Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

A fizetésemelés és az olimpiáról való népszavazás követelése mentális betegség a Demokrata szerzője szerint

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.

Múlt héten a Békemenet főszervezője és a Demokrata főszerkesztője, Bencsik András fejezte ki abbéli meggyőződését, hogy aki aláírja az olimpia megrendezéséről szóló népszavazásért indított petíciót, az hazaáruló. Úgy tűnik, ez a népszavazás dolog bekattant a Demokratánál, mert most a lap egy másik szerzője, Ungváry Zsolt elmebetegezte le Aláírás cimű művében azokat, akik népszavazást szeretnének.

53f50c88c4736.jpg

Ungváry egy költői bejegyzésben foglalta össze véleményét, amelyben az elképzelt riporter beszélget az elképzelt pszichiáterrel.

Az elképzelt riportban a pszichiáter azon fanyalog, hogy nincs egy lista a mentális betegségben szenvedőkről, majd kifejti, a társadalomra legkárosabb mentális betegség az irigység.

Ez az irigység pedig, ami az Ungváry által elképzelt pszichiáter szerint mentális betegség,  a fizetésemelés követelésében, illetve az olimpia elutasításában ölt testet, mert az ilyen emberek „nem mernek belevágni semmibe, féltékenyek, hiányzik belőlük a közösségi mentalitás, a másokért való tenni akarás, az alázat, a lemondás, a hazafiasság, a bátorság, a fantázia.”

Egyébként a cikkben Ungváry a jól ismert irigy kommunista egyes jobboldaliak által elképzelt típusát festi le. Tudják, amikor a nettó 300 ezer forintból a 300 négyzetméteres házban tespedő bácsik és nénik azon sóhajtoznak, hogy miért ilyen irigyek az emberek, miért nem elégszenek meg a 120 ezer forintos fizetésükkel, hiszen biztos azért kapnak ennyit, mert ennyit érdemelnek. És egyszerűen nem értik, hogy tényleg van, aki dolgozik és nem jön ki a fizetéséből.

Ungváry egy másik képpel is próbálja elmagyarázni, miért hülyeség az olimpia ellen ágálni.

„Sokan azt hiszik, úgy működik a gazdaság, hogy az évente az égből aláhulló konkrét összeget a kormányzat saját kénye-kedve szerint szétoszthatja. Vagyis vagy olimpiára költjük vagy kórházakra. Holott egy beruházás megtérülése hosszas folyamat, ráadásul innováció nélkül sosincs előrelépés, mert pusztán spórolásból nem keletkezik semmi.”

Sajnos itt kicsit nehéz megérteni mire gondol a szerző, mert ugye ha égből hullik, és ha nem ugyanabból a pénzből költ a kormány olimpiára és egészségügyre, és az egészségügybe való befektetés ugyanúgy beruházás, mint egy stadionba való befektetés, akkor mindkettőnél van megtérülés, és mindkettő lehet adott esetben innováció, de alapjáratban egyik sem az. Jah és se az egészségügyre, se az olimpiára költött pénz nem spórolás.

De ha lehet, akkor én például az egészségügyre költenék, mert kisebb a korrupciós kockázata, és nagyobb eséllyel látom azt, hogy a közösség számára egészséges, dolgozó, és jobb teljesítményt, így több közös javat termelő embert eredményez (arról nem is beszélve, hogy az emberéletet nem számolnám inkább át).

Összességében talán annyit érdemes még hozzáfűzni Ungváry Zsolt cikkéhez, hogy hát ennek se volt sok értelme azon kívül, hogy kiválóan mutatta meg, miközben egy publicista 4 bekezdésben huszonötször írja le a közösség, a nemzet, a hazafiasság, a másokért való tenni akarás szókapcsolatokat, simán elmebetegnek tudja nyilvánítani az eddig aláíró 100 ezer embert, és a budapesti lakosság 68 százalékát, illetve az ország lakosságának többségét, akik szeretnének népszavazást az olimpiáról. Ez tényleg nemzeti, hazafias, közösségi gesztusnak tűnik.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

Olvass tovább!