„Amit eddig szovjet birodalomnak neveztek, azt most Soros-birodalomnak hívják” – mondta mosolyogva Soros György 1994 telén egy amerikai újságírónak egy magángépen, valahol Románia felett. Ez nem egy Habony Árpád fejéből kipattant, közmédián futó kormányzati kisfilm, hanem a valóság. De ne elégedjünk meg annyival, hogy „No lám, ez a zsidó spekuláns maga is bevallotta, hogy a háttérből irányít.” Soros 23 évvel ezelőtti mosolygásának a megértése a kulcs a jelenhez: Orbán Viktor pontosan ezt a nevetést nem akarja hagyni.
Soros György alapvetően két dolgot csinál évtizedek óta: nagyon sok pénzt szerez, és nagyon sok pénzt oszt szét. A valaha volt legsikeresebb hedge fund vezérként sok milliárd dolláros vagyont gyűjtött össze, offshore-ozva, szabályokat és etikai normákat áthágva, többször tudatosan különböző valuták (angol font, thai baht, stb.) bedöntését előmozdítva lett mára a világ 22. leggazdagabbja. Ezek nem titkok, ő maga is nyíltan vállalja, hogy a globális kapitalizmus vámszedője. Másrészt viszont az amerikai szupergazdagok hagyományainak megfelelően aktív filantróp, aki (főleg) a Nyílt Társadalom Alapítványon keresztül gigantikus összegekkel támogatja a világképébe passzoló kezdeményezéseket.
Közkeletű vulgárpszichológiai okfejtés, hogy Soros a pénzosztással könnyít a lelkén, így adja (részben) vissza a társadalomnak, amit korábban elvett attól. Mégis ezért a „jó cselekedetért” támadják inkább, a szétosztott pénzek miatt lett a jobboldaliak céltáblája.
Régóta utált ismerős
Felsorolni is hosszú lenne, kik és miért támadták már Sorost. Magyarországon sem csak az utóbbi időkben vették elő az országban már 1984 óta működő üzletembert. A Budapest–Tel-Aviv-tengelyt előszeretettel emlegető Csurka István is gyakran ekézte:
„Ez a módszere mindenütt az egész világon. Először benyomul, megszerzi az értelmiség rokonszenvét azzal, hogy a szegény értelmiségieknek egy kis életlehetőséget nyújt. És aztán ezzel a támogatással politikát csinál”
– mondta a régi vonalas antiszemita MIÉP-főnök 1992-ben Sorosról.
Az antiszemitizmus azért fontos, mert hiába van némi igazsága a fentiekben Csurkának, nem a módszer zavarta, hanem az, hogy neki nem tetsző világnézetet propagál egy kozmopolita, liberális zsidó. Ha nem így lenne, akkor nem jelenhetett volna meg lapjában, a Magyar Fórumban az MDF-es Zacsek Gyula „Termeszek rágják a nemzetet, avagy gondolatok a Soros-kurzusról és a Soros birodalomról” című, a. náci uszító lap, a Völkischer Beobachter színvonalán mozgó hírhedt cikke.
„Nézzék meg Orbán Viktor szerepét: a Soros Alapítvány évek óta öli bele a pénzt. A választások után főszerepet osztottak rá”
– írta Zacsek, beazonosítva a Soros által tolt liberális főellenséget. Erre az akkor fideszes sajtófőnökként dolgozó Bayer Zsolt rögvest válaszolt is:
„Megdöbbenéssel figyeljük a Soros György személyét érő nemtelen támadásokat. Látva a felsőoktatás szorult helyzetét, úgy gondoljuk, hogy az újabb nemzedékeknek is szüksége lesz arra az önzetlen támogatásra, amit a Soros Alapítvány remélhetőleg a jövőben is nyújtani fog. Tiltakozunk az alapítvány politikai csatározásokba történő bevonása ellen!”
A sajtóközleményből látszik, hogy Bayer sem tegnap kezdte a hazudozást, mert nyilván nem bevonták a Soros Alapot a politikai csatározásokba, hanem az maga szállt be azzal, hogy pártokat támogatott.
Soros amerre megfordul ezt csinálja: az USA-ban a Demokrata Párt régi támogatója, autokráciákban demokratikus és emberi jogi normákat követelő csoportosulások finanszírozója, de a legaktívabb a korábbi szovjet blokk országaiban (és kifejezetten Magyarországon, szülőhazájában) volt mind a rendszerváltások előtt, mind azok után.
