Idén először szerveztük meg a Szabad Október Fesztivált, hogy a 20. századi magyar történelem két, talán leginkább inspiráló eseménysorozatának emlékét ápoljuk, és közösségi élményt nyújtsunk azok számára, akik szívesen gondolkoznak velünk a baloldal örökségéről és jövőjéről. Az 1956-os és az Őszirózsás forradalomnak is erős baloldali gyökerei voltak, ez azonban már szinte teljesen kikopott az emlékezetünkből, illetve az uralkodó jobboldali kurzus kisajátította ezek értelmezését. Ennek pedig súlyos következményei vannak: az eltorzított, meghamisított emlékezet könnyen igazol a forradalmak szellemiségével ellentétes, elnyomó rendszereket és intézkedéseket.
A fesztivál szervezőiként az egyik fő célunk az volt, hogy újjáélesszük ezt az emlékezetet, és kifejezetten baloldali szemszögből értelmezzük a 20. századi magyar történelemnek ezt a két nagyon szép epizódját. Meggyőződésünk, hogy sokat tanulhatunk ezekből a történelmi eseményekből, és ez a tudás inspirációként és tanulságokkal szolgálhat a magyarországi demokratikus baloldali kultúra számára. Épp ezért azt szerettük volna, ha ez az egy hét arra is alkalmat teremt, hogy összejöjjünk és közösen gondolkodjunk arról a társadalmi rendszerről, amiben ma Magyarországon élünk és még inkább arról, hogy hogyan tudjuk ezt megváltoztatni – ha már forradalmakról beszélünk: felforgatni.
Három nagyon különböző területen, de hasonló célokkal dolgozó szervezet közös elképzelése és munkája volt a fesztivál: a Kettős Mérce blog régi törekvése, hogy az online politikai újságírás mellett közösségi programokkal is hozzájárulhasson a hazai baloldali kultúra újjáépítéséhez; a Közélet Iskolája számára fontos cél, hogy a formális oktatási és kutatási programjai mellett szabadidős események szervezésével is hozzájárulhasson a magyarországi mozgalmi élet kivirágzásához; a Gólya Közösségi Ház pedig a megalakulása óta egy olyan hely szeretne lenni, ahol teret és figyelmet kaphatnak az ilyen balos mozgalmi közösségi programok.
A fesztivál nyitóprogramja a Munkásmozgalmi Könyvtár megnyitója volt, ahol Kalmár Szilárd mutatta be a munkásmozgalmi emlékezet több ritkaságát, amelyekbe bele is lehetett lapozni. Ezt követte A Város Mindenkié csoport október 23-ai megemlékezése, ahol Pető Andrea történész mesélt a nők ’56-os szerepvállalásáról, Csengei Andrea pedig arról a lakásfoglaló mozgalomról, amelyre a forradalom által keltett zűrzavarban kerülhetett sor.
A forradalom gazdasági alapját jelentő munkástanácsok történetét is feldolgoztuk egy előadás, illetve beszélgetés keretében, szakítva azzal a gyakorlattal, hogy 1956 kapcsán szinte mindig csak a szovjet hadsereg elleni fegyveres harcokról és a megtorlásról esik szó, és nem beszélünk arról a szabadságvágyról, ami a gyárakban és üzemekben nyilvánult meg 1956 őszén.
fotó: Várady István
Az 1918-ban lezajlott Őszirózsás forradalom hiába az egyik leginspirálóbb epizódja a közös múltunknak, ha nem vagyunk történészek, akkor jó eséllyel meglepően keveset tudunk és még kevesebbet beszélünk róla. Ezért a fesztivál egyik programja egy olyan szabadegyetem volt, ahol a résztvevők az Őszirózsás forradalommal kapcsolatos témákról hallgathattak rövid előadásokat. Egy másik estén pedig az Agitátorok című – elkészülte után betiltott – filmet vetítettük, ami a Népköztársaság bukása utáni néhány hónapot dolgozza fel Sinkó Ervin Optimisták című regénye alapján.
A vetítés után a legkitartóbb résztvevőkkel arról beszélgettünk, hogy hogyan viszonyulhat a mai demokratikus baloldal a Tanácsköztársasághoz, és arról, hogy mit jelenthetett 1969-ben ez a film. A fesztivált egy történelmi sétával zártuk. Középső-Józsefváros a munkásmozgalmi élet kiemelt színhelye volt a századfordulón és a 20. század első felében, így mind az Őszirózsás forradalom, mind 1956 története csonka lenne a kerületrész helytörténete nélkül.
fotó: Várady István
Nagyon örülünk, hogy megrendeztük a fesztivált, mert a baloldali történelmi emlékezet fájó hiányait kezdtük el betömni vele, és erre nagyon büszkék vagyunk. A programok sokszínűek voltak, így nagyon különböző közönséget vonzottak – a kisgyerekes családoktól a tapasztalt aktivistákig mindenki megtalálta a neki szóló, őt érdeklő eseményt, amiből tanulni és inspirálódni tudott. Az előadók pedig nagyon felkészültek, és mindenki komolyan vette a kérésünket, hogy könnyen hozzáférhető módon beszéljen témájáról.
Az biztos, hogy az ő lelkesedésük révén sikerült barátságos légkört teremtenünk, de abban szeretnénk fejlődni, hogy a résztvevők aktívabban be tudjanak vonódni a programokba – akár a beszélgetésekbe, kialakuló vitákba, akár már az események megszervezésébe is. Épp ezért jövőre azt tervezzük, hogy a szervezők körül kialakulóban lévő közösségeket jobban bevonjuk a fesztivált megelőző hónapok munkájába is, illetve aktívabban és szélesebb körben terjesztjük majd a fesztivál hírét.
A kezdetektől az volt a tervünk, hogy ebből a fesztiválból hagyományt csinálunk, évről évre egyre gazdagabb és színesebb programmal és egyre több résztvevővel. Jövőre folytatjuk – és talán már nem is csak Budapesten!
Gólya Szövetkezet, a Kettős Mérce blog és Közélet Iskolája
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 340 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
