Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Hat pontban a Momentum Európa-párti tüntetéséről

Ez a cikk több mint 4 éves.

A Momentum Mozgalom tegnapi majálisán többezren vonultak végig a Szabadság térről a Hősök teréig, és hallgatták meg a mozgalom vezetőinek beszédeit. Ez önmagában figyelemre méltó, mert az elmúlt években azt láthattuk, hogy a pártoktól függetlenül szerveződő tüntetéshullámok energiáiból a pártok képtelenek voltak építkezni. De a beszédeket hallgatva nem hallunk mást, mint a rendszerváltás hamis „társadalmi szerződésének” újracsomagolását, ami ma csak az uralkodó status quo megőrzését szolgálja. 6 pontban a Momentum majálisáról.d_mar20170501033_focuspoint_926x504.jpg

Fotó: Marjai János / MTI

1. Kezdjük egy „értéksemleges”, politológusi észrevétellel: a Momentum május elseji tüntetésén jó politikai beszédek hangzottak el, főleg a pártelnök, Fekete-Győr András szájából. Függetlenül attól, hogy ki mit gondol a politikai tartalmáról (erről bővebben a további pontokban), voltak benne hatásos retorikai fordulatok és megmondások. Az „Állítsuk meg Brüsszelt”-re adott válasz („Mi nem megállítani fogjuk Brüsszelt, hanem utolérni.”) egyenesen ötletes volt, hosszú távon is van benne politikai potenciál. A profi koreográfia mellett összességében egy olyan politikai megmozdulást láthattunk, amilyent korábban kispártoktól még nem.

2. Szintén újdonság a NER-ellenzékiség történetében, hogy egy heteken át tartó civil tüntetéshullám után egy politikai párt explicit módon próbálja becsatornázni az elégedetlenkedőket, és minden jel szerint a CEU-ügy kapcsán utcára vonulók egy jelentős része valóban nyitott erre a becsatornázásra.

A korábbi tüntetéshullámok legnagyobb problémája mindig az volt, hogy egyetlen politikai cselekvő sem tudott erőre váltható profitot húzni belőlük, ez most a Momentumnak sikerülhet.

3. És térjünk a tartalomra. A Momentum rendezvényén elhangzott beszédek majd minden mondatát hallhattuk már az elmúlt években (legtöbbet talán Bajnai Gordon 2012-es visszatéréséből merített a Momentum). Nem arról van szó, hogy ezeken a mondatokon valami copyright lenne, hanem hogy a Momentum ugyanazokkal a mondatokkal próbál meg a Fidesz rendszerének kihívásaira válaszolni, mint a NER elleni korábbi kisérletek. A „ti lesztek a mi médiánk!” felkiáltás a Fidesz-propaganda gépezetével szemben elég sokszor hangzott már el, és éppen annyira helyettesíthet egy valódi médiagépezetet, mint a „ha hülyeséget mondunk a tévében, akkor is higgyetek nekünk” mondat. De ott van a rendszer szabályaiból következő többi kihívás, a választási rendszer, vagy a parlamenti politizálás kiüresítése, a folyamatosan változó politikai szabályok, az elfoglalt magyar állam gépezete. Ha ezekre nem tud valami újat kitalálni a Momentum, akkor a jelenlegi lendület és erő, amit a megmozdulásaikon láthatunk, éppúgy tiszavirágéletűnek és kudarcosnak bizonyul majd, mint a korábbi évek politikai innovációs kísérletei.

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

4. A munkások ünnepén egyenesen ironikus a „fogjanak össze a gazdagok és a szegények” felszólítás – hogy szó szerint idézzünk: „Elérkezett az idő, hogy (…) a szegény és a gazdag (…) felismerjék közös nemzeti sorsukat, mert feladatunk van. Tegyük félre ellenérzéseinket, mert mindannyian hazafiak vagyunk”. Ezzel a felszólítással újfent arra van felkérve a magyar nép, hogy fedje el az érdekellentéteket, hunyjon szemet a kizsákmányolás fölött, és egyesüljön a sokszor kibékíthetetlen érdekellentéteket félretéve, hisz mindannyian hazafiak vagyunk. Tudjuk a történelemből, hogy ezek az „összefogások” általában mit jelentenek, és ki szokta a rövidebbet húzni. Mindig az alul lévők, a dolgozó többség, akiknek érdekei megint elsikkadnak egy nemzetinek kikiáltott cél mögött.

A Momentum felszólításában gyakorlatilag megismétlődik a rendszerváltás „társadalmi szerződése”. Az Európához való minden áron felzárkózás ígéretéért cserébe áldozzunk be más megfontolásokat, érdekeket, vágyakat.

Ezt kérte a rendszerváltó elit is: nem baj, hogy a gazdasági átalakulások, a privatizáció, a munkavállalói jogok leépülése, a megszorítások, az áramvonalasítások mind-mind emberi életeket tesznek tönkre, mert a cél – amelyből végül csak kevesek profitáltak, hisz csak kevesek profitálhatnak – szent.

5. A „modern, szabad” Európa és a „szegény, elmaradott” Kelet szembeállítása továbbra is kultúrrasszizmus. Amivel egyrészt morális problémák is vannak, másrészt pedig a nyugati államok felsőbbrendűségét (értsd nacionalizmusát) legitimáló ideológia. De ami a legfontosabb: a magyar progresszió több száz éves történetének alaptoposza ez a szembeállítás, amelynek az is része, hogy bizony a magyar nép maga is sokszor mucsainak, elmaradottnak, a haladásra képtelennek tekinthető ebben a szembeállításban. És ennek a megbélyegzésnek és értékhierarchiának a magyar történelemben sosem lett jó vége, még akkor sem, mikor a Momentumnál sokkal nagyobb elmék hirdették. Például Ady Endre, akit a Momentum elnökségének tagja, Soproni Tamás most egyszerűen csak lelegyintett a színpadról („Kompország – mondják”).

Ennek a hamis, rasszista és öngyarmatosító szembeállításnak hatalmas szerepe van abban is, hogy ma épp ott tartunk, ahol (emlékeztetőül: a NER-ben). A jobboldal értékhierarchiája, amely a helyit, az autentikusan hazait akarja az idegen, a kozmopolita fölébe állítani, nem létezhetne a „haladó” kultúrrasszizmus nélkül, a kettő feltételezi és erősíti egymást.

6. A szélsőjobb euro-amerikai előretörésével párhuzamosan, úgy tűnik, az alternatíva nem (vagy nem csak) balról jön. Ezzel szemben a „szélsőséges közép” találja újra fel magát, olyan szereplőkön keresztül, mint a francia Macron. A közép általában a mértékletesség, a fontolva haladás képzetét kelti bennünk, de a szélsőséges közép nem ilyen. Elsődleges feladata a globális gazdasági-társadalmi viszonyok, a piacok mindenhatóságán és a globalizált lefele tartó versenyen alapuló, neoliberális status quo megőrzése a változást és haladást ígérő politikai marketing eszközeivel. Teljesen érthető, hogy a NER-ben mindez sokak számára kívánatosnak tűnik, ebben nincs vita. Pont úgy tűnik kívánatosabbnak, ahogyan a kádárizmusban is joggal tűntek kívánatosnak a rendszerváltó elitek ígéretei. Azok az ígéretek, amelyek szintén a Nyugat-Kelet értékhierarchián, és a minden más szempontot felülíró „utolérés” narratíváján alapultak. A rendszerváltás ígérete nem teljesült. Mert nem teljesülhetett. Ezeknek az ígéreteknek a harminc évvel későbbi replikáiktól vajon várhatunk mást?

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.