„Először megpróbáltam olyan apró repedéseket kreálni a monolitikus rendszerben, amelyek aláássák a kommunizmust, ezt azzal a hittel tettem, hogy egy merev rendszerben egy apró repedésnek is pusztító hatása lehet”
– írta Soros Opening The Soviet System című 1990-es könyvében. Kritikusai szerint mindezt csupán azért, mert abban volt érdekelt, hogy tovább nőjjön a globális, kapitalista piac. Ő viszont konzekvensen azt hangoztatja, azért munkálkodik a nyitott társadalmak építésén, mert egyrészt hiszi, hogy az a lehető legjobb társadalmi berendezkedés, másrészt életútjából következő indokok miatt: olyan világról álmodik, ahol nem kell emigrálnia senkinek vallása, politikai nézetei, etnikuma, stb. miatt.
Mi az a nyílt társadalom?
„Nyitott társadalomban egyetlen vallás, egyetlen világnézet, életfelfogás, egyetlen kultúra sem törekedhet kizárólagosságra. Az autonómiáról szólva arra az alapvető jogunkra gondolunk, hogy magunk döntsük el, milyen meggyőződésekkel, milyen kulturális mintákkal azonosulunk, és milyen célok jegyében vezetjük életünket” – így foglalta össze Kis János filozófus, SZDSZ-alapító, mit értsünk nyílt társadalmon.
A kifejezés Karl Poppertől származik, aki 1945-ben írta meg A nyitott társadalom és ellenségei című könyvét. Soros az ő tanítványa volt az ötvenes években a London School of Economicsban.
Ez az ideológiai töltet különbözteti meg Soros Györgyöt az amerikai filantrópok nagy többségétől, akik olyan apolitikusnak beállított humanitárius ügyekbe öntik a pénzt, mint a rák elleni küzdelem, pandák megmentése, Afrika segélyezése, és hasonló menő, szexi témák. Soros viszont aktívan politizál fantazmagóriája megvalósításáért, ami direkt befolyásolásban nem, lobbitevékenységben, szervezetek és pártok támogatásában viszont egészen nyilvánvalóan megjelenik.
Ezért ütik-vágják Sorost azok, akik nagyon mást képviselnek és valósítanak meg kormányon. Fedősztori viszont mindig van kéznél, annak adják el Sorost, amit épp hatalmi érdekük diktál: a kilencvenes években Magyarországon nemzetellenes volt, Romániában a magyar kormány ügynöke, Szlovákiában magyar zsidó, Oroszországban CIA-s. Mindig épp az, amivel a legjobban lehetett ijesztgetni, a közös nevező annyi, hogy idegen befolyást képvisel a „nemzeti érdekkel” szemben.
Mr. Soft Power
Soros 25,2 milliárd amerikai dollárra (sacc: 6.602.400.000.000 magyar forint, Mészáros Lőrinc 69 év alatt gazdagodna meg ennyire) becsült vagyonából akkora pénzeket tud például Kelet-Európában költeni, hogy arra állami szinten is felfigyelnek. Főleg, mivel arra a civil szférára költ, amelyet az autoriter rezsimek igyekeznek ellehetetleníteni, hogy ne kapjanak kritikát és ne legyen táptalaja az ellenzéki mozgolódásnak.
Tagadhatatlan, hogy Soros működése katalizálhat, és többször már katalizált is rezsimváltásokat: a „színes forradalmakban” Ukrajnától Grúzián át Kirgizisztánig jól dokumentáltan benne volt Soros pénze, és benne voltak az „emberei.” Ezeknek a forradalmak Soros nélkül is volt társadalmi bázisuk, de a plusz pénz és know-how biztos segített a szervezkedésben.
Azokat az összeesküvés-elméleteket viszont kidobhatjuk az ablakon, amelyek arról szólnak, hogy Soros (ez a kozmopolita, spekuláns, zsidó, milliárdos, liberális, illuminátus, gyíkember) egy kézmozdulattal dönt meg rendszereket, megmondja több százezer embernek, hogy merre menjenek (Orbán Viktor szerint Soros irányította a Balkán felé a menekülteket), és a háttérből zsinegen rángatja Európa vezetőit. Ezekre a marhaságokra nincs semmi bizonyíték, másrészt a világ még akkor sem így működik, ha valakinek ennyire sok pénze van – kevés ez ahhoz, hogy komplett államokat, egész Európát, sőt, a világot irányítsák vele.
„Az összeesküvés-elméletek, az ellenségképek, bűnbakok feltűnése mindig azt jelzi, hogy az adott politikai rendszer a valóságos nehézségekkel, kihívásokkal nem tud megbirkózni”
– írta Stark Tamás történész remek cikkében. Zárjuk is le ennyivel.
Soros módszere más, leginkább a harvardi kutató Joseph Nye fogalmával, az Orbán Viktor által is bedobott soft powerrel írható le. Soros mecénásként úgy helyez ki támogatásokat, hogy a saját világnézetét terjessze és ennek nyerjen meg támogatókat, akik aztán talán politizálni fognak. Németh Szilárd, Hollik István és a többi nagyokos emiatt hallucinál menetelő Soros-katonákat, csak azt nem mondta el nekik senki, hogy Soros szabadon gondolkodó embereket támogat és nem olyan az egész világ, mint a Fidesz.
