Vagyunk mi körülbelül nyolcszázezren. Itt ülünk ebben az országban, és évről-évre veszítjük el a hitet benne. Félünk mi lesz, ha mi vagy a szeretteink kórházba kerülnek, remegünk, milyen iskolába kerül a gyerekünk, zokogunk az agymosástól. Mi már nem várunk megváltást, nem várunk csodaszert, csak a rémálom végét, azt a napot, amikor nem úgy kelünk fel, hogy ma is rosszabb lesz.

Az Oktatási szabadságot csoport tüntetése (Most a CEU, de ki a következő?) 2017. április 2-án, Fotó: Végh László / Magyar Nemzet

Mi vagyunk azok a szavazók, akiknek az értékeit ez a kormány sárba tiporja, akik foglalkozunk a politikával, mert fontos nekünk ez az ország, és akik azt várjuk, hogy ne kelljen gyűlölve szeretnünk Magyarországot.

Itt állunk és várunk, hogy hitet kapjunk abban, hogy legalább a kormányzó többség nem lesz meg, hogy legalább az esély felvillan a kormányváltásra, hogy legalább a kétharmad elkerülhető legyen. Hogy legyen végre valami.

Remény, hit, bizakodás. Hogy mentálisan kicsit felszabadulhassunk, az aggodalom, a rosszkedv,  a káosz alól.

8 hónap van hátra a választásokig, és azok a pártok fognak minket elvinni szavazni, akik először bemondanak bármilyen olyan választási alternatívát, ami esélyt kínál legalább csak a reményre.

Kedves MSZP, LMP, Párbeszéd, Együtt, Momentum vagy bárki, hozzátok össze azt az együttműködést, amelyben legalább picit orrbefogva be tudjuk húzni az x-et. Ahol hihető, hogy egyéni körzetekben megveritek a Fideszt, Budapesten és a nagyvárosokban.

Hiába játszotok 2018 utánra. Ha újabb kétharmad lesz, az a ti lelketeken fog száradni, és 2018 után már nem lesz hol játszani. Mert ha nincs fék a Fidesz-vonaton, az egyre mélyebbre, és mélyebbre visz minket a bányában.

Mi vagyunk azok, akik nem hiszünk az újabb 4 évben, és mi vagyunk azok, akik nem tudnak várni arra, hogy eldöntsétek, melyik kutya lesz az erősebb baszó.

A 2018-as választások utáni politikai versengést az nyeri meg, aki 2018 előtt előbb elengedi a kormányt, és létrehoz legalább egy koordinált indulást a fontos választókerületekben. Aki meg tudja ígérni, hogy nem a 2010 előtti állapot jön vissza, és aki tud adni hitet ahhoz, hogy talán egyszer még akár jobb is lehet ebben az országban élni.

Hogy eljön az az idő, amikor félelem nélkül megyünk majd be a kórházba, ki merjük mondani a véleményünket mindenfajta kockázat nélkül, nem izgulunk a gyerekünk oktatása miatt, vagy azért, hogy be tudjuk-e fizetni hónap végén a számlát! Hogy elképzelhető, hogy a kormányzás nem szervezett lopás, hogy a szakértelem visszanyeri polgárjogát, hogy az emberi méltóság védelme lesöpörhetetlen norma, és a boldogulás, előrelépés, emancipáció nem kevesek kiváltsága.

Gyertek le a mostani tripről, lépjetek ki a pszichózisból, dolgozzatok, és adjatok nekünk hitet egy jobb Magyarországban, mert ez a ti feladatotok!

Mi 800 ezren, akik nem választottunk még pártot, de kormányváltást akarunk, és még sokan, akik már pártot választottak, de hajlandóak beállni egy olyan erő mögé, amely képes hitet adni. Mi fogjuk eldönteni, melyik ellenzéki párt lesz a legerősebb 2018 után. De mi nem fogunk a megúszásra, a hazugságra, a kivárásra, a taktikázásra szavazni, csak arra, aki esélyt ad kikerülni abból a rémálomból, amiben élünk!

Látjuk, fél év alatt is lehet csodát csinálni, ha van hit abban, hogy lehetséges csodát csinálni. Ezt a hitet nektek kell megadnotok nekünk!

A döntés a ti kezetekben van, hogy aztán végre mi is bátran dönthessünk, előléphessünk, és ki tudja, talán ezen a 800 ezer emberen kívül még másokat is meggyőzhetünk!