Ha 10 év múlva valaki megkérdezi, mi maradt meg bennem 2016 karácsonyából, nem a kehes, utolsó pillanatban vásárolt karácsonyfára vagy az életemben most először ki nem nyílt bejglire fogok emlékezni. Hanem erre a képre:
kép: Ételt az életért alapítvány facebook-oldala
December 24-ének egyetlen híre, ami meg fog maradni a fejemben, az lesz, hogy ezen a napon hajnali 3 órától állt a sor a Blaha Lujza téren, ahol az Ételt az Életért Alapítvány 11 órától tartotta meg hagyományos karácsonyi ételosztását.
Hajnali 3-kor Budapesten fagypont alatt volt a hőmérséklet. A nap csak órákkal később kelt fel, és a sor egyre csak nőtt és nőtt. Volt, aki vidékről érkezett a Blahára. Nem kell ezt ragozni, nem kellenek ide nagy szavak. Színtiszta, egyszerű, végletes tragédia az, hogy ezek az emberek, ebben az évben, ezen a napon, ebben a sorban álltak.
Csakhogy jegyezzük meg azt is: évről évre hosszabb ez a sor, és évről évre hamarabb állnak be az emberek, hogy biztosan élelemhez jussanak karácsonykor, a szeretet ünnepén, az év egyik legsötétebb napján.
Kicsit több, mint egy hónapja Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára azt állította, hogy „a szegénységi mutatók 2013 óta javulnak Magyarországon.” Tudjuk, hogy nem mondott igazat. Mert mondjon bárki bármit, Magyarországon ma súlyos szegénységben él több mint 4 millió ember. És ez a szám folyamatosan nő, egyre többeket fenyeget a lecsúszás veszélye. A kutatások szerint az utolsó négy évben jelentősen emelkedett a szegénység előfordulásának valószínűsége a sokgyermekes családok, a 65 év felettiek, az egykeresős családok esetében, valamint azokban a családokban, ahol az anya egyedül neveli a gyerekeket. Ők a legkiszolgáltatottabbak.
De hogy még érzékletesebb adatot mondjak: ma Magyarországon a 7 év alatti gyerekek 42,2 százaléka (vagyis csaknem minden második kisgyerek!) él szegénységben.
2016 az az év volt, amikor a magyar kormány még szélesebbre nyitotta a társadalmi ollót, de papíron eltörölte a szegénységet, és egy olyan évet készített elő, ami még jobban bebetonozza majd a társadalmi egyenlőtlenségeket.
És ne felejtsük el: alig néhány nappal karácsony előtt a magyar kormány két kézzel kezdte el szórni a milliárdokat a még kanyarban sem lévő olimpiára, festményekkel és antik bútorokkal kitömött villára, strandfejlesztésekre és egyéb földi hívságokra (sportra, vagyis élsportra és lőterekre!), hogy még véletlenül se szomorkodjon közpénz a kasszában.
De aznap, amikor kígyózott a sor a Blahán, a magyar kormány elbukott, emberségből bizonyosan. Mert hiába járta be a magyar sajtót a szegénység legelemibb, legkézzelfoghatóbb tényének képe már kora reggel, ők némák maradtak. Sehol egy ünnepi köszöntés Orbán Viktortól, hallgat a szegénységről időnként előszeretettel filozofáló Lázár János, nem szólalt meg a főokos Kósa Lajos sem, és a többiek sincsenek még csak a kanyarban sem.
Pedig ha valamiről, akkor erről beszélni kell. És még inkább tenni ellene.
Tétlenül nézni, ahogy minden évben kígyózik a sor, hallgatni, amikor egyre többen nyomorognak, elsunnyogni, amikor az éhezés egyre többek mindennapi tapasztalata – szégyen.
Egy ország vezetőinek szemlesütve, fejükre hamut szórva kellene ilyenkor a sarokban térdepelniük kukoricán (és ez a minimum!), hiszen saját inkompetenciájuk legékesebb bizonyítékával szembesíti őket ez a sor, és mindaz, ami mögötte rejlik. Mert ez a sor rossz gazdaságpolitikáról, gyalázatos szociálpolitikáról, káros oktatáspolitikáról, tragikus helyzetben lévő munkaerőpiacról, és még egy sor más olyan dologról is beszél, amelyekért mind a magyar kormány a felelős. Ha harácsolás, helikopterezés és stadionépítés helyett (igen, már én is unom, hogy folyton ezeket kell sorolni) valóban az ország kormányzására, és a társadalom igényeire koncentrálnának, ha a kiszolgáltatás és kizsákmányolás helyett ez egyenlőség és az igazságosság irányába terelődne a politikai gondolkodás, akkor meg lehetne kísérelni ennek a tragikus lecsúszási folyamatnak a megállítását. Ha ez nem történik meg, akkor viszont vállalniuk kell a felelősségét mindazokért a bűnökért (mert hiszen azok!), amiket a magyar társadalom ellen elkövetnek.
2017 a lázadás éve lesz – mondta Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke.
Legyen az.
Mert ami most van, azt nem lehet elviselni. Erre emlékeztessen mindannyiunkat az a sor, ami ma hajnali 3-tól állt a Blaha Lujza téren.
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához és fejlődéséhez 1000 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 356 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
