Azt hinnénk, hogy a Fidesz-KDNP kormányzás és a szociális bérlakás építés soha nem találkozott össze egymással. Nos, általában igaz, hogy a konzervatív kormány a tehetősebbek magántulajdon szerzését szokta támogatni. A Kettős Mércén is nemrég mondtuk el ismét, hogy az Orbán-kormány nem az állami bérlakások, és a megfizethető lakhatás barátja. Mégis volt egy kivételes alkalom, amikor a kormány saját preferenciái ellenére szociális bérlakás programba kezdett. Az ócsai szociális lakóparkról van szó, amelyet a kormány a devizaadós mentési program részeként építtetett. Manapság, amikor a csapból is az Orbán-kormány család-barát lakáspolitikája ömlik, érdemes felidézni, hogy milyen volt az a kivételes alkalom, amikor az Orbán-kabinet nem a közép- és felső osztály lakásvásárlását támogatta, hanem rászorulókon próbált meg segíteni.
Ócsai lakópark madártávlatból, Ócsa, kép: vecsesihirek.hu
Az ócsai lakópark házai szociális bérlakásoknak épültek, használatukra bajba jutott devizatartozást felhalmozott, otthon nélkül maradt családok pályázhattak. A lakópark fenntartója Nemzeti Eszközkezelő Zrt lett, neki fizetik a bérlők a jutányos bérleti díjat. A lakópark-koncepció fontos része a lakásokhoz tartozó, zöldség-gyümölcs termesztésre alkalmas házikert, ezért nem bérházak épültek Ócsán, hanem könnyű szerkezetes családi házak, kerttel. A Szociális Családiház-építési Program keretében 80 lakóház készült el 2013-ra, és bár eredetileg bővíteni tervezték a lakóparkot, de sem Ócsán nem épültek az első fázist követően ingatlanok, sem más helyszínen nem folytatódott a program. A lakópark felépítése 2,7 milliárd forintba került, amelyből 1,65 milliárd volt az épületek kivitelezése, a többi a közművesítés és a közút-építés költsége. A kormányhatározatban szereplő kitétel ellenére, miszerint „alacsony rezsiköltséggel működtethető, energiahatékony technológiákkal valósul meg”, a lakópark házainak fűtése fatüzelésű, és szigetelésük is hagy kívánni valót maga után. Az épületek energiatanúsítványa el sem készült, azoktól a megrendelő egy kormányrendeletben nagyvonalúan eltekintett. A legszembetűnőbb azonban a lakópark izoláltsága: a lakópark Ócsa határában, Alsópáhok mellett épült fel, kis túlzással a semmi közepén. A lakók maguk is arról panaszkodtak a 24.hu újságírójának, hogy az a legnagyobb baj, hogy zárványként, mintegy skanzenben élnek. Távol a közösségi szolgáltatásoktól, munkahelyektől, nem pedig a városi közösség részeként.
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
Sok esetben nem szerencsés a hazai állapotok nyugati példákkal (állapotokkal) való összehasonlítása, mert nehezen hihető, hogy létezik valódi összemérhetőség Svájccal, Svédországgal vagy Ausztriával. Az ilyen-olyan mutatók persze nem hazudnak, de valahogy mégis hajlamosak többen elintézni ilyenkor annyival a dolgot, hogy majd „200 év magyar demokrácia” után hasonlítgassuk az adatainkat a svájci számokhoz. A volt szocialista országokkal, azok viszonyaival való összehasonlítás azonban már korrektebbnek tűnik az ő számukra is, sőt akár tanulságos is lehet, hiszen a ’80-as évek végén együtt és nagyjából hasonló állapotban vágtunk neki az elmúlt 26 évnek. Nézzünk ezért egy szlovén példát! Hogyan épít Szlovénia állami bérlakásokat?
