Egy hete, a Miniszterelnökséget vezető miniszter (nem az egészségügyi államtitkár) sajtótájékoztatóján derült ki, hogy a Bethesda és a Budai Irgalmasrendi Kórház (BIK) 7,8 milliárd forintos fejlesztési támogatásban részesül, amelyért ’cserébe vállalják’, hogy a kialakítandó szülészeti és nőgyógyászati osztályaikon nem végeznek abortuszt.
Pár dolgot tegyünk helyre ezzel a hírrel kapcsolatban, mert rengeteg benne a félinformáció. A két kórház tavaly áprilisban rakta le fejlesztési koncepcióját az egészségügyi kormányzat elé. Ez a koncepció, amit most elfogadtak, szól a gyermeksürgősségi ellátás fejlesztéséről, gyermek-pszichiátriai osztály kialakításáról, és emellett egy új szülészeti, illetve PIC-osztály (perinatális intenzív centrum) kialakításáról, a gyermekkórház keretei között, külföldi sikeres példákra hivatkozva a két típusú – gyerekgyógyászati és szülészeti-nőgyógyászati – ellátás közelítése kapcsán. A BIK-ben a nőgyógyászat fejlesztésére kerül sor, és a fenn említett összeg túlnyomó részét, 6,37 milliárd forintot a Bethesda használhatja fel.
A szülészeti-nőgyógyászati osztályokra vonatkozóan a koncepció már tavaly is tartalmazott, „önkéntes vállalásként” pár figyelemre méltó elemet: így a kevésbé medikalizált szülészetre vonatkozó – „otthonszülés a kórházban” – ígéretét, a hálapénz elutasításának vállallását, illetve azt a leginkább lelkiismereti okokból történő célkitűzést, hogy abortuszt az új felnőtt osztályokon nem fognak végezni (magának az orvosnak ma is joga van visszautasítani az abortusz elvégzését).
Az abortusz-mentesség elemét azzal is indokolja Velkey György, a Bethesda igazgatója és a Kórházszövetség elnökhelyettese, hogy jelentős a társadalmi nyomás (igény) a vallásos kismamák részéről, hogy várandósságuk kapcsán ne kerüljenek számukra nehéz kommunikációs helyzetbe. (Értsd, ne kelljen olyanba botlani a kórház folyósóján, aki abortuszra megy.)
E kiegészítések után térjünk a lényegre: mi is ezzel a hírrel – ezekkel a tényekkel – a probléma, mikor a koncepció bizonyos elemei vitathatatlanul pozitívak? És most elsősorban nem a két intézményt akarom kritizálni, hanem a döntéshozót.
Az, hogy a nem vallásos kismamák, sőt, a nem vallásos betegek részéről is igen nagy az igény a hálapénz-mentes egészségügyre.
Az, hogy a nem vallásos kismamák részéről (is) igen erőteljes az igény a kevésbé medikalizált szülészetek kialakítására.
Az, hogy miközben éppen készül (?) Budapest ellátásszervezési koncepciója, annak véglegesítését megelőzően sor kerül egy ilyen jelentős fejlesztési összeg odaítélésére, anélkül, hogy tudnánk, a nagy egész hogy fog kinézni, és valóban mire érdemes pénzt kiadni. (Pl.érdemes-e – méretgazdaságossági szempontokat is mérlegelve – újabb szülészeti osztályt kialakítani, vagy jobb lenne-e csak a gyermeksürgősségi osztályt fejleszteni.)
Az, hogy az Irgalmasrendi Kórház úgy nem fog végezni abortuszt, hogy közben erre területi ellátási kötelezettsége van.
Az, hogy a Lázár János szándékosan odadobja az abortuszt-kérdést félig-meddig gumicsontnak a többi probléma elfedésére.
Az, hogy nyilvánvaló, hogy az abortusz-mentességet a jelen jogszabályi környezetben nem lehet a támogatási szerződésben jogszerűen rögzíteni. Így – optimista feltételezéseim szerint és jogszabály-módosítás hiányában – ez ’csak’ egy üzenet. Az egyházi fenntartónak adunk pénzt – bár ő eleve többet kap – hiszen az egyháztól is jutnak hozzá források az állami finanszírozáson túl, miközben a normál állami rendszer rohad.
