Az Orbán kormány jobboldali populizmusa a 2010-es kormányváltás után nem volt mentes a multi-ellenes felhangoktól. A parlamenti többség (a saját szájízére formálva) megszavazta a jobbára baloldali pozícióból multiellenes LMP „plázastop” törvényjavaslatát, amely a nagy külföldi cégek kiskereskedelmi terjeszkedésének igyekezett gátat szabni. Az ágazati különadók bevezetését (2012-2013) is a „multik elleni fellépés – az emberek védelme” retorikai elem kísérte (bankadó, kiskereskedelmi adó, közműadó, energiaadó, stb. részletes elemzésüket lásd itt). A rezsicsökkentési program (2013-2014) sem nélkülözte a kizsákmányoló multik (energiacégek) elleni „harc” motívumát, és a „vasárnapi munkavégzés tilalma” (közismertebb nevén vasárnapi boltzár mögött is a külföldi tulajdonú kiskereskedelmi láncok hátrányos helyzetbe szorításának kormányzati szándéka állt. Lehetne még hosszan sorolni az elmúlt évek eseményeit és történéseit. Tény, hogy a 2010 utáni Fidesz-KDNP kormányok nem éppen a barátságos arcukat mutatták a multik felé. Legalábbis egyes multik felé.
fotó: MTI
Ugyanis az is hamar kiderült, hogy nem minden multi ellenség. Az Audi, az Opel, a Mercédesz, a Bosch, vagy a General Electric, mint vállalat, gyakorlatilag nem fizet adót Magyarországon. 2010-2014 között nem csupán partnerségi megállapodások születtek a kormány és külföldi nagyvállalatok között (lásd itt), de a kapcsolat konkrét eredményekhez is vezetett. A kormány 2010 óta mintegy 169 milliárd forinttal támogatta a baráti multikat, amelyek ezt időnként szívességekkel viszonozták (lásd az Origo – Telekom történetet, ami végül a magyar független sajtó koporsójába ütött szöget). Hogy ez a pénz jó helyre került-e és hogy mennyire éri meg német autógyárakat támogatni (mennyibe kerül az így létrejövő munkahely) arról nem nagyon készültek elemzések. A német autógyáraknak a legjobb és nyilván a többi kedvezményezettnek is elég jó. Kérdés, hogy az adófizetőknek jó-e?
A love story csúcspontja a 2016 év végén elfogadott társasági nyereségadó csökkentése, amellyel az Orbán-kormány tövig nyalt a multiknak, valamint jelentős lépést tett afelé, hogy Magyarország adóparadicsommá váljon. A társasági adókulcs csökkentésének tárgyalása előtt említsük még meg azt a jogszabályt, amellyel az Orbán-kormány 2015 nyarán egyértelművé tette, hogy keblére ölel minden külföldi nagyvállalatot, ha az el szeretné kerülni az anyaországbeli magas nyereségadót, és ezt úgy tenné, hogy a magyar költségvetés jól jöjjön ki a manőverből. A 2015 júniusában bevezetett növekedési adóhitelről van szó. A növekedési adóhitel gyakorlatilag arról szól, hogy az egyik évről a másikra a nyereségét meghatszorozó, Magyarországon adózó vállalatnak nem azonnal, hanem két év alatt, részletekben kell befizetnie a keletkező nyereségadót. Másképpen fogalmazva két évig kamatmentesen hitelezi őket a költségvetés. A növekedési adóhitel intézményét 2015-ben gyakorlatilag a General Electric-re szabták, a GE vette igénybe mintegy 500 milliárd forintnyi összegben. A növekedési adóhitel – bár elsőre logikus konstrukciónak tűnik – valójában arra ad alkalmat, hogy a nagy vállalatcsoportok (globális vállalatok) adót optimalizáljanak azáltal, hogy magyarországi cégükbe (cégeikbe) csoportosítsák megnövekedett nyereségüket. Nem csupán a 2 éves adófizetési haladék volt kedvező, de a 19%-os nyereségadó (ami az igénybe vehető kedvezmények miatt valójában sok cég számára jóval kisebb volt 19%-nál) is csábítónak tűnhetett a multik számára. Összehasolításként: az Egyesült Államokban 2015-2016-ban 35%-ot kellett fizetni a nyereség után.
