Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Népszabi a Libérationban: Ma mi – holnap ti!

Ez a cikk több mint 7 éves.

A francia Libération napilap 4 oldalas melléklettel tisztelgett az egy hónapja meggyilkolt Népszabadság előtt, amelyben a megszüntetett lap szerzőinek cikkei kaptak helyet. Ebből a mellékletből közöltük már a Népszabadság főszerkesztő-helyettesének, Pető Péternek írását, ezúttal pedig Dési András és Horváth Gábor szövegét adjuk közre, a Kelet-Európában terjedő, sajtószabadságot támadó kórról – szerkesztetlen változatban.

15016197_237216863360960_1188986494523439330_o.jpg

Fotó forrása: Népszabi Szerkesztőség Facebook

Amikor 2010-ben Orbán Viktor kormánya új, a sajtószabadságot korlátozó törvényeket fogadtatott el a magyar parlamenttel, Európában sokan felháborodtak. A Népszabadság üres első oldallal tiltakozott, és a magyar Alkotmánybírósághoz folyamodott. Utóbbi a legfontosabb kérdésekben nekünk adott igazat, amiben szerepe volt az Európai Unió fellépésének is. Brüsszeli meghallgatásokon akkor is elmondtuk, amit nem árt felidézni: Európának védekező mechanizmust kell kialakítania, mert a magyar kór ragályos. Azt felelték, igazunk van, de az intézményes változásokhoz öt-tíz évre is szükség lehet. Ennek hat éve.

Azóta Lengyelország is az orbáni útra tért és megint Thomas Mannt idézzük: Európa, vigyázz! Ha az unió egy, két vagy több keleti tagállamában gazdasági és politikai nyomásgyakorlással be lehet zárni újságokat, ha meg lehet szállni és államivá lehet tenni a közszolgálati médiát, ha el lehet érni, hogy a lakosság nagy része csak a központilag összeállított hírekhez jusson hozzá, akkor azt előbb vagy utóbb a nyugati országokban is meg fogják próbálni. Lehet, most sokan legyintenek, mondván Franciaországban vagy Belgiumban ez nem fordulhat elő. De tíz éve még azt sem hitte senki, hogy nálunk megtörténhet.

marabu2.jpg

Marabu rajza a november 16-i Libération címlapján

Hatvan évvel az 1956-os magyar forradalom után a Nyugat újra hidegháború közepette találja magát. Közép-Európában, elsősorban Magyarországon komoly befektetéseket igényel a sajtószabadság, a vélemények sokszínűségének kifejezési lehetősége. Közép-Európa népeinek, elsősorban a magyaroknak szembesülniük kell azzal: a zsebükbe kell nyúlniuk, ha a kormányzati propagandától különböző, független, kritikus hangvételű sajtót akarnak.

A független sajtó nemcsak ellenőrzi és folyamatosan „böködi”, zavarja az éppen hatalmon lévő politikai erőt és annak ellenzékét, hanem tükröt tart az ország elé. Magyarországon a Népszabadság kivégzésével ez a tükör súlyosan megrongálódott. Ugyan léteznek még kritikus, az Orbán-rezsimtől független médiafelületek, de a legnagyobb, legerősebb újság meggyilkolása nekik is fenyegető üzenet.

Törökországban hatalmi szóval bezárnak az Erdogan-rendszerrel szemben kritikus tévéket és lapokat. Oroszországban megverik, rosszabb esetben megölik a putyini rezsim visszaéléseit leleplező újságírókat. Magyarországon „civilizált” gazdasági eszközökkel fojtják meg a kritikus médiát. A cél azonban ugyanaz, és a kór keletről nyugat felé halad.

Dési András, Horváth Gábor

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.