Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Szociális program nélkül nem lehet leváltani Orbánt!

Ez a cikk több mint 7 éves.

Hárommillió ember nyomorog, ugyanennyi tengődik, félmillió elmenekült. Munkáshiány a nagyobb városokban, reménytelen munkanélküliség egész országrészekben. Magyarországon nem csak politikai válság, de mélyülő társadalmi és gazdasági válság is van. Kiutat kell találni ebből a reménytelen helyzetből, körvonalazni kell az ország szociális újjáépítésének programját, mert ha nem tesszük meg, végleg és visszafordíthatatlan módon leszünk Európa legreménytelenebb országa. 

hagyjmasnakis.jpg

Nagyon nagy a baj, azonban ez sajnos kevesekben tudatosul. Megtéveszti az országot egy elnyomó kormányzat kommunikációs hadigépezete és nincs ellenzék, amely határozott alternatívát tudna ezzel szembeállítani. Még a körvonalait sem látjuk annak a politikai programnak, amely Orbán leváltásáról szólna és túlmutatna a hangzatos közhelyeken. Aki ezt a válsághelyzetet annyival próbálja elintézni, hogy egyszerűen vissza kell lépni 2010-hez, az az egész ellenzéket viszi a biztos kudarc irányába. A 2004 és 2010 között lezajlott politikai rémálom közvetlen előzménye a mai rendszernek, akik abban meghatározó szerepet játszottak, egyértelműen Orbán Viktor és Vona Gábor szálláscsinálói voltak.

A demokratikus és szociális újjáépítés programja nem épülhet erre a rosszemlékű átmeneti időszakra, annak sokkal szilárdabb alapokra és valódi tömegbázisra kell helyeződnie. Nem csak a kormányt kell leváltani, a cél a Nemzeti Együttműködés Rendszerének teljes szétzúzása és újjáépíthetőségének megakadályozása kell legyen.

Ahhoz, hogy változás legyen, új többség kell. Még egy tökéletes rendszerváltó politikai program mögé sem állítható tömegbázis szociális követelések nélkül. Magyarországon három évtizede súlyos jövedelemhiánnyal küzdenek az emberek. A legtöbben felélték megtakarításaikat, tömegek vesztették el otthonukat, másoknak már reményük sem volt arra, hogy saját lakásuk legyen és elképesztően megnőtt az eladósodottság mértéke is. Ma az ország alsó harmadának esélye sincs arra, hogy a végrehajtók gyilkos öleléséből kiszabaduljon.

Nem csak a legszegényebbekről van már itt szó, a középosztály mind nagyobb része kerül bajba és szakad le visszafordíthatatlan módon.

A 89-es rendszerváltás után valamennyi kormány olyan előnyként tekintett az alacsony hazai bérszínvonalra, amely ide tudja vonzani a külföldi tőkét. Azt azonban senki sem mérte fel, hogy a magyar munkásosztály így lassan felemésztette önmagát és olyan társadalmi válsághelyzet alakult ki, amely alapjaiban rengeti meg ezt az országot.

Az természetes, hogy a kormány nem foglalkozik mindezzel. Ők minden ellenkező jel ellenére rövidtávon gondolkodnak, tisztán látják, hogy ez az ország omlani, a társadalom robbanni fog. Az ellenzék azonban nem lehet felelőtlen. Nyílt, a világháborúk utáni időket idéző állapotokra kell készülnünk. Egyszerre kell majd leváltani a mai rendszert, lerakni egy stabil és szociálisan elkötelezett demokratikus rendszer alapjait és kezelni egy gazdasági és társadalmi válsághelyzetet.

Milyen szociális problémák, milyen megoldási javaslatok merülnek már ma fel?

A legfontosabb a már említett súlyos jövedelemhiány megoldása, a megélhetéshez, lakásfenntartáshoz, gyermekneveléshez elegendő minimáljövedelem biztosítása mindenki számára.

A segélyminimumnak el kell érnie az 50 ezer forintos szintet, a minimálbér pedig óránként minimum nettó ezer forint kell legyen. Az ennél alacsonyabb jövedelem ma csak a lecsúszást és az elnyomorodást garantálja. Nem nézhetjük tovább tétlenül a hajléktalanok számának gyarapodását és azt sem, hogy szociális okokból mind több gyermek kerül állami gondoskodásba.

Nem hagyhatjuk szó nélkül a nyugdíjasok helyzetét sem. 2010 előtt ezen társadalmi csoport viszonylag jobb jövedelmi helyzetbe tudott kerülni, azonban a kormányváltás után a nyugdíjba vonulók jelentősebb része már megalázóan alacsony nyugdíjat kapott, amiből képtelen megélni. Ezen a területen is szükséges egy jelentős lépés előre, a 100 ezer forintos nyugdíjminimum lehet egy fontos ellenzéki szociális követelés.