Néhány példa a kilencvenes évekből, amikor a leglátványosabban fektetett be Soros soft powerbe: Oroszországnak 250 millió dollárt adott a társadalomtudományi képzés átalakítására, és még százat orosz tudósoknak, hogy a Vasfüggöny leomlásával ne induljon be az agyelszívás. Ugyanezért a bosnyák tudósoknak 50 milliót adott; ekkor alapította a CEU-t is, valamint román és balkáni egyetemek hosszú sorát támogatta és tartotta életben. Azóta pedig 11 milliárd dollárra becsülik a Soros Alapítványon keresztül adományozott összeget, ami olyan ügyekre ment, mint jogvédelem, a demokrácia népszerűsítése, LMBTQ-aktivizmus, és igen: menekültügy és migráció.
Trójai faló a demokrácia szétveréséhez
A menekült téma már régóta ott van Soros intézmények agendáján, ami érthető, hiszen az alapító is menekült. Azonban a téma Sorost sem érdekelte kiemelten 2015-ig, a menekültválság kialakulásával egy időben kezdett el rendszeresen publikálni és beszélni róla. Ami a felé irányuló kritikát is megváltoztatta:
a populisták és az alt-right újra rálelt a régi démonra és felruházta a gonosz nemzetrontó szerepével, aki a fehér, európai civilizáció elpusztítására spekulál épp.
A Fox Newson „dokumentumfilmben” leplezték le Sorost, a Breitbart a Black Lives Matter-mozgalom mögött őt sejtette, Trump nagy kedvence, a texasi Bogár László, Alex Jones rádiós pedig azt mondta, egyedül Soros van a a Nyugat muszlim lerohanása mögött.
De ugyanezt mondják Orbán Viktor, Szijjártó Péter és a rogáni kommunikációs gépezet béklyójában nyilatkozó fideszesek is. Úgyhogy a nagyvilág helyett fókuszáljunk Magyarországra, az itt levont következtetések aztán tetszés szerint kiterjeszthetőek.
A kormányzati szócsőként működő Origo amúgy nem rejti véka alá az igazságot:
„A Soros-egyetem (CEU) körül kipattant vitát elkezdték úgy értelmezni, mint a Soros és a magyar kormány között húzódó konfliktus középpontját. Pedig a casus belli már régóta foglalt, ez pedig a bevándorlásról alkotott, eltérő álláspont.”
Casus belli: ürügy a hadüzenetre. Ürügy, nem több. Annak is többé-kevésbé mondvacsinált, mert, mint alább kiderül, Soros elképzelései szembemennek Orbán migrációs- és menekültpolitikájával, de emellett a kormánypropaganda úgy hazudik Soros szavairól, mint a vízfolyás. Az is vicckategória, hogy az EU majd úgy táncol, ahogy ő fütyül, legyen bármennyire gazdag. Orbán Viktor mondjuk pont ezt mondja, hogy Brüsszel Soros tervét hajtja végre, vagyis – Szijjártóval szólva – Soros „egészen elképesztő” javaslatait.
„Szinte zavarba ejtő, hogy reagálni kell erre, annyira röhejes”
– Frans Timmermans, az Európai Bizottság második embere ezt ennyivel intézte el. Az Eurológus cikkéből kiderül, miért: röviden azért, mert az EU épp bekeményít sok területen, és az uniós menekültügyi ügynökség sem akarja megfosztani a tagállamokat a joguktól, hogy eldöntsék, ki kaphasson menedékjogot.
De a valóság és a tények ritkán zavarják a magyar kormányt, ha a néppel kommunikál, elég az, hogy lehet valami valóságcsírába kapaszkodni. A „Soros egymillió migránst akar Európába telepíteni” mantra pont ilyen. Ha én akarnék egymillió migránst Európába telepíteni, az valószínűleg kevésbé érdekelné Európa vezetőit, mintha Soros György találja ki ugyanezt. De megsúgom, hogy Soros bármennyire akarná ezt, akkor se lenne így, mert nem teljesen hülyék a vezető európai politikusok, és többségében szeretnének még néhány ciklust hatalmon.
A fideszes agymosás alapja, hogy Soros 2015 szeptemberében leírta egy esszéjében azt a mondatot, hogy „the EU has to accept at least a million asylum-seekers annually for the foreseeable future.” Azaz: „az EU-nak az előrelátható jövőben évente legalább egymillió menedékkérőt kell fogadnia.” Soros sajtósa szerint ez nem azt jelenti, hogy ennyi embert kell befogadni, hanem azt, hogy ekkora lesz a nyomás Európán. Ezert kell tenni valamit, mert a jelenlegi uniós menekültügyi rendszer össze fog roppanni, ha így marad. Hogy miket javasol Soros, arról szól a lenti keretes szöveg.