Izola városában (Dél-Nyugat Szlovénia) 2006-ban fejeződött be az Izola Social Housing projekt. A projekt részeként, amelyet Izola város önormányzata és a Szlovén Lakásfinanszírozási Alap finanszírozott, két darab, egyenként 30 lakásos blokk készült el. A formatervezési díjas épületekben elsősorban alacsony jövedelmű fiatal párok számára kínáltak (kínálnak) olcsó és magas energiahatékonyságú bérleményeket. A projekt teljes költsége blokkonként 1,54 millió euró volt, azaz 406,56 millió forint (264 HUF = 1 EUR, MNB 2006-os középárfolyam), összesen 3,08 millió euró, vagyis 813,12 millió forint volt – ez 1 milliárd 160 millió forintnak felel meg 2012-es árakon.
Honeycomb Apartments, Izola, forrás: archdaily.com
De nem is kell olyan messzire mennünk, hogy az ócsai lakópark közgazdasági hatékonyságát (értelmét) megkérdőjelezzük.
Budapest XIII. kerülete azon kevesek egyike, amely kerület (önkormányzat) rendelkezik bérlakás építési programmal. A városrész vezetése lakásgazdálkodási programjában négyévente 200 új önkormányzati bérlakás építését irányozta elő még a kétezres évek elején. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy a programban nem kifejezetten a szegények részére épült a lakások nagy része, hanem olyan fiatal párok számára, akik képesek megtakarítani és egy idő után saját lakásba költözni (innen származik a fecskeház[1] elnevezés is). A megépült bérlakások közül a 2008-ban átadott 54 lakásos Lőportár utcai fecskeházat például 150 millió forintos állami támogatást igénybe véve építették összesen bruttó 846 millió forintból (bruttó bekerülési érték). Ez 2012-es árakon 1 milliárd 75 millió forint.
Fecskeház, Lőportár utca, forrás: epiteszforum.hu
Példáimmal arra szerettem volna rámutatni, hogy az ócsai szociális lakóparkra elköltött pénzből lehetett volna ugyanannyi lakást (ha az ócsai projekt teljes összegét nézzük, akkor többet) építeni akár Budapesten, akár egy másik (új álláshelyekkel Ócsánál jobban álló) városunkban. Lehetett volna korszerű lakásokat építeni, jó energiahatékonysági mutatókkal a városba illesztve, integrálni a lakókat a közösségbe. Sőt, még akár szép házakat és előremutató innovációkat megmutató bérlakások is lehetett volna építeni. Nem így lett. Hogy miért nem, annak leginkább az Orbán-kormány lakáspolitikája, pontosabban annak hiánya az oka. Mert bár nevezhetjük lakáspolitikának annak az általános elvnek a működtetését a lakhatás területén, hogy a magas jövedelmű csoportok, a gazdagok jól járjanak, de azért ez így kevés ahhoz, hogy lakáspolitika legyen. Épült egy furcsa lakópark a semmi közepén, ahol az ott lakók persze megvannak valahogy és nyilván jobban érzik magukat, mintha nem lenne fedél a fejük felett. Olyan ez kicsiben, mint a Fidesz-kormányozta Magyarország általában: a sztoriban az a legszomorúbb, hogy pontosan tudjuk, mennyivel jobb lehetetett volna, ha a cél a csődbe ment devizahitelesek lakhatási problémájának a megoldása, és nem egy látványos, jól kommunikálható gesztus felmutatása lett volna.
Ideje lenne felébredni és elhinni, hogy a lakhatás mindenki számára biztosítandó, ha tetszik, emberi jog, és nem csupán a felső és középosztálybeliek kiváltsága. Ideje lenne, hogy ne szűk csoportok kapjanak kedvezményeket és támogatást az államtól lakáspolitika címén, hanem létrejöjjön egy széles szakmai és társadalmi konszenzust megjelenítő lakás- és lakhatás politika, amely mindenki számára elérhető, megvalósítható alternatívát tud mutatni. Ehhez pedig tanulni, akár a közeli, akár a távolabbi szomszédoktól, nem szégyen.
***
[1] A Fecskeház Program lényege, hogy a fiatal házasok külön erre a célra épített bérházakban bérelhetnek lakást, majd egy előtakarékossági szerződést vállalva tovább léphetnének egy saját vagy nagyobb otthonba. A programot 2010-ben állítólag újraindították, de tudomásunk szerint nem épültek újabb fecskeházak.
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