Szörnyűek a hazai lakhatási viszonyok is. Az állam a rendszerváltás után látványosan kivonult erről a területről, a bérlakásokat átengedte a forráshiánnyal küzdő önkormányzatoknak. Emiatt mára teljesen eltűntek a szociális bérlakások, a fenntartók kiszorították a lakásokból a szegényeket, ezzel is hozzájárulva kistelepülések gettósodásához és a tömeges hajléktalansághoz.

Ma elhagyhatatlan ellenzéki követelés egy új szociális bérlakás-építési program.

Elment úgy harminc év, hogy komolyan vehető állami lakáspolitikai lépések nem történtek. Az első Orbán-kormány egy kedvezményes hitelrendszerrel csak a gazdagokat támogatta, amikor ez már fenntarthatatlanná vált, mesterséges eszközökkel tereltek tömegeket a devizahitelek irányába, amelyről már a kezdetek kezdetén is tudták a gazdasági szakértők, hogy időzített bomba. A robbanást követően több hullámban próbálták kezelni a válsághelyeztet az érintett kormányok, azonban a devizahitelesek helyzetét nem tekinthetjük megoldottnak ma sem. Többségük a jegybank és a bankok játszmájában felduzzasztott forinthitellel birkózik. Orbán Viktor 2011 szeptembere és 2012 februárja között lehetőséget adott a gazdagoknak, hogy zsebből visszafizessék hitelüket 180 forintos árfolyamon. Az egykori hitelfelvevők többsége, akik nem tudtak előtörleszteni, ma 257 forintos árfolyamon átváltott tartozást fizet. Ellenzéki szociális követelés kell legyen az egyenlőség a devizások számára. A 180 forintos árfolyamon való hitelkalkuláció mindenkit megillet, visszamenőleges hatállyal. A terheket pedig egyenlő arányban kell viselnie a méltánytalanul eljáró államnak és a döntés miatt tisztességtelen haszonra szert tevő bankszektornak.

Fontos hangsúlyozni, hogy Orbán leváltása után a bankárok nem nyerhetik vissza a 2010 előtti kiváltságos, a szabadrablás korát idéző helyzetüket.

Szigorú felügyeleti rendszerre, fogyasztóvédelemre, minden tisztességtelennek minősülő lépés brutális szankcionálására van szükség.

Attól sem kell megijedni, ha néhány bank az országból való távozás mellett dönt. Láttuk milyen okosan illeszkedni tudtak Matolcsy György illiberális rendszeréhez, menni fog nekik a szociálisan elkötelezett demokratikus rendszer elfogadása is.

Nem feledkezhetünk meg a gyermekekről sem. Nincs különbség gazdag és szegény szülő gyermeke között. Ma az adókedvezmények rendszere miatt a gazdagok annyival több pénzt kapnak, hogy abból megduplázható lenne a családi pótlék összege minden gyermek esetében. A válasz természetes. El kell venni az adókedvezményeket és meg kell duplázni az alanyi jogon járó családi pótlék összegét.

Markáns ellenzéki álláspontot kell megfogalmazni az egészségügy és az oktatás rendbetételével, a működtetési alapelvekkel kapcsolatban is. Ki kell szorítani erről a területről a szélsőségesen profitorientált multinacionális vállalkozásokat, alapelv kell legyen az ingyenesség, a magánellátások szisztematikus leválasztása az állami rendszerről. Ma a privát egészségügyi ellátási rendszer nagyobb része az állami rendszeren élősködik és ez megfigyelhető az oktatás területén is. A forráshiány részben emiatt pazarlással párosul, így egyre komolyabb problémák merülnek fel, az állam képtelen a működtetésre és finanszírozásra, így gyorsuló ütemben épülnek le ezek a területek.

Változást elérni csak úgy lehet, ha mindkét területen jelentősen megnöveljük az anyagi lehetőségeket, kiegészítve ezt az autonómia bővítésével a működtetés területén. A politikusok kézivezérelt rendszerei az egészségügyben és oktatásban egyszerűen nem működnek, csak fokozzák a bajt.

Végül megismétlem azon kijelentésem, hogy amennyiben nem indul valódi párbeszéd arról, hogy Orbán után miként kell megtörténjen a demokratikus mellett a szociális újjáépítés, akkor a társadalom többsége érthető módon fog távol maradni az ellenzéktől és hagyja a hatalomban a mostani kormányt. Az, hogy mindez egy szociálisan elkötelezett ellenzéki erő választási programjává alakulhasson, még hosszú időnek kell eltelnie. A tét rendkívüli, ideje elkezdeni dolgozni a változásért.

 

Jelen írást Bokros Lajosnak ajánlom, aki az előválasztásról szóló ellenzéki egyeztetésen azért vétózta meg a Balpárt előválasztási részvételét, mert álláspontja szerint mi nem tartozunk azok közé, akik valóban le akarják váltani Orbán Viktor rendszerét.

a szerző szociálpolitikus,
A Balpárt szakpolitikusa

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.