Így oldaná meg Soros a menekültkérdést
Szögezzük le gyorsan: Soros nem telepítene évente egymillió embert Európába. 300-500 ezret viszont igen, szerinte ennyi menekültet be tudna fogadni a kontinens és az európai értékek ezt meg is követelik. Ezt a befogadást egy kontrollált, uniós szinten összehangolt folyamatként képzeli el (közös határőrség, közös menekültügyi hivatal): kitalálható, hogy Soros szerint minden ott lett elrontva, hogy a tagállamok saját fejük után mentek és nem közös megoldáson dolgoztak.
De a kvótarendszert butaságnak tartja, mert úgyis mindenki oda igyekszik, ahová menni szeretne. Ezért Európán kívül költene sok pénzt, hogy javítsa a menekülttáborok színvonalát, jobb lehetőségeket biztosítva munkára és tanulásra. Erre szerinte 20 milliárd euró kellene minden évben, jelenleg ennek a tizedét sem költi ilyen célra az EU.
Ezzel párhuzamosan biztonságos Európába vezető útvonalakat nyitna, hogy ne kockáztassák az érkezők az életüket. Részetekbe nem bocsátkoznék, de ez azért nem „meghívólevél”, mert a kontrollált beengedés és a határvédelem kombinációja miatt Soros szerint nem érné meg illegálisan jönni.
Soros úgy kalkulál, hogy minden egyes bevándorlóra/menekültre 15000 eurót kellene költeni éves szinten, hogy képes legyen beilleszkedni. Ez pár százezerrel szorozva elég sok, a fedezetet úgy teremtené elő, hogy EU-s kötvényeket bocsátana ki. A Bertelsman Alapítvány számítása szerint még így is jobban járna az EU pénzügyileg, mintha hagynák összeomlani a schengeni rendszert.
És egyébként is csak a kombinált GDP-je fél százalékát költi jelenleg a 28 tagállam menekültügyre.
Soros és Orbán javasol egyébiránt hasonló intézkedéseket is (közös uniós hatarvédelem, Európán kívüli segélyezés), de elképzeléseik alapja teljesen más: Soros a migránsok (igen, a gazdaságiak is, nem csak a menekültek) emberi jogai felől közelít, Orbánt viszont a határvédelem mozgatja.
Ez egy politikai csata. Szerintem legitim mindkét álláspont: vannak emberek, akik azt gondolják, hogy minden embernek ugyanannyi joga van ott és úgy élni, ahogy szeretne; és vannak olyanok, akik meg azt, hogy ez nincs így, és fenyegetve érzik a kultúrájukat más kultúrák által. A tét nagy, több millió ember életéről szól: nem európaiakéról és európaiakéról is. Ezt kellene belátni és azzal foglalkozni, hogy ebből a globálisan elcseszett szituációból miként hozható ki a legjobb kimenet.
Sajnos Orbánék nem ezt csinálják, hanem önös, hatalmi érdekből emberéletekkel játszanak azzal, hogy morális pánikot generálnak, és ennek érdekében hazudoznak. Az tolerálható, hogy mást gondolnak a világról, mint mondjuk én, Soros, vagy mások, az nem, hogy aljasul politizálnak.
Mert nem történik más, mint hogy migránsokkal kapcsolatos vitának álcázzák a demokratikus értékekkel való leszámolást: valójában minden ellen harcolnak, amit Soros képvisel. Hogy miért? Mert egy autokrácia felé menetelő rezsimnek kényelmes, ha kiírtja a kritikát. Ha azt állítja magáról, hogy egyedüliként képviseli az igazságot és a jót. Hogy minden alternatíva hazug és bűnös.
Emberi jogok? Handabanda. Hatalmi ágak szétválasztása? Polt Péter és Handó Tünde hangosan röhög. Szabad verseny? Haveri kapitalizmus, patronázsrendszer. Korrupció? A Fidesz legfőbb politikája. Demokrácia? Illiberalizmus. Amikor ‘94-ben nevetett Soros, azt hitte pont ezek felett győzött a pénzével. Naiv volt.
Lehet Sorost szeretni, vagy nem szeretni. Egyetérteni, vagy nem egyetérteni a migrációs elképzeléseivel. De azt ne felejtsük el egy pillanatra sem, hogy itt nem ezek a kérdések. hanem az, hogy ennek örvén lenyelünk-e egy sor antidemokratikus intézkedést, mintha muszáj lenne. Orbán nevetne a végén, miközben elégedetten nézne alá magángépéről.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