2016 végén az Orbán-kormány még erre is rátett egy lapáttal és az 500 millió forint feletti nyereséget érintő 19%-os adókulcsot 9%-ra csökkentette. Hab a tortán, meglepi a fa alatt. Na, nem elsősorban a hazai KKV szektor jár ezzel jól, hiszen a kisebb cégek nyeresége eddig sem nagyon haladta meg az 500 millió forintot, ami után ők eddig is csupán 10%-os nyereségadót fizettek. A valódi nyertesek a hazai nagyvállalatok, de még inkább a Magyarországon termelő multik. „Az adóteher csökkenésének közel 70 százaléka marad a nagyvállalatoknál, 14 százaléka a középvállalatoknál, míg a maradékon közel egyenlő arányban osztoznak a kis- és mikrovállalatok” – olvasható egy friss MNB tanulmányban. (MNB Az egykulcsos társasági adó hatása)
A 19%-os felső kulccsal sem tartoztunk a vállalati nyereségeket igazán adóztató országok közé, de a 9%-kal nagyjából a vállalati nyereségeket egyáltalán nem adóztató országok (adóparadicsomok) szintjére ugrottunk. Az új 9%-os kulcs nem csupán az Európai Unióban, vagy az OECD országon között alacsony extrém módon, de a teljes nemzetközi mezőnyben alig akad olyan állam, ahol kisebb lenne a társasági adó mértéke.
Társasági nyereségadó kulcsok az OECD országokban 2016-ban (Magyarország még 19%-os adókulccsal)
(forrás PWC Ausztrália, 2016-os OECD adatok lásd itt)
Ezzel a húzással, azaz adókulccsal egyszeriben a harmadik legalacsonyabb társasági adókulcsú országgá avanzsáltunk – holtversenyben Bosznia-Hercegovinával. Nálunk jobb adózást csupán Türkmenisztán (8%) és Üzbegisztán (7,5%) kínál. A társasági adó 9%-osra csökkentése azt jelenti, hogy míg eddig csak a baráti multiknak gazsulált Orbán, mostanra már mindet szereti. Ennyit a Fidesz és a miniszterelnök harcáról a profithajhász multik ellen. A nagy harcban éppen hozzájuk vág úgy kb. 100-110 milliárd forintot (a fentebb már idézett MNB tanulmány 154 milliárdra becsüli az intézkedés miatti 2017 évi adóbevétel csökkenési hatást).
Az Orbán-kormány a szemünk láttára változtatja Magyarországot a multik Mekkájává. Az eredmény ugyanakkor több, mint kétséges. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter szerint az alacsony társasági adókulcs növekvő tőkebeáramlást, gyorsabb gazdasági növekedést és ebből fakadó minden jót eredményez majd. Talán. Az viszont biztos, hogy lefelé tartó adóversenyt eredményez a régióban, amelyben mindenki veszíteni fog, kivéve a multikat. Az ő részükről főleg valós gazdasági tevékenység nélküli eredménytranszferekre (adóoptimalizálásra) számíthatunk. Az sem kizárt, hogy a magasabb kulcsot alkalmazó államok a szelíd morgáson túlmenően is kifejezik nemtetszésüket, ami akár elő is mozdíthatja az adóparadicsomokkal és az adóelkerüléssel szembeni egységes Uniós fellépést, és általában Uniós szintű adópolitikai szabályozás létrejöttét, megerősödését. Ez mondjuk érik már egy ideje. És végre mi, emberek járnánk jól.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 393 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
