Azért az durva, hogy a délben hülyeségeket beszélő bácsik miatt az esti fellépőn verjék el a port – írja Balázsi-Pál Előd, az erdélyi Transindex felelős szerkesztője, aki 2001 és 2006 között a Tusványos zenei programjáért felelt, 2009 és 2013 között pedig a Félsziget Fesztivál kommunikációs igazgatója volt.

Fotó: MTI

Nehogy azt higgyétek, könnyű nekem írni Tusványosról. Éveken keresztül szervezője voltam a rendezvénynek, aztán meg évekig szándékosan kerültem, és hát egy csomó érzelem kavarog bennem még mindig. Van egy csomó jó sztorim innen, de nyilván most nem sztorizgatni akarok, és kulisszatitkokat sem lenne szép elárulni. Meg van persze frusztrációm is néhány, naná, de ezt sem fogom az orrotokra kötni.

Hanem arról akarok írni, hogy milyen hely Tusványos.

Mivel annak idején a zenei programmal foglalkoztam, erről a végéről kezdem. Ez az az erdélyi fesztivál, ahol az évek során fellépett az Ismerős Arcok, a Kormorán, a P.Mobil, a Karthago, a Beatrice. De ez az a fesztivál is, ahol fellépett a Kiscsillag, a Heaven Street Seven, az Emil.RuleZ, a Budapest Bár, a 30Y, a Magashegyi Underground ésatöbbi. Ezen a fesztiválon lépett fel 2007, 2012 és 2014 után idén negyedszer (!) a Quimby, akiket most hirtelen jól szétszedett az internet népe emiatt.

Annak idején, amikor még KMDSZ-esként, majd ErGo-sként szerveztem, az volt a megállapodás a szervezők közt, hogy kell egy népzenei/folk nap, egy „nemzeti rock” nap, utolsó estére valami nagy név, és ott volt keretnek (zárásnak és/vagy nyitásnak) a Role, afféle házizenekarként. Ki kellett töltenünk a lyukakat, mi meg csináltunk egy román napot, ha már a tábor üzenete a párbeszéd alapon, így lépett fel többek közt a Vita de Vie, a Shukar Collective és a Zdob si Zdub (a 2004-es koncertjüket azóta is sokan a legeslegjobb koncertjükként emlegetik) is Tusványoson, meg becsempésztük az elektronikus zenéket is, hogy ne csak a Csűrbulik legyenek éjszaka, és figyeltünk arra is, hogy legyen naponta egy hazai előadó is a nagyszínpadon. Meg persze elhívtunk egy csomó jó magyarországi előadót.

Az egyik legszebb emlékem az, amikor a kis vendéglőben, ahol a meghívottak ettek, az egyik asztalnál Ilyés Szabolcs akkori főszervező beszélgetett Faludy Györggyel, a másik asztalnál én ültem a Zdob si Zdubbal, egy harmadiknál meg egy másik szervező DJ Palotaival.

Akkoriban egyébként még sokkal inkább kiegészítő szerepe volt a koncerteknek, az volt az elképzelés, hogy estére legyen jó buli azoknak a fiataloknak, akik eljönnek nap közben előadásokat hallgatni. Persze azért hamar kiderült, hogy az előadások hallgatósága és az esti koncertközönség között nem feltétlenül túl nagy az átfedés. Meggyőződésem, hogy sok ezer olyan székelyföldi fiatal van, aki életében nem ült még be egy tusvis előadásra sem, ennek ellenére minden este ott bulizik. Miért is ne? Közel van, teljesen (vagy szinte) ingyenes, és otthon érezheti magát benne. Ez utóbbi kicsit nehezen megfogható, de nagyon fontos szempont, mindig volt egy olyan érzésem, hogy az itt bulizó székelyföldi fiatalok sokkal őszintébben adják itt magukat, mint amikor mondjuk a Félszigetre mentek. Mintha kevesebbet gondolkodtak volna azon, hogy milyen színűre fessék a körmüket, vagy melyik cipőjüket vegyék fel, és ahhoz melyik póló talál. A Tusványos inkább házibuli jellegű, ahol ott van a baráti kör, és még az is rokon lélek, akit esetleg nem ismerünk.

Szóval van ez a nagy felszabadultság így este, így aztán a tusványosozók koncertközönségnek is nagyon jók, már csak ezért az élményért megéri eljönni egy magyarországi zenekarnak, a tájról nem is beszélve. Meg hát van itt gázsi is, mint minden rendes fesztiválon.

