Az elmúlt évek sajtószabadságot érintő nagy botrányai jól mutatják, hogy milyen sajtóban is érdekelt a Fidesz. Központi kézivezérlésű, a kormánytól független vagy urambocsá kritikus hangok nélküli, egységesen cselekvő masinéria az, amire a párt vágyik. És ebben még a jobboldali, konzervatív médiumok sem kaphatnak helyet, ha fenntartják igényüket az árnyalt gondolkodásra és a kritikus attitűdre. Ezt látszik megerősíteni a híresztelés, miszerint a Mandiner új, a kormány számára megbízhatóbb kezekbe kerülhet, akár már holnaptól.
Múlt héten írta meg az Átlátszó, hogy Mandiner Press néven céget jegyeztetett be a sajtóban főként Habony Árpád hitelezőjeként elhíresült Tombor András. A portál szerint az üzletember ezzel közelebb került a Mandiner bekebelezéséhez. A Kettős Mércéhez eljutott információk szerint az átvételre már június elsején sor kerülhet.
Tombor érdeklődése a Mandiner iránt nem újkeletű, az Átlátszó már 2015-ben is cikkezett arról, hogy Tombor bevásárolná magát a Mandiner kiadójába, de akkor az átvételről szóló híresztelések nem bizonyultak igaznak. Azóta persze – párhuzamosan a Simicskától független kormánymédia kiépülésével – sok minden megváltozott, és ez a helyzet lehet az, amely megpecsételi a Mandiner sorsát.
Ki az a Tombor András
A „fideszes oligarcha” címke nem áll távol az üzletembertől, aki az ezredfordulón, az első Orbán-kormány idején a miniszeterelnök biztonságpolitikai tanácsadójaként tevékenykedett. A 2000-es évek közepén Schmidt Máriával és Stumpf Istvánnal együtt hírbe hozták egy állítólagos Orbán-ellenes puccs kapcsán, majd az MDF-es lehallgatási botrányban is felmerül a neve. Közben részt vett az elmúlt évtizedek üzleti életében is, mostanság a TV2 reklámjait értékesítő cég köthető hozzá, hitelezett Habony Árpádnak, és nemrégiben a Népszava megszerzésén dolgozott, ám ez végül nem járt sikerrel.
Tombor 1996-ban alapította a jobboldali elitképzésre vállalkozó Mathias Corvinus Collegiumot, amelynek életében azóta is részt vesz, kiterjedt, fiatalokból álló hálót építve fel magának.
A Mérce információi szerint június elsejétől a portált nem az eddigi kiadó Mandiner Kft. jelenteti meg, hanem Tombor újonnan bejegyzett cége, a Mandiner Press. Egyáltalán nem világos, hogy ez mit fog jelenteni a szerkesztőség munkája szempontjából, ahogyan a kiadóváltás tényéről, úgy erről sem érthető el hivatalos információ (kerestük a portál főszerkesztőjét, de nem akarta kommentálni az információinkat). Mindenesetre az nem tűnik kizártnak, hogy az átállás nem csak a kiadó megváltozását jelenti majd, hanem a szerkesztőség munkájának átalakulását is.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Az egyik lehetőség ugyanis az, hogy a portált működtető jelenlegi gárda, amely a Mandiner kft-vel áll viszonyban, nem kerül át automatikusan az új kiadóhoz, hanem utóbbi döntheti el, hogy kit vesz át, és kit nem. Forrásaink lehetőségként említették, hogy az új kiadó a Tombor által alapított szakkollégium, a Mathias Corvinus Collegium diákjai közül toborozna új szerkesztőgárdát. A megkérdezett MCC-s diákok elmondták, a Mandiner és a kollégium között korábban is volt már példa együttműködésre, gyakornokokat már korábban is toborzott onnan a portál. Amennyiben ez a forgatókönyv érvényesül, úgy nemcsak újságírók egy újabb hulláma kerül nehéz helyzetbe, de a Mandiner színvonala is kárát láthatja, egy portál működtetése ugyanis nem tűnik megoldhatónak kizárólag pályakezdő gyakornokokkal.
