Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Csak 7022 lépés: ennyire rossz a magyarok egészségi állapota!

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Ez a cikk több mint 4 éves.

Milyen egy átlagos, felnőtt magyar? Naponta több mint 5 órát ül, alig több mint 7000 lépést tesz meg, és mindössze 10 percet sportol. Cserébe el van hízva, túl sok zsírt és kevés gabonát és még annál is kevesebb zöldséget, gyümölcsöt fogyaszt. Nagy valószínűséggel van valamilyen krónikus betegsége. Ja, és emellett egészségesnek érzi magát.

csirkecomb.jpg

Fotó: index.hu

Elkészült a legfrissebb Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat (OTÁP2014). Az eredmények lesújtóak, ráadásul rosszabbak még a 2009-es adatsoroknál is. A magyar felnőtt lakosság messze van az egészségestől.

Ha az vagy, amit megeszel, akkor nem csoda, hogy egyáltalán nem vagyunk jó állapotban. Háromból két felnőtt ugyanis túlsúlyos. Márpedig az elhízásnak ára van. Magyarország az életmóddal, azon belül is a táplálkozással összefüggő krónikus betegségek, mint a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rosszindulatú daganatok halandósági rangsorában a legrosszabbak közé tartozik Európában. Az elhízás ugyanis az életminőség romlásán túl számos krónikus betegség kialakulásának kockázatát is növeli, mint például a 2-es típusú cukorbetegség, a szívkoszorúér-, a magasvérnyomás-betegség, a stroke, egyes rákbetegségek és pszicho-szociális problémák – ezek pedig mind-mind korai halálozáshoz vezethetnek. Az elhízás népegészségügyi jelentősége és társadalmi terhei vetekszenek a dohányzáséval, ugyanakkor az egészséges életmóddal már a daganatos betegségek jelentős része (20-40 százalék) is megelőzhető, a halálozások fele elkerülhető lenne.

Természetesen a súlyproblémák esetében sem elhanyagolható az életkor kérdése. Külön fontos megemlíteni, hogy a legfiatalabb korosztályban (15–17 évesek) még inkább a túlzott soványság jelent gondot, főleg a lányoknál, akiknél csaknem minden negyedik tartozik ebbe a kategóriába, míg 12 százalékuk túlsúlyos-elhízott. A hasonló korú fiúk egy részénél (17 százalék) szintén jelen van a soványság, ugyanakkor 22 százalékuk már a skála másik oldalán helyezkedik el, és túlsúllyal küzd. A túlsúly és elhízás együttes előfordulása pedig látványosan nő az életkor előre haladtával: az idős férfiak 87 százalékának, a nők 75 százalékának van súlytöbblete.

Az elhízás okairól is érdemes szót ejteni. Nem meglepő módon elsősorban a rossz táplálkozási szokásokat okolhatjuk. Az állati eredetű zsiradékok, a húsok, húskészítmények rendszeres és túlzott fogyasztása, a zöldségek, gyümölcsök, a tej és tejtermékek, valamint a gabonafélék, különösen a teljes kiőrlésű gabonákból készült élelmiszerek igen alacsony fogyasztása jellemző a felnőttekre. 2009-hez képest a halfogyasztás ugyan kissé nőtt, de még 2014-ben sem érte el az ajánlott mennyiséget. Nőtt a finompékáruk és az ízesített gabonaszeletek fogyasztása is, melyek hozzáadott cukortartalmuk miatt jelenthetnek kockázatot. Ezzel párhuzamosan viszont jelentősen több édesítőszert fogyasztunk, ám ezek szakmai megítélése vitatott – vagyis egyáltalán nem biztos, hogy jót teszünk velük szervezetünknek.

És ami kifejezetten elgondolkodtató: az elmúlt 5 évben visszaesett az élettanilag előnyösebb, telítetlen zsírsavakban gazdag (és meglehetősen drága) növényi olajok fogyasztása, ellenben sokkal több telített zsírsavban gazdag (emellett viszont olcsó) szalonnát eszünk. Ami pedig különösen riasztó: a friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztása 2009-hez képest csaknem ötödével csökkent!

A másik fontos probléma, ami elhízáshoz vezet, az a testmozgás, a fizikai aktivitás hanyagolása. A naponta megtett átlagos 7022 lépés alapján a magyar lakosság mérsékelten aktívnak tekinthető (az ajánlások szerint 10 ezer lépést kellene megtennünk az egészségünk érdekében, ettől azért elég messze vagyunk…) Ráadásul a felmérés alapján a felnőttek átlagosan alig napi 10 percet töltenek sportolással, cserébe viszont 5 órát ülve töltenek – ezek után talán nem is olyan nagy csoda, hogy ennyien küzdenek túlsúllyal.

