Az, hogy Gödön mi volt, hogy volt, szerencsére ma már bejárta nem csak a hazai, de a nemzetközi sajtót is. A beszámolók, hírek alapján úgy tűnhet, hogy ez is egy olyan történet lesz, amiben a rosszak elnyerik a büntetésüket, a jók pedig méltó jutalmukat. Csakhogy egyáltalán nem erre haladunk.
Balog Zoltán miniszter egy futóversenyen, látássérült és mozgássérült emberekkel közösen;
forrás: balogzoltan.hu
A gödi Topház Speciális Otthon igazgatóját azonnali hatállyal felfüggesztették, és vizsgálatot rendeltek el az intézményben, hogy feltárják, amit fel kell tárni. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma viharos gyorsasággal adott ki egy közleményt, amiben olyan „erős” állításokat tettek, mint például hogy „a kormány célja megszüntetni a nagy intézményeket, és kisebb létszámú csoportokban, otthonokban helyezni el a pszichiátriai és fogyatékos betegeket”, meg hogy eme átalakítás keretében bezárják majd a Topházat is. Köszi srácok, ez biztos sokat fog segíteni!
Ja, nem. Mert a közleményben persze arra is kitérnek, hogy ez bizony egy hosszú folyamat lesz, jövőre összesen 2500 fogyatékos költözik ki ezekből a nagylétszámú szociális ellátókból, de összesen a KSH adatai szerint 25 ezren laknak ilyen intézményekben – szóval sok jóra ne számítsunk. De valójában ez nem újdonság, hiszen erre évekkel korábban ígéretet tett a kormány.
Ráadásul jelen esetben nem is garancia semmire, csupán egy tüneti kezelés, lenyomtuk a heveny lázat, de a betegség maga ettől nem múlt el. A probléma ugyanis sokkal mélyebben gyökerezik annál, mint hogy egy intézmény egy igazgatója visszaélt hatalmával (már amennyire tudjuk), és olyan körülményeknek adott helyet, amiket józan ésszel fel nem lehet fogni.
Hogy mi történt tulajdonképpen, azt nyilván alaposan körül fogják járni a hatóságok. Hogy hogyan válhattak ilyen embertelenné a körülmények, azt ki fogják deríteni, rásütik majd a dolgozókra, hogy ez csak és kizárólag rajtuk múlt, aztán kalapkabát, mindenki mehet haza, semmi látnivaló nem marad.
Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
De ne áltassuk magunkat: nem attól lesz jobb a helyzet, hogy ezt a (nyilvánvalóan posztjára alkalmatlan) igazgatót kirúgták. És nem megoldás az sem, ha az összes ápolót is kirúgják, és felvesznek a helyükre másokat. Még csak nem is attól lesz jobb, hogy (majd, valamikor) ezt az intézményt bezárják és sóval hintik be a helyét. Ettől ugyanis rohad a rendszer ugyanúgy, mintha mi sem történt volna. A bűnösöket pedig nem kizárólag az intézmény négy fala között kell keresni.
Van itt egy bájos kis hír, a gödi otthonból: karácsonykor az amúgy nem is olyan régen felújított intézménybe látogatott a Pest Megyei Kormányhivatal (minek fenntartása alá a gödi intézmény tartozik) vezetője dr. Tarnai Richárd. Vitt ajándékokat, cukiskodott kicsit, majd a fenszi sajtóközlemény szerint „mindannyiunk életét az égő gyertya fényéhez hasonlította, amely összeadódva jobban világít.” A fogyatékkal élők gondozóinak pedig megköszönte, hogy „nem engedik kialudni a rájuk bízottak gyertyáinak fényét.” A képek mintha egy teljesen más intézményben készültek volna, mint amivel az MDAC jelentése sokkolta a köz. Hogy valami mégsem stimmelhetett már 5 hónappal ezelőtt sem az intézményben, azt egyébként épp az ellátottak fizikai állapota bizonyítja, de ha más nem, akkor az legyen minimum gyanús, hogy Szél Bernadett, az LMP társelnöke egy hónappal a karácsonyi buli előtt már alig jutott be az otthonba.
Tarnai Richárd a gödi otthonban karácsonyt ünnepel; forrás: kormanyhivatal.hu
De ez talán mindegy is. A lényeg az, hogy karácsonykor a Pest Megyei Kormányhivatal vezetője ott volt a helyszínen. Ha máskor nem is, de még ott sem tűnt fel neki semmi?? Nem vette észre, milyen kórosan alultápláltak a gyerekek és a felnőttek? Nem nézett túl a karácsonyi dekoráción? Mégis mi a pitlákos atyaúristent csinál akkor egy kormányhivatal vezetője, ha nem sikerül kiszűrnie, hogy ekkora baj van egy, az ő felügyelete alá tartozó intézményben? Ja, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az igazgató, akit kineveztek, nem éppen makulátlan múlttal rendelkezik – akkor hogy kerülhetett mégis ebbe a pozícióba? Minimum súlyos kérdések merülnek fel tehát dr. Tarnai Richárd, az őt foglalkoztató kormányhivatal, és a kormányhivatal felett őrködő minisztérium felelősségét, kompetenciáját nézve is…
Ahhoz, hogy a helyzet jobb legyen, törvényi garanciák kellenek, hogy ilyesmi ne történhessen meg soha többé, sehol az országban. És kellenek olyan hatóságok, amelyek ezeket a törvényeket betartatják. És nem, ne mondja senki, hogy az EMMI olyan minisztérium, ami jelenleg ezt a funkcióját betölti – tudjuk, látjuk, hogy ez nem igaz (ráadásul bűneik nem csak a szociális szférában, de az egészségügyben, az oktatásban, a civilek meggyalázásában, a kultúra eltiprásában ugyanígy tetten érhetőek…). És az emberi erőforrások miniszterének ilyen helyzetekben nem bujkálnia kellene, hanem a társadalom szemébe nézve sűrűn, és lesunyt fejjel bocsánatot kérni, amiért hagyta, hogy ez megtörténjen mégis. Aztán nekilátni, és az egész szociális ellátórendszert átfésülni, hogy a belekódolt hibákat feltárják, és megoldják. És ehhez első lépésként nyilván az kell, hogy az erre a területre fordított (főként uniós) forrásokat átlátható módon arra költsék, amire valók.