Az, hogy szándékosan ez a legfontosabb üzenet: abortusz-mentességre adunk pénzt, amivel borzolni lehet a kedélyeket.
Nem megyek most bele abba, hogy mi lesz a nemi erőszakot átélt kislánnyal, ha a Bethesdába kerül; nem megyek bele abba, hogy a leginkább vitatott, a „súlyos válsághelyzetben” hozott abortuszdöntésen túl, mi minden számít még abortusznak; és nem megyek bele abba, hogy Magyarországon milyen az abortusz-helyzet, és ezen hogyan lehetne szexuális felvilágosítással, neveléssel, támogatott fogamzásgátlással segíteni – ezt már sokan leírták előttem.
Azért érdekességként megemlíteném, hogy hivatalosan a XIX. sz. második feléig még maga a katolikus egyház is ismerte az ún. késleltetett átlelkesülés elméletét, és az fogamzás és az ún. átlelkesülés közötti időszakban (kb. amíg a magzat mozgását nem lehet érezni) „kisebb bűnként” tekintett az abortuszra (Dr. Kovács József, A modern orvosi etika alapjai, Medicina Kiadó, 2006; 301. o.).
Kattints és kövesd a Kettős Mércét, hogy ne maradj le egyetlen hírről sem!
A legfőbb problémám kicsinek tűnhet, de talán más is átérzi. Ez pedig az az érvelés, hogy a vallásos kismamát zavarja az a „kommunikációs helyzet” amikor egy abortuszon átesett nőnek a történetét hallja-látja.
Azt gondolom, ez számára tényleg lehet nagyon zavaró-felkavaró. Ahogy például egy kényszerű művi abortuszon átesett, nem vallásos nőnek is lehet rendkívül zavaró-felkavaró, hogy látja a tizenéves kislányokat, ahogy átesnek egy ilyen „beavatkozáson”. Ahogy a meddőnek felkavaró, hogy pl. egy vallásosnak (vagy nem vallásosnak) gyereke lesz, ahogy a rákosnak esetleg „zavaró”, hogy az ágyszomszédja tovább élhet, mint ő. Vannak zavaró és kellemetlen, sőt kifejezetten fájdalmas dolgok az életben.
Kertész Imre halála kapcsán jelent meg anno egy nemtelen nekrológ, amelyben a Kaddis egy meg nem született gyermekért c. könyve, és az abban megírt – gyermektelenséget vállaló – döntése miatt kárhoztatták, azt írva, hogy ez választás a legnagyobb ontológiai önzés. Véleményem szerint a gyerekvállalás a legnagyobb ontológiai önzés, hiszen az embernek rengeteg jóban és örömben van része, nagyon szerencsés az, aki ezt átélheti.
Nem vonom kétségbe tehát az említett érzelmet, de nem tartom elégségesnek és elegánsnak, hogy erre hivatkozva indokoljanak a döntéshozói helyzetben lévő férfiak egy politikai-ideológiai vagy pénzügyi okokból történt választást. Azt is gondolom, hogy egy ilyen típusú érzelmi konfliktust az embernek el kell tudni viselnie, a másik ember iránti szolidaritásból. Nem hiszem, hogy az abortusz bárki számára egy könnyen meghozott döntés lenne, de azt sem gondolom, hogy ‘vallásos kismamákban’ a valóságban ne lenne ennyi türelem nőtársuk iránt.
Segíteni pedig lehet a problémán egyszerűbben is: például, ha nem rakjuk egy szobába az ilyen pácienseket. Vagy gratulálunk az egyháznak, ha önerőből felépít egy ilyen szülészetet a saját közönsége számára. És a pénzt, ami fejlesztésre ezek szerint van, ideológiai ellentétek szítása helyett fordítsuk a már meglévő szülészeti osztályok emberibbé tételére, vagy hálapénz-mentes egészségügyre.
Nagy Gyöngyi
Ez a cikk is a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Mércét nem támogatják oligarchák vagy pártpénztárnokok, csupán egyszerű magánemberek. Ez biztosítja a függetlenségünket. Támogass minket rendszeresen havi 1000, 2000 vagy 5000 forint átutalásával, hogy még több ilyen cikket írhassunk, és még több emberhez juttathassuk el, mi történik valójában az országban!
