Messiásként robbant be péntek éjszaka a magyar közéletbe a lengyel tüntetések híre. Pedig még nem tudjuk, eredményre vezet-e egyáltalán a tiltakozás. Az, ahogyan a polgárok fogadták a híreket, azt mutatja, van igény az erős ellenzéki fellépésre Magyarországon, de sajnos azt is, még mindig nem tanultuk meg a politikát: nem messiások csinálják, és nem a semmiből lesz.
Fotó: Bartlomiej Zborowski/EPA
Péntek óta egymást érik a kommentek, a megosztások és a megmondások. A tökös lengyelek bezzeg tudnak, keményen odaléptek, bezzeg a magyarok, azok bénák. Ez a nemzetkarakterológiából kiinduló, öngyűlöletben feszülő lenézés mindenfajta megfontolandó szempontot nélkülöz.
Lengyelországban az ellenzék két liberális pártjának képviselői pénteken elfoglalták a parlament üléstermét. Ezután több ezren mentek ki az utcára, és azóta is több ezer fős tüntetéseket tartanak. De ezek a tüntetések valójában inkább erősek, mint nagyok. Nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Egy 40 milliós országban pár tízezer ember tiltakozását túlzás forradalomnak, vagy lázadásnak nevezni.
Magyarországon ezek a történések ugyanígy megtörténtek. Az akkor még kicsit máshogy festő LMP 2011. december 23-án vette blokád alá a parlamentet, este pedig 3-5 ezren tüntettek előtte a választási törvény átírása, az új házszabály ellen. Majd tíz nap múlva, január másodikán több tízezren demonstráltak az Operaház előtt az új alaptörvény életbelépése ellen. 2013 júniusában, a földtörvény elfogadásakor a Jobbik képviselői foglalták el a pulpitust a parlamentben, hogy megakadályozzák a szavazást. Ezen kívül is számos erős polgári engedetlenségi akció, nagy tüntetés zajlott Magyarországon az elmúlt években. A kérdés, miért maradtak sikertelenek összességében, miért tud ez a rendszer még mindig előrefelé menni?
A lengyel és magyar helyzet között számos különbség van, de számos hasonlóság is. Ahogy nálunk 2010 legvégén megjelent a Milla, úgy a lengyeleknél is ott van a KOD, itt is és ott is a demokrácia erodációja ellen léptek és lépnek fel az ellenzéki pártok. Helyzetben és eszközeikben nem nagyon járnak máshol egy évvel a PIS megválasztása után a lengyelek, mint mi jártunk másfél évvel a Fidesz hatalomra jutása után.
Csakhogy érdemes megnézni a különbséget. Ott létrejött egy összefogás, amelyet a KOD szervezett meg, és a liberális, illetve szocdem pártokat egyesíti. Ezeknek a pártoknak az össztámogatottsága meghaladja a PIS-ét. A KOD nem csupán egy Facebook oldal: neves közéleti szereplők és a helyi Népszabadság, a Gazeta Wyborcza alapította.
Lengyelországban az értelmiség politizál és közösséget szervez. Az újságírók bátran ki mernek állni politikai témákban, sőt bátran ki merik mondani, hogy melyik párt lenne a jobb választás. Persze ott se konfiltusmentes a civilek és az ellenzéki pártok összekapaszkodása. De olyan tüntetésről én magam nem tudok, ahonnan a pártokat kitiltották volna.
Még ha jelenleg egy rossz kormányzás után vannak is a lengyelek, még mindig nem egy katasztrofális kormányzás után, és nem egy olyan kormányzás után, amit a magyarországi 2006-os eseményekhez hasonlók előztek meg. A társadalom többsége nem elutasítja az ellenzéki pártokat, maximum nem szavazna rájuk éppen. Így pedig, ilyen pártokkal könnyebb egy civil-ellenzéki együttműködést összehozni. És az is igaz, az ellenállást szervező civilek nem pártok pénzéből élték az elmúlt 25 évüket, nem használódtak el annyira, mint a magyar ellenzéki figurák. De ha megnézzük a 2015-ös lengyel választás térképét, akkor azt láthatjuk, brutális jobboldali eltolódás van a legfiatalabb generációknál, közülük alig szavaztak baloldali, liberális pártra. Tehát a generációs ellentét Lengyelországban is feszül.
De akkor mégis mi a tanulság?
A lengyelek, bár nem tömegtüntetéseket tartanak, iszonyatosan szívósak. Egymás után, napokon keresztül éjszaka is demonstrálni óriási logisztikai feladat, és úgy tűnik, ők készen állnak erre. Persze ott kicsit más jellegűek a tapasztalatok. A nyolcvanas évek Szolidaritásának nem csupán valamiféle hit vagy morális tartás az öröksége, hanem konkrét tudás és tapasztalat a mozgósításban, a szervezésben.
Ez az, ami Magyarországon hiányzik. 2014 óta nincs olyan politikai mozgalom Magyarországon, ami egy adott szituációban eszkalálni tudná a helyzetet és folyamatos tüntetésekkel fel tudná hívni a figyelmet arra, mekkora gondok vannak az országban, illetve megmutatni, van olyan tömeg, amely nem ért egyet a kormánnyal.
Amit viszont fontos tudatosítani, hogy egy ilyen tüntetéssorozat még nem a megoldás. És azt is fontos érteni, hogy ezek a tiltakozások nem a semmiből jönnek, hanem emberek kőkemény munkájából, akik megszervezik magukat, médiaelérést szereznek, képesek egy üzenetet összerakni és nehéz döntéseket hozni, majd ezeket a döntéseket úgy kommunikálni, hogy eljussanak a többi felháborodott emberhez. Bár ennyire nem látok bele, de biztos vagyok benne, ez nem megy tökéletesen Lengyelországban sem.
A másik dolog, amivel tisztában kell lenni, hogy Lengyelországban nem jött el a messiás, és nincs semmi új abban, amit a lengyelek csinálnak, semmi meglepő, erre mi is képesek lennénk, ha valóban akarnánk. De úgy tűnik, Magyarországon ma a felháborodás nagyobb mint az akarás, és ezért nem mást, nem a szomszédot, nem a Fidesz-szavazót, hanem saját magunkat kell hibáztatni (nekem is magamat).
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
