Egy ideje már azt gondolom, hogy a magyar médiában tevékenykedő, pénzért vagy meggyőződésből egészen elképesztő hazugságokat is leíró Fidesz-média szerzői nem tudnak felhúzni. De most, amikor tizedszerre is újraolvasom a Pestisrácok Pride-ról szóló tudósítását, még mindig összerándul a gyomrom, és még mindig elkezdek remegni a dühtől. Ugyanis ilyen mértékű gonoszságot, empátiahiányt, aljasságot, mint a lenti Pestisrácok Pride-ról szóló cikkében található idézet, elég rég nem olvastam:

Gyémánt Ágnes a támogató szülők képviseletében fontosnak érezte megosztani a közönséggel, hogy egykori bántalmazott gyerekként nevelte fel ma már leszbikus lányát. A beszédében férjről, apáról nem tett említést, így feltehetően egyedül is nevelte fel. Ő az »adjunk meg mindenkinek minden szabadságot« gondolatot fűzte fel a közlésére, és talán maga sem vette észre, mennyire hibátlanul mutatott rá a konzervatív álláspont igazára. Eszerint a devianciák újratermelik önmagukat, a csonka családban felnövő, bántalmazott vagy elhanyagolt gyerekek közül kerül ki az iskolából kibukók, viselkedési zavarosok, elváltak, szenvedélybetegek, bűnözők, öngyilkosok, szexuális devianciák felé fordulók nagy többsége, akik aztán felnőve gyakran hasonló sorsot örökítenek tovább gyerekeikre is.

Kezdjük is az elején, úgyis fokozatosan a szöveget olvasva megy fel bennem a pumpa. Ha a szerző, Vésey Kovács László odafigyelt volna akár egy picit is Gyémánt Ágnes beszédére, vagy utólag elolvasta volna, hallotta volna, hogy igenis tett említést a férjéről.„Én magam, bántalmazott gyerekként és felnőtt nőként, rokkantként, egy leszbikus lány anyjaként” – mondta Gyémánt, és ha László úr odafigyelt volna, érthetné ebből, hogy volt férje, aki szintén bántalmazó volt.

De ugye ez nem fontos információ, mert László szerint udvariatlanság ilyesmit közölni, de arról viszont értekezni kell, hogy az egyszülős családok deviánsokat, bűnözőket, iskolakerülőket, öngyilkosokat, elhanyagolt gyerekeket nevelnek ki jó eséllyel.

Az idézettel két probléma van. Egyrészt azt mondja ki, hogy a problémás gyerekek nagy többsége egyszülős családból jön vagy bántalmazott, ami egyszerűen nem igaz.

Másrészt pedig az a probléma az idézettel, hogy úgy állítja be mintha a bántalmazás, az egy szülő miatt lennének egy embernek nehézségei az életében, nem amiatt, amit ezek az élethelyzetek okozhatnak. A szegénység miatt, amit az egyik kereső kiesése okoz, az ebből fakadó problémák miatt. Nem amiatt lesz valakinek nehezebb, hogy ő egy bántalmazott ember, hanem amiatt, hogy fel kell dolgoznia a bántalmazást az élete során. Óriási hazugság az ilyen adottságokért az embereket hibáztatni, hibaként kezelni ezeket a helyzeteket, és bűnősnek beállítani az ezekben a helyzetekben lévő embereket, ahelyett, hogy arra próbálnánk fókuszálni, ami a problémát okozza: a szegénységre, a társadalom hozzáállására a bántalmazott emberekhez, a feldolgozás nehézségeire. Mert ezek okozzák a problémát, nem maga az ember saját magának.

Talán ezért húz fel ennyire a téma, mert 4 hónappal ezelőttig én is egy ilyen „deviáns család” gyermeke voltam. Anyám, aki egyedül nevelt, akkor halt meg.

