezhet a tiltakozások elterjedésének, hiszen a munkavállalók magabiztosabbnak érzik magukat és készen állnak, hogy a jogaikért harcoljanak.

Bár a vállalat nem sokkal később bevezette a szolgálati idős járulékot és többen határozatlan idejű szerződést kaptak, sajnos az utóbbi időben a foglalkoztatáspolitikájuk visszatért a kedvezőtlen munkaszerződések gyakorlatához. 2016-ban továbbá kaptunk még az ünnepi csúcsidőszakért tisztességes prémiumot. Ez többek között a folyamatban levő vitának és a szakszervezeti akció felhangosításának volt köszönhető. Mindennek ellenére az üzemi szavazás megmutatta, hogy kétezer ember elkötelezett a jobb munkafeltételekért vívott harcban. Az Amazon nem maradhatott ez iránt semleges.

Tehát lehetséges nyomást gyakorolni a munkáltatóra és javítani a munkakörülményeket a hatékony jogi eszközök hiányában is?

2015 óta szervezzük meg a Nemzetközi Amazon Dolgozók Találkozóját (Międzynarodowe Spotkania Pracowników Amazona). Az első Poznańban került megrendezése. Kezdetben a lengyel és a német Amazon dolgozók, illetve az őket támogató német szakszervezeti csoportok vettek részt. Idővel a franciaországi dolgozók közül is csatlakoztak, jelenleg kapcsolatfelvétel folyamatában vagyunk a spanyol csapattal. Jó kapcsolatot ápolunk az olaszországi logisztikai szektor dolgozóival, ahol rendszeresen tartanak tiltakozó akciókat.

Olaszországban az ágazat munkásainak többsége Észak-Afrikából és a Balkánról érkezett vendégmunkás — az ő tapasztalataik különösen értékesek számunkra, hiszen a munkások közötti megosztottságot megszüntetve és hálózati logikán alapuló tiltakozási stratégiát alkalmazva, stabilabb munkakörülményeket és magasabb béreket harcoltak ki maguknak.

Ezek a nemzetközi találkozók lehetőséget adnak arra, hogy észleljük a különbségeket. Néha megdöbbentő a különböző országokban ugyanazon munkáltató által alkalmazott hozzáállás. Az Amazon mindig csak a helyi munkajog és piac által megkövetelt minimális feltételek szerint működik.

Az egyeztetés segít nekünk az információáramlásban és a közös akciók megtervezésében: 2015-ben például, amikor a német Amazon dolgozók sztrájkoltak, a feladatok nagy részét áthárították a lengyel részlegekre. A lengyel dolgozók spontán munkalassító akcióba kezdtek, ami az első lépése volt a nemzetközi szolidaritás megnyilvánulásának.

Emellett a korábban említett Biztonságos Csomag is szélesebb körben éreztette hatását, Lipcsében és a franciaországi Saranban található Amazon központban is bevezették. Az Amazon európai jelenlétének több éves tapasztalatai azt mutatják, hogy a sikeres akciók egynél több centrum bevonásával valósulnak meg, csak ebben az esetben tudjuk megakadályozni azt, hogy az olyan fellépések, mint például a munka lassítása, ne értékelődjenek le könnyen azáltal, hogy áthárítják a megbízásokat másik helyekre.

Úgy tűnik, hogy a logisztikai ágazat nem egy könnyű terep a munkás érdekérvényesítés számára.

Nem nehezebb, mint a többi. Legalábbis az olasz minta megmutatja, hogy lehet hatékonyan szerveződni, hiszen viszonylag kis területeken koncentrált munkavállalókról van szó. A kulcs abban rejlik, hogy az egész ellátási láncot pontosan átlássuk — a raktárközpontok mellett tengeri és vasúti szállításunk, illetve gyártóüzemeink is vannak. A munka egy része konkrét helyhez kötött és nem lehet könnyen áthelyezni másik kontinensre — végeredményben a logisztika mégiscsak egy nagyon konkrét ügyfél számára biztosított szolgáltatás. Ezen túl a munka ebben az iparágban gyakran bizonytalan jellegű, kevéssé jövedelmező és olyan munkaerő végzi, amely számára nem feltétel a képesítés megléte. Ez mind olyan perspektívát teremt a munkásmozgalmak stratégiái számára, ami teljesen különbözik az eddigiektől.