Emellett nem meglepő, de a dohányzás és az alkoholfogyasztás terén sem állunk túl jól. A lakosság több mint negyede (28 százalék) rendszeres dohányos, a nőknek csak kevesebb mint negyede, a férfiaknak viszont egyharmada gyújt rá nap mint nap.

Egy fokkal nehezebb a helyzet az önbevallásos kérdőív alapján készült statisztikában az alkoholfogyasztási szokásaink felmérésekor. Azt ugyanis nem igazán vallja be senki, hogy rendszeresen iszik… És még így is: a 65 évnél idősebb férfiak 14 százaléka saját magát is ebbe a kategóriába sorolta (a nők kevesebb mint 2 százaléka vallotta ebben a korban nagyivónak magát). A másik véglet is beszédes: a lakosság harmada állítja magáról, hogy soha nem fogyaszt alkoholt.

Érdemes egy másik adatot is figyelembe venni, ha az alkoholfogyasztási szokásainkra vagyunk kíváncsiak: az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2014-es statisztikája szerint globális szinten a 15 évnél idősebb személyek átlagosan 6,2 liter tiszta alkoholnak megfelelő szeszesitalt fogyasztanak évente, ami 13,5 grammnak felel meg naponta. A 15 éves, vagy annál idősebb magyar népesség ennek a kétszeresét fogyasztja!

A felmérés eredményei tehát nem igazán tekinthetőek bizakodónak: jelentős a lakosságon belül azok aránya, akik valamilyen betegséggel küzdenek. Krónikus betegségről a magyar felnőttek 55 százaléka számolt be, ezen belül is kiemelkedő a magas vérnyomás (31 százalék) és más szív- és érrendszeri betegségek, a mozgásszervi betegségek, különösen a hát- és gerincfájás (21 százalék), ízületi kopás (17 százalék), az anyagcsere-betegségek (például cukorbetegség 8 százalék) gyakorisága, amelyek a nem megfelelő táplálkozásra és a különösen kevés mozgásra vezethetőek vissza. De nem csak ez a baj, a mentális betegségek is jelentős terheket jelentenek. Például a krónikus depresszió a lakosság 4 százalékát érinti.

Külön érdekes, hogy míg fogainak állapotával a lakosság csaknem fele elégedett, tízből hat felnőttnek van hiányzó foga fogpótlás nélkül, és a felnőtt népesség csaknem harmadának van kezeletlen szuvas, lyukas foga is.

És itt elérkezünk egy újabb, beszédes adathoz: hiába soroltuk fel ugyanis fentebb, hogy milyen betegségek milyen arányban fordulnak elő a lakosság körében, ehhez képest valahogy mégis a legtöbben úgy vannak vele, hogy tulajdonképpen minden rendben van. A felnőtt magyar lakosság csaknem kétharmada jónak vagy nagyon jónak tartja a saját egészségét.

És ha már elégedettség: A megkérdezettek több mint 90 százalékának a felmérést megelőző 12 hónapon belül legalább egyszer szüksége volt egészségügyi ellátásra, ám az esetek 13 százalékában későn jutott hozzá vagy esetleg meg sem kapta azt különböző okok, például a lakóhelyétől való távolság miatt (2,6 százalék). Ehhez képest az igénybe vett ellátásokkal a nagy többség elégedett, a vizsgált ellátási típusok mindegyikét a közepesnél valamivel jobbra értékelték. Legtöbben a háziorvosukkal voltak megelégedve, ők átlagosan „jó” osztályzatot kaptak. A lakosság elégedettsége az egészségügyi ellátással kapcsolatban 2009 óta valamelyest összességében javult, bár a kórházakat és a fogorvosokat a megkérdezettek kicsivel rosszabbra értékelték a korábbiaknál, cserébe viszont nőtt az elégedettség a mentőszolgálattal és az otthoni ápolással kapcsolatban.

De talán még mindig ez talán a legfontosabb adat: egy éven belül valamilyen formában tízből kilenc embernek szüksége volt egészségügyi ellátásra. Vagyis nem vagyunk jól, sokkal jobban kellene lennünk. Ezügyben még sokat kell tanulnunk.