De térjünk át az előadásokra. Tusványos az a hely, ahol kérdésként merülhet fel, hogy hol a nők helye, és a témáról szakértők bevonása nélkül beszélgetnek. Tusványos az a hely, ahol egy politikus megengedheti magának azt a poént, hogy az asszony nem ember, az a hely, ahol egy lelkész betegnek nevezheti a homoszexuálisokat. Ha a Facebook-hírfolyamunkban követjük Tusványost, akkor kábé ez a kép rajzolódik ki. Csakhogy Tusványos az a hely is, ahol előadást tart Kertész Melinda kollégám a nők közéleti szerepvállalásáról, ahol komoly szakértők vitáznak a Székelyföld története könyvbemutatóján, ahol egy asztalhoz ülnek a székelyföldi önkormányzati vezetők, a kárpát-medencei magyar felsőoktatási intézmények vezetői, vagy az ifjúsági szervezetek vezetői.

Tusványos programja úgy áll össze, hogy van egy központi programcsomag, ami az adott év tematikája köré épül, és ezen kívül számos partnerszervezet hozza a saját programjait. Így aztán ne csodálkozzunk, hogy miközben az egyik helyszínen Barabási-Albert László tart előadást, a másik helyszínen épp arról értekezik valaki, hogy a rockzene sátántól való. És ez a példám nem fikciós, Barabási tényleg előadott egyik évben az ErGo helyszínén, a Keskenyút sátorban pedig tényleg a rockzene és a sátánizmus kapcsolatáról szólt az előadás, amikor életemben először és utoljára benéztem oda.

Tény, hogy Tusványos az évek során sokat erodálódott, már nyoma nincs a román-magyar párbeszédnek, a szakmai és/vagy politikai viták és a pluralizmus helyét részben átvette a magyar kormány sikerpropagandája, és ahogy egyre szélesedik a programkínálat, úgy nő az esélye annak, hogy orbitális baromságokat mondjon a sok meghívott egyike. Ezzel együtt nem szeretnék a régen minden jobb volt hibájába esni, és úgy gondolom, aki képes disztingválni, az most is bőven kap minőségi előadásokat, beszélgetéseket, és néha vitákat a programban.

Butaság lenne a sajtót hibáztatni azért, mert torz képet fest a rendezvényről. A sajtó elég sok mindenről beszámol, csak hát az olvasók ingerküszöbét nyilván a botrányosabb kijelentések érik el, azokat kommenteli, osztja mindenki. Lehet, hogy tizenéve mondogatják politikusok a Tusványos megnyitóján, hogy az asszony nem ember, épp ideje volt tavaly, hogy valaki szóvá tegye ezt. (A jelenségről mi is írtunk tavaly – KM.) Lehet, hogy minden évben furcsákat mondanak a Keskenyút sátorban a melegekről, de miért kellene ezt elhallgatnia a sajtónak? Az a normális, ha figyelmeztet az elfogadhatatlan dolgokra.

(Nyilván, szerencsés lenne, ha maguk a szervezők is elhatárolódnának ezektől a szalonképtelen gondolatoktól, vagy legalább elmagyaráznák, hogy nem akarnak ők gondolatrendőrséget játszani. Vagy figyelnének a jövőben a kiegyensúlyozottságra, a más véleményen levők meghívására is.)

Nem akarom én menteni a menthetetlent, de ezúttal érdemes mérlegre tenni a dolgokat. Történik-e annyi rossz Tusványoson, hogy elmeszeljük az egészet? Vagy fordítva: történik-e annyi jó, hogy hajlandók legyünk túllépni a rosszon?

Vagy: mi a rosszabb az erdélyi fiataloknak? Ha van egy olyan rendezvény, ahol fellép a Quimby, a Kiscsillag és a Tankcsapda, és egyébként napközben lehet, hogy hülyeségeket beszél pár bácsi a harminc fős hallgatóságának (miközben egy másik helyszínen azért értelmes dolgok hangzanak el), vagy ha csak fideszes házizenekarok lépnek fel, mert másokat vagy nem hívnak, vagy nem vállalják a felkérést.

Ezekről a kérdésekről nyilván lehet vitázni. De nem úgy, ahogy a Quimbyvel történt, mert az kész karaktergyilkosság. Több tucat kommentelő esett neki a zenekarnak, hogy miért léptek fel Tusványoson, és álltak be ezzel Orbán szekértolói közé, miközben teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy a banda most negyedszer jön a rendezvényre, hogy rajtuk kívül ott volt jópár másik nagy zenekar és előadó is, és hogy a zenekar sem a színpadon, sem azon kívül nem nyalt be a Fidesznek.

Kissé érthetetlen, miért pont most, miért pont a Quimby, és miért nőtt ez ekkorára, hogy miközben a szövegem írtam, mind a zenekar, mind a Tusványos szervezői közleményt adott ki az ügyben. Azt hiszem, ez is csak a túlhiszerizált magyar közélet egy újabb szomorú epizódja, amelynek most épp egy zenekar issza meg a levét, amely semmi mást nem csinált, mint eddig: jött a közönségének játszani.

Balázsi-Pál Előd

A cikk eredetileg a Transindex portálon jelent meg