A nemrég Hamburgban tartott G20 csúcs alatt például sikeres blokádot hoztak létre az ottani hatalmas kikötő bejáratánál, aminek hatására több órás dugók, illetve a teherautók kirakodásában és megrakodásában jelentős késések alakultak ki. Több volt ez egy szimbolikus gesztusnál, megmutatta, hogy még mindig lehetséges a kapitalista logika megzavarása a jól szervezett ellenállással. A logisztika egy részt munkások tömegeit köti össze, más részt számos gyenge pontja van, ami erőt ad a munkások kezébe. Számíthatunk rá hogy új lendületet kapnak az ágazat dolgozóinak küzdelmei.

Az Amazon normái mondanak valamit a lengyel munkaerőpiac jövőjéről?

Az Amazon elsősorban a befolyása mértékére és a nagy reklámzajra épít, ami kitűnő munkaadónak tünteti fel. Eközben egyelőre sok másik nagyvállalat egyértelműen jobb munkakörülményeket biztosít. Ami, valóban megkülönbözteti az Amazont, az a terjeszkedés üteme. Hamarosan két új központjuk nyílik, és nem arról van szó, hogy a nyugat-európai részlegeket költöztetik át, ez a piaci expanzió eredménye.

A munkaviszonyokat szorosan a hatékonyság logikájának rendelik alá. Érdekes módon a logisztikai iparágnak sokkal több köze van a katonai szektorhoz, mint gondolnánk. Az amerikai Amazon nagyon szívesen alkalmaz volt katonákat és veteránokat, az afganisztáni és iraki tapasztalataikat menedzseri, illetve termelés-irányító pozícióban kamatoztatva.

Egy Amazonnál végzett átlagos munkanapon folyamatosan erős kontrollnak vannak alávetve a munkások; amikor három percnél hosszabb időtartamban nem végzel az informatikai rendszer számára észlelhető munkát, pl. megakadt a szalagelosztó, azt feljegyzik és összesítik.

Minden ilyen megállást plusz szünetként és a szabályzat megszegéseként értékelhetnek. Ez óriási nyomást jelent, hiszen a legmotiváltabb munkás is csak ember és nem robot.

Alávetik magukat a munkavállalók az említett elvárásoknak?

Természetesen nem. Minden nap ellenállnak. Senki sem akar fogaskerék lenni a gépben. Egyszerű engedetlenségi magatartással fejezik ki helyzetük tarthatatlanságát: hamarabb kimennek szünetre, lassabban dolgoznak, a kötelességeket részlegesen teljesítik, kihasználják a hibákat a rendszerben a saját érdekükben, adott esetben megkérdőjelezik a feletteseik döntéseit és utasításait, ami sok részlegen vitákat eredményez a felettesekkel.

Ez semminek tűnhet, de nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a munkások így harcolnak a saját alanyiságukért és ezzel tiltakoznak azon feltételek ellen, amelyek az életüket teljesen alárendelné a munkának.

Az Amazon a betegszabadság igénybevételétől is igyekszik elkedvetleníteni a munkavállalókat.

Igen, a kontroll gyakorlásának ambíciója a munkahelyen kívülre is elér. Ez év elején a német dolgozók lehetőséget kaptak jelenléti prémium megszerzésére, amit akkor kapott az adott csoport, ha nem volt hiányzásuk. Az volt a cél, hogy a dolgozók egymásra nyomást gyakoroljanak azért, hogy ne vegyenek igénybe felmentést.

