Tanár vagyok. Nap mint nap gyalog járok be az iskolámba: szükségem van erre a szűk félórás zsilipelésre… Nap mint nap elmegyek a Podmaniczky utcában a hatalmas kék-sárga plakátok mellett. A Munkácsy utca sarkánál pedig egy piros-fehér-zöld verzió van, a gimnázium bejáratától alig pár lépésnyire. Már nem olvasom el őket, hiszen annyit olvastam róluk, mégis pontosan tudom, hol vannak, talán a pontos szöveget is tudnám rekonstruálni.
(Fotó: Nyugat.hu)
A tanítványaim nap mint nap mennek el maguk is a gyűlöletkampány eme látványos megtestesülései mellett, hónapok óta, a környező településekről, a külvárosból vagy a szomszéd utcákból az iskolába tartva, folyamatosan kapják az arcukba a plakátokra írt konzervüzeneteket. Ezek a fiatalok rendkívül érzékenyek a vizuális kommunikációra, talán el sem olvassák, talán el sem gondolkoznak a szavak értelmén, de a sárga mondatok bizonyosan beleégnek az agyukba. Beférkőznek a gyerekek tudatába, és rombolnak.
Meggyőződésem, hogy a tanároknak felelőssége és dolga van ebben a helyzetben. A felelősség egyrészt szakmai-pedagógiai, másrészt morális. Alapvető szakmai-pedagógiai cél, hogy olyan gyerekek, fiatal felnőttek kerüljenek ki az iskolákból, akik képesek kritikusan elemezni és megérteni a világot, amelyikben élnek, akik megfelelnek a rájuk váró kihívásoknak, akik képesek a társadalom felelős, autonóm és emberséges tagjaivá válni. Ehhez az kell, hogy megtanuljanak önállóan kérdezni, tájékozódni és gondolkozni, hogy elsajátítsák a megkérdőjelezés, a kételkedés képességét, hogy hajlandóak legyenek önállóan, a tények ismeretére és értékelésére alapozva véleményt formálni. Nem kis pedagógiai feladat, de egy jó iskolában akár minden szakóra is ennek a célnak a szolgálatába állítható.
A népszavazást előkészítő propagandakampány azonban pontosan az ellenkező irányba mutat. A hazugságokra, de legalábbis féligazságokra és csúsztatásokra épülő, és a félelemre alapozó, manipulatív állítások természetükből fakadóan eleve kizárják a vita kialakulásának lehetőségét, a kérdéseket, a párbeszédet. Könnyen befogadható, ugyanakkor a zsigerekre, a legalapvetőbb szorongásainkra ható üzenetek ezek, amelyek nem inspirálnak gondolkodásra, sőt igyekeznek kiiktatni azt. Egy rendkívül könnyű utat kínálnak fel: tessék, itt az igazság, mi megmondtuk, mi majd megvédünk, te csak rettegj szorgosan, van mitől. Elfedik a probléma komplexitását, nem segítenek hozzá a racionális, és az országunk jövőjét és milyenségét meghatározó felelős döntés meghozatalához, miközben elhallgatják azt a tényt, amely viszont az alapvető morális problémát veti fel: hogy a migránsoknak nevezett emberek döntő többsége a világ olyan országaiból jön, ahol háború van, ahol már nincs házuk, ahol nap mint nap százával, ezrével halnak meg nők, férfiak, gyerekek.
Támogasd a Kettős Mércét, hogy ne csak a kormányzati gyűlöletpropaganda jusson el az emberekhez, hogy a Mérce cikkei még több emberhez eljuthassanak a népszavazás kapcsán. Támogass minket 1000, 2000 vagy 5000 forinttal (ezekből az összegekből plusz 1000, 2500, vagy 7000 emberhez juthatunk el), és írd be a közlemény rovatba, hogy népszavazás; az így beérkező pénzeket a népszavazással kapcsolatos cikkeink, posztjaink Facebook-hirdetésére fogjuk fordítani.
támogatás bankkártyávalHa Paypalen vagy banki utalással támogatnál minket, ide kattints.
Segítünk-e a menekülőkön, akik otthonukat és halottaikat hátrahagyva, gyerekeiket csónakokba pakolva nekivágnak a teljes bizonytalanságnak? Ez alapkérdés, amit tanárként nem kerülhetünk meg. Akkor sem, ha közben tudjuk: a menekültek helyzetének felmérése, befogadásuk, elhelyezésük kérdése összetett feladat és hosszú távú probléma, amit csak széleskörű összeurópai, sőt globális összefogás tud majd megoldani.
Mit tehet a tanár? Hogy reagálhat erre a helyzetre? Nyilván nem a direkt, didaktikus út a legcélravezetőbb. Nem kell versenyre kelni a plakátokkal, nem szabad kész válaszokkal előállni. Projekteken, a gyerekek részvételére épülő tevékenységeken keresztül viszont elő lehet varázsolni a tanítványokból a kíváncsiságot, meg lehet tanítani nekik, hogy kérdezni jó és fontos, meg lehet mutatni nekik az autonóm döntéshez vezető utakat. Én ezt teszem.
Rengeteg kérdés nem tisztázódott a népszavazást előkészítő kampány során. A kérdések el sem hangzottak. A legalapvetőbbek sem. Személyes tanári felelősségemnek és feladatomnak tartom, hogy az arctalan gyűlölet és a félelem kék-sárga üzenetei által keltett dermedt hangulatban eljuttassam a tanítványaimat az áligazságok megkérdőjelezéséhez és saját kérdéseikhez, mert csak ezeken a megtalált kérdéseken, és az ezekre épülő, a tények ismeretén alapuló vitán keresztül találhatják meg a saját válaszaikat, csak így válhatnak képessé arra, hogy kiálljanak magukért, egymásért és az elesettekért, és felfedezhetik saját magukban az embert, a szolidaritás képességét.
Hogy ha elhaladnak A „Tudta?” üzenetek alatt, ne gondolják azt, hogy egyértelmű, amit látnak. Inkább kérdezzenek vissza.
Törley Katalin
Ez a cikk a ti támogatásaitokból készült el, a Kettős Mércét a ti adományaitokból tartjuk fenn!A Kettős Mércét nem támogatják oligarchák. Mi úgy őrizzük meg függetlenségünket, hogy a csak az olvasók támogatásából írjuk cikkeinket.Célunk, hogy a társadalom számára fontos kérdésekről beszéljünk: az egyenlőtlenségekről, a szegénységről, az egészségügyről, az oktatásról, a nők jogairól, és hogy támogassuk azokat az alulról jövő kezdeményezéseket, amelyek egy igazságosabb Magyarországért küzdenek!A Kettős Mérce fennmaradásához 600 állandó támogatóra van szükségünk. Jelenleg 297 állandó támogatónk van.Legyél te az egyik a hiányzó támogatók közül, támogass minket havi 1000, 2000, 5000 vagy 10000 forinttal, vagy egyszeri átutalással, és járulj hozzá ezzel a független sajtó fennmaradásához Magyarországon!