Anyám, aki a szeretetet választotta a pénz helyett, aki pszichológusként diplomázott, és egész életében a gyermekvédelemben dolgozott szarért-húgyért, hogy a társadalom számára tisztességes embereket neveljen, akkor halt meg. Aki annak ellenére nevelt fel szeretetben, adott át bölcsességet, hogy egy nem sokat érő állami fizetésből kellett felnevelnie, hogy volt amikor hó végén zsíros kenyér volt, és emlékszem, amikor kicsi gyerekként mentünk pénzt kölcsönkérni, aztán meg befizetni, hogy visszakössék az áramot. És ez a helyzet nyilván nem volt független attól, hogy egyedül nevelt, és hogy mit gondol a mindenkori állam az egyszülős családok, a bennük élő gyerekek támogatásáról. Nem független attól, hogy a Lászlók leírhatnak ma ilyeneket.

De szeretett, és ha nem is volt pénzünk, nagyon sokat adott át nekem a gyengék gyámolításáról, a küzdelemről, a tisztességről. Az empátiáról és a szeretetről.

És akkor jön László, és nem csak megbélyegez minket, hogy mi egy deviáns család voltunk, hogy anyám azzal, hogy egyedül nevelt fel, deviánsnak, bűnözőnek nevelt, hanem azt is kimondja, hogy ezt én tovább örökíthetem a lányomra. Mint valami kórt, valami betegséget.

Mit gondol ez az ember magáról? Tényleg ez lenne a konzervatív filozófia? A KSH adatai szerint 2014-ben már a lakosság 20%-a élt egyszülős családokban, ez a szám 1990 óta növekszik. Anyák, gyerekek, apák. Erről a majd kétmillióról mond ítéletet pár tollvonással László és a Pestisrácok?

Hát hova jutottunk? Mit lehet még megengedni a propaganda szolgálatában? Értem én, hogy benne van az Alaptörvényben, hogy apa, anya, házasság, gyerek a család. Hogy az Alaptörvénynek és Orbán Viktornak tövig kell benyalni. De nem hiszem, hogy van olyan isten vagy tisztességes földi halandó, aki bűnnek tartaná az egyszülős családokat. Deviáns lesz az özvegy gyereke? Miről beszél ez az ember?

Nem lehet, hogy nem az egyszülős család, hanem a szegénység, nem az egyszülős család, hanem a rosszabb lakhatási feltételek, rosszabb étel, kevesebb lehetőség okoz problémákat a társadalomban, nem lehet, hogy inkább ezek ellen kéne küzdeni az egyszülős családok megbélyegzése, letámadása helyett?

És akkor még nem is beszéltünk arról, mit állít ez az ember a bántalmazott gyerekekről, és az „elhanyagolt gyerekekről”, hogy hogyan húzza meg azt az ívet, hogy a szegénység, a kevesebb esély az valami bűn, hogyan hozza párhuzamba a bántalmazotti létet és a bűnözést, a devianciát.

Hogyan írja le egyként az öngyilkosságot, az iskolakerülést, a bűnözést, a szexuális másságot, a válást, a viselkedési zavarokat – egy szintű bűnként –, és hogyan nem is akar ezek kialakulásának okaiból bármit megérteni, hogyan nem is próbál segíteni, csak azt akarja sulykolni: ezek bűnök. Ő csak bűnöket lát, nem embereket, nem sorsokat, nem életeket.

Hogy merészel ez az ember egy tollvonással embereket, problémákat isten helyett istenként bűnként megítélni?

Soha nem kívántam senkinek, hogy veszítse el az állását, annál kevés szörnyűbb van, most se kívánom, de a Pestisrácoknál, ha még bármennyi tisztesség maradt bennük, akkor felelősségre vonják Lászlót, és írnak egy hosszú bocsánatkérést. És az a kormánypárt, amely állami hirdetésekből finanszírozza az újság bevételének legalább a 80%-át, elhatárolódhatna ettől, s legalább annyit mondhatna, a mi pénzünkből megy a propaganda, de ezt nyilván mi se gondoljuk így.

Ez lenne a minimum, és csak reménykedni tudok, hogy legalább az a minimum megvan ebben az országban, hogy a magyar társadalom ötödét nem tartjuk deviáns, beteg, a betegségét továbbörökítő embernek.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!