Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A festékdobálók elleni eljárás félelemkeltő erődemonstráció a hatalom részéről

Ez a cikk több mint 7 éves.

Van egy mondás az ügyvédek körében, így szól: „Akár a taláromat is beküldhettem volna”. Ez arra utal, hogy tök mindegy, mit mond a tárgyaláson a védő, a bíróság úgyis az ügyészség álláspontját osztja, és annak megfelelő ítéletet hoz. Anélkül – és ez a legnagyobb baj – hogy a védő érveire egyáltalán reagálna. A Sándor-palotát festékkel megdobáló Gulyás Márton és Varga Gergő tárgyalásán is ezt láthatták tízezrek élőben.

gulyas-varga.jpeg

Gulyás Márton és Varga Gergő a bíróság előtt; fotó: Fuszek Gábor, blikk.hu

Teljesen igaza van az Index ügyvédjének: rutinszerű rendszerhibáról van szó, amin évtizedek óta nem sikerül változtatni. 97%-os a váderedményesség, de az arány „jobb”, ha a vádlott előzetes letartóztatásban van: akkor 99,2% körül mondják ki bűnösnek a vádlottat. Ez az ügyészi siker két esetben állhat elő: a) az ügyészek jellemzően zsenik, nem hibáznak, míg az ügyvédek nem értenek a szakmájukhoz, b) a bíróság hajlamos automatikusan egyetérteni az ügyészséggel, és nem foglalkozni a védelem érveivel.

El lehet dönteni, melyik a valószínűbb. Én most a Gulyás-Varga ügyben hozott ítélettel kapcsolatban hívnám fel a figyelmet néhány szembeötlő furcsaságra.

Az eljárásról

Semmi kétség nem fűződhet ahhoz, hogy jogsértő volt a két aktivista őrizetbe vétele. Őrizetbe venni akkor lehet valakit egy normál eljárás esetén, ha fennállnak az előzetes letartóztatás feltételei (őrizetről nem a bíróság dönt, de az azt elrendelő ügyészség vagy rendőrség ugyanazokat a feltételeket kell megvizsgálja, mint a bíró az előzetes letartóztatás elrendelésekor). Mivel az ügyészség az előzetest nem indítványozta, nyilván nem gondolta, hogy az őrizet az általános szabályok szerint elrendelhető. A gyorsított eljárásban (jogi műneve „bíróság elé állítás”  így bírálták el a tárgyalt ügyet) az őrizetbe vétel bíróság elé állítás céljából is elrendelhető. De alkotmányosan erre is csak akkor van lehetőség, ha kényszerítő indok alapozza meg a fogva tartást. Ilyen ebben az esetben nem lehetett. De ami ennél fontosabb, hogy bíróság elé állításnak nem is lett volna helye, így arra alapozva őrizetbe vételnek sem.

Bíróság elé állításnak ugyanis – többek között – feltétele, hogy az ügy egyszerű megítélésű legyen, és a bizonyítékok rendelkezésre álljanak. Ebben az ügyben egyik feltétel sem állt fenn, és hiába hangoztatták ezt többször a védők, én nem hallottam egyetlen szót sem a bírótól, amely kitért volna arra, hogy az eljárással kapcsolatban megfogalmazott védői kritikák miért ne lettek volna megalapozottak. Mik ezek a kifogások?

  1. A bizonyítékok nem álltak rendelkezésre: többek között nem tudta megmondani a bíró az ítéletben sem, hogy mennyi volt a kár, az ismeretlen harmadik festékdobálót nem sikerült azonosítani, a terhelteknek pedig az őrizet miatt nem volt módjuk saját tanút előállítani.
  2. Nem egyszerű megítélésű az ügy: ezt önmagában alátámasztja, hogy 100 oldalas iratanyag keletkezett (amit a védők aznap kaptak meg, és át sem tudtak olvasni a rapid eljárás miatt), hogy a tárgyalás 8 órán keresztül tartott. De az nem lehet egyszerű jogi megítélés, hogy itt politikai szabadságjog gyakorlásról vagy bűncselekményről van-e szó.

Ha a két pont közül csak egyben igaza van a kritikusoknak, akkor a bíróság elé állítás és az egész eljárás jogellenes volt. És akkor az őrizetbe vétel is, hiszen a bíróság elé állításra alapozták annak elrendelését.

De jogsértő, megalázó és szégyenteljes volt a bilincs és a vezetőszár használata is. Semmi más célja nem lehetett ennek, mint a terheltek veszélyes bűnözőként való bemutatása a nyilvánosság előtt. Ugye senki nem gondolja, hogy bilincs nélkül ez a két fiú megszökött volna az őket kísérő rendőröktől vagy rájuk támadott volna?

Kattints, és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!

Az ítéletről

Anélkül, hogy részletesen elemeznénk az elhangzott szóbeli indokolást, itt is csak néhány kérdést villantanék fel.

Az ügyész nem tudta megmondani, miért lenne erőszakos egy műanyag palack fal felé eldobása. Én nem tudok a szónak olyan jelentést adni, ami lefedné ezt az esetet. Olyan esetről viszont már hallottam, hogy alapvetően békés lehet emberek téglával dobálása, ezért nem gond, ha ilyen esetben a rendőrség nem intézkedik senkivel szemben. Tehát arra van példa, hogy nem erőszakos és nem is kihívóan közösségellenes téglával embert dobálni. Most arra is láttunk egyet, hogy műanyag palack falnak dobása viszont erőszakos és kihívóan közösségellenes tett.

Nem tudtuk meg azt sem, mi és mennyi lenne a kár az adott esetben. A kár fogalmát a büntető törvénykönyv külön meghatározza: az a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés. Hogy érthetőbb legyen: polgári jogilag a kár része az értékcsökkenés (pl. alacsonyabb forgalmi érték), az indokolt költség (festék lemosása) és az elmaradt haszon (ha mondjuk ellopják a pénzed, annak a kamata). Büntetőjogilag csak az első játszik, ezt mondja a törvény. Vajon mennyivel csökkent a Sándor-palota értéke amiatt, mert vízfesték került rá, amit lemos az eső? Ez az ítéletből biztos nem derül ki.

Rongálni ráadásul csak szándékosan lehet, Gulyás és Varga vallomásaiból viszont kiderült, hogy ők tudatosan azért használtak vízbázisú festéket, mert nem kárt akartak okozni, hanem a figyelmet felkeltően, látványosan tiltakozni. Mi alapozza meg a szándékosságot ennek fényében?

Van még rengeteg kérdés, és fenntartom a lehetőségét annak, hogy mindenre van válasz, és mindenben tévedek. De abban bizonyos vagyok, hogy az őrizetbe vétel és a bilincs botrány, ahogy abban is, hogy a bíróság elé állítás feltételei nem álltak fenn. Ha helyes is valaki szerint a pár száz óra közmunka kiszabása a Sándor-palota vízfestékkel megdobálásáért, amellett nehéz kitartani, hogy nem félelemkeltő erődemonstráció volt a hatalom részéről az eljárás egésze. És amellett is nehéz érvelni, hogy Gulyás Márton utolsó szó jogán elmondott szavai cáfolhatók lennének: ez a szigor legfeljebb abban az esetben lehetne igazolható, ha a valódi bűnözőkkel szemben legalább ugyanilyen hévvel lépne fel a magyar ügyészség és a bíróság.

 

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.