Kevesebb lesz Budapesten a futóverseny – a Fővárosi Közgyűlés rendeletmódosítása azonban túlmutat a sportesemények számának korlátozásán, és meglehetősen kártékony üzenetet hordoz. A legfőbb kérdés: miért utálják ennyire a futást „a világ egyik legsportosabb városának” vezetői?
Fotó: Bődey János / Index
Elfogadta a Fővárosi Közgyűlés azt a rendeletmódosítást, ami tovább korlátozza a budapesti futóversenyek számát, úgy, hogy egy naptári évben legfeljebb három jelentős forgalomkorlátozással, hat kisebb forgalomkorlátozással és három forgalomkorlátozással nem járó verseny kerülhet megrendezésre. Nagyon fontos rögzíteni, hogy a vonatkozó rendelet eddig sem engedte, hogy a fővárosi területen végtelen számú versenyeket rendezzenek, ugyanis a módosításig is csupán hat jelentős forgalomkorlátozással, valamint kilenc kisebb forgalomkorlátozással vagy forgalomkorlátozással nem járó verseny kerülhetett be a versenynaptárba. Összességében tehát mindössze 3-mal csökken a versenyek száma, mégis nagyon kártékony és cinikus lépés volt ez, amelynek elsődleges hatása nem is a főváros „tehermentesítése” lesz, hanem az üzenet, ami a lépés mögött van.
Nézzük meg először magát az előterjesztést! Az első érdekes dolog maga a javaslat beterjesztője, Szalay-Bobrovniczky Alexandra, aki a 2024-es budapesti olimpiai pályázat Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetségének (ANOC) közgyűlésén azt mondta, hogy „Budapest a világ hetedik legsportosabb városa, amely a legtöbb helyet lépett előre ebben a rangsorban.” Hangsúlyozta azt is, hogy „a magyar fővárosban vérbeli sportrajongók élnek, a város pedig a közönségért és az új generációért létezik.” De érdekes a javaslat indoklása is: „A módosítás csökkenteni kívánja a futó sportesemények számát”. Ennyi. Nem tudjuk meg, hogy milyen megfontolás vezetett ehhez a lépéshez.
És a legkárosabb az egész történetben az, hogy hiába eddig sem volt korlátlan a versenyek száma, a közvélemény egy jó részében az a percepció alakult ki a jó öreg „miért nem mennek futni a pusztába” mentalitást megtámogatva, hogy a tökös Közgyűlés végre rendet vágott ebben a káoszban.
Hitvitába tök felesleges belemenni azokkal, akik futóversenyt vélhetően csak az autójukból láttak, vagyis – jobban belehelyezve magam az ő helyzetükbe – elszenvedői voltak a néhány órás lezárásoknak, de azért néhány szempontot érdemes mindenkinek szem előtt tartani, amikor a futóversenyekről, mint a széles társadalmi réteg számára elérhető rekreációs és egészségmegőrző programokról alkotunk véleményt.
A futás népszerűsége elképesztően megugrott az elmúlt években. Nem csak sport ez, hanem közösségképző közeg, kiszakadás a mókuskerékből, miközben javul az egészségi állapot, csökken a betegségben töltött idő, és a TB-költség. Ezek a szorosabb-lazább futóközösségek igen értékes szövetei a mai társadalomnak. A futás az életük, a lakóhelyük részévé vált. A verseny pedig az amatőr futók körében nem feltétlenül a 4-5 perc/km eléréséről szól, hanem egy motiváló erő, ami segít nekik, hogy a versenyekre készülve rendszeresen felhúzzák a cipőt, ne adják fel az edzéseket. És igen, sokan közölük nem akarnak/tudnak vidékre utazni egy verseny kedvéért, mert a saját közegükben akarják azt a kihívást teljesíteni, amire hónapokon keresztül készültek.