Kivéve persze, ha a megjelentetendő anyagokat a kormányzati kommunikáció központjából küldik ki (ahogy ez mindennapi gyakorlat a Mészáros Lőrinc kezében lévő megyei lapoknál). Persze nincs semmi garancia arra, hogy tényleg a fideszes médiafoglalás egy újabb stádiumát láthatjuk.
De az ellenkezőjére sincs, és a probléma épp ez. Főleg, hogy a Fidesz agresszív médiapolitikáját és gazdasági holdudvarának mára kialakult fegyelmezettségét ismerve az optimizmusra semmi nem ad okot. Elég naivnak kell lennünk ahhoz, hogy elhiggyük, itt egy központi jóváhagyás nélküli, ártalmatlan kiadóváltásról lenne szó.
A Mandiner a 2000-es évek egyik meghatározó jobboldali sajtóterméke, amely ezzel a névvel ugyan csak 2009 óta működik, de története elődei, a Reakció blog, illetve a printben megjelenő UFI révén korábbra nyúlik vissza. A „polgári underground” néven elhíresült fiatal jobboldali közösség részeként a Mandinernek nagy szerep jutott a konzervatív közbeszéd kialakításában, felpezsdítésében, fiatalok felé való kinyitásában, de a magyar politikai blogvilág útkeresésében, fejlődésében is szerepet játszott. (A polgári underground világáról egyébként a Magyar Narancs közölt kétrészes riportot 2011-ben.)
A Fidesz 2010-es kétharmados győzelme után a lapot sem kerülték el a NER kiszolgálása miatti vádak, talán az egyik legemlékezetesebb botrány 2011-ben történt, amikor a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezető-helyetteseként tevékenykedő Böszörményi Nagy Gergely álnéven egy kiadós légyottra biztatta Karsay Dorottyát, a Milla Nem tetszik a rendszer c. dalának előadóját. Az Élet és Irodalomban nemrégiben megjelent összeállítás, amely a kormánypárti médiumok világát járja körbe belsős információk alapján, a Mandiner kapcsán azt írta: „egyik forrásunk azt mondta, van befolyás (mármint fideszes – a szerk), de nem számon kért és érzékeltetett függőségi viszony.”
Éppen ez tette lehetővé, hogy az utóbbi időszakban szaporodtak a kormánykritikus írások a Mandineren is, és ez egyébként jól beleilleszkedik abba a kétféle útba, amit a polgári underground tagjai bejártak a NER-en belül. A kezdeti lelkesedés után egy részük integrálódott a Fidesz propaganda- és/vagy kormányzati gépezetébe, másik részük azonban fokozatosan kezdett el kritikusan viszonyulni korábbi politikai táborához és annak vezetőjéhez, Orbán Viktorhoz. Ezzel párhuzamosan pedig fogyatkozott azoknak a médiumoknak a száma, amelyek ennek a szubkultúrának az attitűdjét és értékrendjét képviselik.
A mostani kiadóváltás tétje, hogy vajon a Mandiner betagozódik-e a 888, Riposzt, Origo képviselte propagandastruktúrába, létrejön-e az a „száon kért és érzékeltetett függőségi viszony” vagy pedig megőrzi jobboldali, de kritikus és árnyalt jellegét.
Amennyiben az előbbiről van szó, úgy a magyar nyilvánosság egy újabb veszteséget könyvelhet el. A Kettős Mérce – amely szintén a blogvilágból emelkedett ki, és sokat tanult az előtte járóktól, így a Mandinertől is – csak szolidaritásáról tud biztosítani mindenkit, aki meggyőződéseihez hűen végez propaganda helyett valódi tájékoztatást, és folytat lejáratás helyett jóhiszemű politikai vitákat. És ha megtörténik a Mandiner bekebelezése, újfent világossá válik, hogy a független magyar média ma már kizárólag csak az olvasói támogatására és anyagi segítségére támaszkodhat.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