Nem akarok igazságtalan lenni: az, hogy 2017-ben ilyen szar a helyzet, nem az Orbán-kormány bűne. Az intézményrendszer, amit megörököltek, nem is a közelmúltban épült ki, itt volt velünk hatalmas intézményeivel, már bőven a rendszerváltás előtt… Igen, persze, a csatlakozás óta az unió ad egy csomó pénzt (és igen, a kormány is kiegészítgeti azt így-úgy), hogy az intézményeket felújítsák, modernizálják, és hosszú távon a tömegintézményeket kisebb létszámúakra cseréljék.
Többek közt ez az eset is rámutat, mennyire fontos lenne, hogy a civil szervezeteket – például azokat, akik arra tették fel az életüket, hogy a fogyatékkal élőket segítsék – ne megbélyegezzék, munkájukat ne ellehetetlenítsék, hanem támogassák. Ha valami, akkor az világbotrány, hogy egy nemzetközi szervezet megfigyelőit NEM ENGEDIK BE ezekbe az intézményekbe (oké, most kaptak egy halvány ígéretet, hogy a jövőben megfelelő feltételek mellett bemehetnek), de jó, ha tudjuk, hogy a hazai szervezetek munkája is erős ellenszélben, nehezített pályán folyik. Úgy tűnik, itt például (ahogy máshol is) igenis szükség van a civil kontrollra, hogy legalább valamiféle független felügyelete legyen azoknak a kormányzati szerveknek, akik nem kifejezetten érdekeltek abban, hogy intézményeik megfelelően elszámoljanak a felhasznált forrásaikkal, és zárt ajtók mögött, a nyilvánosságot kizárva takargatják hiányosságaikat.
De még ez sem oldja meg a problémát. Mint ahogy az sem, hogy csigalassúsággal vánszorog az úgy nevezett kitagolás, vagyis a fogyatékosok életkörülményeinek javítására szolgáló program – ez viszont már Orbánék bűne is, hisz ők tolták ki több évtizeddel a tömegintézmények felszámolásának végdátumát, miután az előző kormányok sem szakadtak bele a munkába.
Nem évtizedekben kéne mérni ezt a folyamatot, de azt látni kell, hogy nem véletlenül megy ilyen lassan. Ugyanis nem igazán van, aki jól tudja csinálni, a szakember kevés, és nem is nagyon lesz belőlük több hirtelen – miért is lenne, amikor ez sem az az életpálya, amit ember szívesen választana magának?
Amihez tehát szintén azonnal hozzá kell nyúlni, az a szociális ellátórendszer. És ezen belül kell, hogy változzon a szociális munkások, ápolók, szakemberek képzése, illetve az ő megélhetésük garantálása, egy tisztességes életpálya-modell és egy, a munkakörhöz méltó fizetés. Na, ez például látványosan javíthatna azon a siralmas helyzeten, hogylasszóval kell a fogyatékkal élők intézményeibe munkavállalókat (bármilyen posztra) fogdosni, akik aztán végletekig kizsigerelve, elfásultan, frusztrációjukat ápoltjaikon kitöltve tengetik kilátástalan életüket. Senki, aki nem végzi ezt a munkát napi 8 órában, nem tudja elképzelni, milyen megterhelő életforma ez. Ők is áldozatai ennek a rendszernek – még akkor is, ha a gödi eset után joggal háborodik fel mindenki, és követeli az ottani bűneset elkövetőinek fejét.
Részlet a Fidesz 2010-es választási programjából:
„Vissza kell állítani, meg kell erősíteni a szociális segítők, ápolók, gondozók, szakmájukat tisztességgel végzők megbecsülését.”
Amire viszont most egyáltalán nincs szükség, az a boszorkányüldözés és a hisztéria. Nem, nem minden fogyatékkal élőket gondozó intézmény a pokol legbelső bugyra. És nem minden igazgató és ápoló maga a sátán, és nem az a megoldás, hogy nagy hirtelenjében bezárunk egy intézményt anélkül, hogy végiggondolnánk, hogy lakóinak sorsa hogyan alakul a továbbiakban.
De ha már igazi felelősöket akarunk keresni, és azonnali változásokat követelünk, akkor ne féljünk kimondani: ezt bizony azonnali hatállyal, nem álságos közlemények maszatolásával a szociális szféráért felelős Emberi Erőforrások Minisztériumának, illetve az őt irányító kormánynak kell elintéznie. Itt és most nincs helye az egymásra mutogatásnak, meg a kifogáskeresésnek (meg persze az aljas sorosozásnak), amit a Fidesz oly szívesen játszik. Emberi életekről van szó. Most van szükség arra, hogy a magyar állam felhagyjon a fogyatékkal élő emberek elnyomásának embertelen gyakorlatával!
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