Ugyanakkor felmerülhet még egy szempont is szervezői oldalról. A még inkább korlátozott versenyszám miatt a jobb kapcsolatokkal és érdekérvényesítő lehetőségekkel (khm) rendelkező verseny-szervezők előnyösebb helyzetbe kerülnek a kisebbekkel szemben, ami végső soron egy olyan torz piacot eredményezhet, ami a futók pénztárcáját csapolja meg jobban.
De amit pedig végképp nem tudok megérteni, az a kormánypárti többség sporthoz fűződő ambivalens viszonya. Abban talán mindenki egyetért, hogy a lakosság egészségi állapotának javulásához nem árt, ha egyre többen, többet és rendszeresebben sportolnak. Persze sporttámogatásból nincs hiány. TAO-pénzek tízmilliárdjai ömlenek a látványsport-egyesületekhez. Most nem belemenve abba, hogy milyen visszaélések lehetnek ebben, azt azért meg kell említeni, hogy a TAO-pénzekből a sportot megszerető, elkezdő és azt rendszeresen űzők száma nagyságrendileg alacsonyabb, mint azoké, aki az állam zéró hozzájárulása ellenére megvették a futócipőt…
Érthetetlen a Főváros döntése akkor is, ha pusztán bevételi oldalról közelítjük meg a kérdést. Tekintsünk most el attól, hogy egy-egy nagy futóverseny sport-turisták ezreit csalogatja Budapestre bel- és külföldről, akik összességében jelentős pénzt költenek el itt tartózkodásuk alatt, ne vegyük figyelembe, hogy mekkora összeggel tehermentesül a TB-kassza közvetetten a versenyeknek köszönhetően, de vizsgáljuk meg, hogy közvetlenül milyen bevétele származik egy versenyből az önkormányzatnak és egyéb állami vagy önkormányzati szerveknek. Legjobb kiindulópont, ha megnézzük, hogy a szervezőknek mennyi díjköteles engedélyt kell beszerezniük. A pontos felsoroláshoz segítségül hívom a futo.blog.hu szakblog bejegyzését, íme:
„Viszont ha városban rendezünk utcai futóversenyt, nem is gondolná az ember, hogy mennyi különféle engedély beszerzésére van szükség. Műkedvelőként csokorba szedtem ezeket, remélem nem hagytam ki semmit:
- Fővárosi Önkormányzat területfoglalási engedély: 14 Ft / m2 / nap
- BKK Közútkezelői engedély (3 és 1 Ft / m2 / óra)
- BKK Tömegközlekedési divízió (forgalomirányítás, felügyelet, járatterelés)
- BKK Közúti Szolgáltatási Igazgatóság (forgalomtechnika, táblák, terelőelemek)
- BRFK (rendőri biztosítás)
- BKK behajtási engedély (Városliget, Margitsziget stb.)
- Fővárosi Önkormányzat Környezetvédelmi Főosztály, zöldterület-gazdálkodás, FŐKERT
Egyéb speciális engedélyek:
- Közterületi engedélyek, ha kerületi kezelésű utat, területet veszünk igénybe.
- Ha Budapesten a Városligetben van a verseny, akkor hangengedélyre is szükség van az Állatkert védelmében
- ÁNTSZ engedély
- ARTISJUS zenei jogdíj”
Igaz, a fenti adatok 2015-ösek, de vélhetően ezek a díjak nem csökkentenek. Tehát egy-egy nagyobb verseny tízmilliós bevételt hoz az önkormányzat számára.
Nem az a fő kérdés tehát, hogy néhány versennyel kevesebbre nevezhetünk, hanem az, hogy mi az üzenet azok felé, akik nem az államilag irányított sporttevékenységben szeretnék fittségüket, egészségüket fejleszteni, hanem a legegyszerűbben és mindenki számára ingyenesen elérhető sportot, a futást választották céljaik megvalósítására. Igen. Ez egy olyan sport, amiben nincsenek milliárdok, nincs TAO. De kedves városatyák-anyák, azért ne haragudjatok ránk!
Sz.P.
amatőr futó
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
