Minden nap azt gondoljuk, hogy a nemzeti kultúrsokk már nem tartogathat számunkra újabb meglepetéseket. Aztán néhány óra múlva megkapjuk az újabb dózist, idegesen pörgetjük végig a híreket, nem hiszünk a szemünknek, hüledezünk, megosztunk kettőspont és nagy Ó kíséretében. Mintha külön cég lenne arra, miként van is, hogy minket naponta letaglózzon. Nálunk nem a tömegek lumpenizálódnak, hanem az elit, amit nem nevezhetünk sem arisztokráciának, sem burzsoáziának, mert pusztán műveletlen és műveletlenségükre kendőzetlenül büszke tahók szórják a pénzt két kézzel, és élnek vissza minden nap a rájuk bízott hatalommal.
Matolcsy György, Lázár János, Rogán Antal és Pokorni Zoltán beszélget az Országgyűlés 2011. november 21-i plenáris ülése előtt; Fotó: Beliczay László/MTI, forrás.
A minap a szürke és középszerűnek is csak nehezen nevezhető Rogán Antal és a hozzá mindenben illő Cecília helikopterrel ment egy szappanopera mellékszereplőjének esküvőjére. Nem a menő politikust és nejét játszották el, hanem egy közepesen menő ukrán oligarchát, aki tízévente egyszer megenged magának mások pénzéből egy ilyen luxust.
Az új nemzeti elit, amelynek díszpéldánya Rogán, mérhetetlen mértékben gagyi. Giccsre és primitív örömökre fogékony emberek, akik láthatóan képtelenek elhinni, hogy azzá lettek, amivé lettek. Ha elhinnék, nem látnánk a beteges pótcselekvéseiket. Nem érezne Habony Árpád indíttatást arra, hogy a múzeumból hazavigyen képeket, és arra sem érezne indíttatást, hogy a világ egyik „legmenőbb”, egyben leggázabb helyén üsse ki magát, és pislogjon öntudatlanul a világba.
Ha Schmidt Mária elhinné, hogy ő tényleg lehet valaki ebben az országban, akkor nem pakolná tele az országot beteg lelkületének kivetüléseivel, a Józsefvárosi pályaudvarhoz hasonló szörnyszüleményekkel. Ha ő képes lenne kulturálisan is eljutni arra a szintre, ahová a pénz és a hatalom juttatta, akkor nem gagyi amerikai, ráadásul korábban már eladott popslágerrel emlékezne 1956-ra. Nagyjából ugyanez igaz Matolcsy Györgyre, aki a Nemzeti Bankot kezeli csajozós házikasszaként és Orbán Viktorra, aki képes volt egy tisztes faluból világröhejt faragni kisvasúttal, stadionnal.
Ez az ostoba despotizmus minősíti azt, aki elköveti, de azt is, aki eltűri. Mert ez nem egy olajsejkség, ahol jön a pénz, és bármire el lehet azt költeni. Ez egy mérhetetlenül szegény ország, ahol tízmillió ember jelentős hányada nyomorog vagy tengődik egyik napról másikra. Egy olyan országban szórják a pénzt a gazemberek, ahonnan szociális okokból elmenekült félmillió ember.
Egy olyan országban építenek hatalmas stadionokat, ahol gyermekek százezrei éhesen mennek iskolába a fűtetlen lakásokból. Egy olyan országban tömheti a zsebét milliárdokkal egy amerikai filmes ripacs, ahol luxus a saját otthon, az albérlet pedig megfizethetetlen.
Meddig lehet ezt eltűrni? Meddig nézhet le ránk Rogán Antal helikopterből? Meddig oktathat ki mindenkit félvigyorral Lázár János? Meddig hisszük el Orbánnak, hogy nyertesei egy elbukott népszavazásnak? Morális kötelességünk felállni és rájuk borítani az asztalt! Minden nap, amit a hatalomban töltenek, egyel közelebb viszik ezt az országot a reménytelen pusztuláshoz. Miközben ők röhögve, mámorosan szórják a pénzt, elmenekülnek innen a fiatalok, a mesterségesen alacsonyan tartott bérekből megélni képtelen munkások és mindenki, aki nem tud semmiféle közösséget vállalni azzal az országgal, amelyre politikai elitje miatt levakarhatatlanul ráég a szégyenbélyeg. Szégyenbélyeg, amely szerint Magyarország egy embertelen, korlátolt és civilizálatlan hely lett Európában, ahonnan mint fertőzés terjed mindez tovább.
Nem lehet megjósolni, mikor háborodunk végre fel elegen, mikor indul el a felháborodottak tömege, de ha ennyire pofátlanul és gagyin urizálnak, akkor bizony nem kell erre sokat várni! Készüljünk, mert nem kizárt, hogy hamarabb kerül erre sor, mint gondolnánk!
Kalmár Szilárd
(A fenti írás egy nappal a Népszabadság megszűnése előtt íródott.)
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