Ezzel párhuzamosan az Amazon lengyel részlegén külső céget bíztak meg a betegszabadságok felhasználásának ellenőrzésével. Ami alapvetően otthoni látogatásokból áll, ahová nem mindig engedik be őket. Alkalomadtán a dolgozókkal kérdőívet töltetnek ki a cégen belüli viszonyokról. A vállalat hivatalosan is beismeri a betegek szomszédjainak vagy a betegszabadságot kiíró orvosoknak a felkeresését. Ez a módszer a jövőben elriaszthatja az orvosokat attól, hogy a kollegáinkat a jövőben betegszabadságra küldjék. Jogi aggályaink vannak azt illetően, hogy indokolt-e egyáltalán az érzékeny, személyes adataink külső cég számára történő átadása. Nem kérdés, hogy az Amazon a dolgozók megfélemlítésére törekszik ezzel a módszerrel.

Azokat, akik betegszabadságra mennek, egyszerűen csalóknak titulálják. Ehhez jön még az elégtelen mértékű szabadság és a kevés szünet, plusz az alacsony bérek, amelyek nem mindig elegendőek az olyan szolgáltatások igénybevételéhez, mint bébiszitter, készételek, mosoda vagy a saját autó szervize.

Az Amazon nagyon szem előtt van. Nem sok munkáltató van ilyen mértékben a média érdeklődési körében. Ez a ti szervezetek munkájának köszönhető.

Az Amazont már azelőtt is nagy érdeklődés övezete, hogy  megkezdte volna nálunk a működését. Az, hogy sikerült megszervezni egy jól működő, viszonylag nagy létszámú Üzemi Tanácsot a Poznań környéki Sadyban, a többi iparág munkásai számára is példaértékű. Az Amazon hatalmas pénzeket zsebel be a neoliberális logikán alapuló rendszerből, amit a lengyel elit nagy része is támogat. Következetesen nem kezeli partnerként a szakszervezeteket a díjazási és foglalkoztatási feltételekről szóló tárgyalások során, inkább a munkavállalókkal kíván egyeztetni közvetítők nélkül. Valójában a béreinket a térségbeli üzemek és az egész iparág kereseteinek adatai alapján határozzák meg. Különben a többi vállalkozásnál is hasonló a helyzet.

Az átlagkereset az Amazonnál kb. bruttó 2600 złoty (kb. bruttó 190 ezer Ft.), ami alig több a nemzeti minimálbérnél. A fizetések nagyon hanyag módon kerülnek kifizetésre, rendszeresen előfordulnak alulfizetések, hibák, csökkentett összegeket kapunk kézhez, amelyeket csak reklamáció után egyenlítenek ki. A jobb munkafeltételekért és magasabb fizetésekért folytatott harc az ilyen helyeken, mint az Amazon hatással van a többi munkavállaló helyzetére is és a munka általános normáira. Ezért kölcsönösen támogatnunk kell egymást. Ez az egyetlen módja annak, hogy maradandóan meg tudjuk változtatni az alacsony bérek és a nyolc órás munkaidő túllépésének spirálját. Semmilyen politikai szintű, felülről jövő szabályozás nem elegendő ahhoz, hogy tartós változást érjünk el.

Mikołaj Iwański
Az interjú eredetileg a Krytyka Polyticzna portálon jelent meg.
Fordította: Gaál Orsolya

Ez a cikk a ti támogatásotokból készült el.

A Mérce cikkeit ingyen olvashatjátok, de nem ingyen készülnek, hanem a ti támogatásotokból és a mi munkánkból! A Mércét nem támogatják pártok, oligarchák, hanem 100%-ban az olvasók hozzájárulásából működik, ez biztosítja a függetlenségünket, és pont ezért csak akkor maradhatunk fenn, ha te is beszállsz!

Kattints és támogasd a Mércét rendszeres havi 2000, 5000 vagy 10 000 forinttal, hogy tovább működhessen és még jobb lehessen!

Támogass minket egyszerűen bankkártyával:

Támogatom!

Más támogatási lehetőségekért és több infóért kattints ide.

Olvass tovább!