Múlt hétfőn az ohiói Cincinnatiban: Két közép-idős nő, majdnem összeillő kék blézerben egymás mellett áll egy ujjongó tömeg előtti színpadon és szidja Donald Trumpot. Az egyiküket már jól ismeri a hazai közönség is: Hillary Clinton, demokrata elnökjelölt volt, aki a legutóbbi felmérésátlagok szerint 4,5 százalékkal vezet republikánus ellenfelével szemben. A másik Elizabeth Warren, massachusetts-i szenátor, kedvelt a baloldali, populista nézetei miatt a fiatal, bérmunkából élő demokrata választók között. 

Utóbbi hevesen kritizálta a Clinton-párt – például egy csődeljárási törvény módosítását, mely a gazdagokon segített, de egyedülálló anyák helyzetét rosszabbította –, és még februárban felhívta a figyelmet a bankszektor szabályozásának hiánya és a Wall Street felől érkező kampánypénzek közti kapcsolatra, ezzel indirekt módon kritizálva Clintont. De a múlt héten Warren a frissen választott elnökjelölt Clinton mögé állt, és biztosította támogatásáról.

Ahogy ott egy színpadon álltak, Clinton nem tudta visszatartani örömét Warren talpraesett energikusságát látva. A kék blézerek, a paliság, amivel egymáshoz viszonyultak, azt mutatta: ez a két nő egyetért és együttműködik. A közös fellépés után a sajtó automatikusan elkezdte ontani magából a híreszteléseket: netán Warren lenne Clinton alelnökjelöltje?

Hillary Clinton a kampány e stádiumában egy running mate-et, vagyis egy társat keres, aki a novemberig hátramaradó időben vele dolgozik, illetve több szavazót szerez neki. Az amerikai rendszer szerint a novemberi választócetlin két név lesz minden pártból: az elnök- és az alelnök-jelölt , vagyis a running mate. Ez a döntés fontos. Clinton és kampánystábja mindent arra tesz, hogy a helyettes személyével minél szélesebb választói szegmenseket nyerjen meg.

A mostani helyzet azt mutatja, hogy Clintont a nők, a latinó származású kisebbség tagjai, és az idősebb demokraták támogatják inkább. De a Demokrata Párt megosztott, és azok, akik eddig Bernie Sanders radikális szociáldemokrata ötleteit pártolták, az előválasztás lejárta után Hillary Clinton állítólagos „hazug” és gazdagpárti politikáját nem szeretnék támogatni.

Talán épp ezért a demokrata elnökjelölt csak 4,5 százalékkal jár a narancshajú republikánus előtt. Clinton az establishmenthez tartozik, a gazdag pártelithez, és mind Trump, mind Sanders ez ellen indította választási kampányát. Elizabeth Warren inkább az establishment elleni táborba sorolható be, maga is munkásosztályból származik, és a jogprofesszor sok éves szenátusi tapasztalattal rendelkezik, ahol a demokraták baloldali szárnyához való tartozását bizonyította be.

De Warren a legújabb híresztelések szerint egy a három alelnökjelölt közt, melyet Clinton stábja választott. Lehet hogy tényleg Warrent fogja választani, aki a republikánusok szerint legszocialistább szenátornak számít? Nem lesz túl nagy összecsapás a két politikus ideológiája közt?

Egy alelnökjelöltnek az USA kontextusában két funkciót kell betöltenie: egyrészt egy politikai víziót kell reprezentálnia, amivel a választók azonosulni tudnak, és amely az elnöki választókört ki tudja bővíteni. Másrészt elég adminisztratív és politikai tapasztalattal kell rendelkeznie, hogy szükség esetén átvehesse az elnöki feladatokat. Warren ezeket a feltételeket teljesíti. Egy progresszív, egyenlőségi politikát képvisel, mely a fiatal Bernie-szavazóknál és a bérből élő embereknél egyaránt előny. Sok energiát visz a kampányba, sőt még hívő keresztényeket is vonzhatna – a szenátor régebben vasárnapi iskolát vezetett.

A demokrata szavazók mindenesetre a sajtó szerint jobban bíznak benne, mint Clintonban, aki sok amerikai szemében egy hazug politikus, csak saját érdekeit látja, és azok szerint változtatja meggyőződéseit. Ebben nem segít, hogy Clinton egy személyes e-mail-rendszert használt, amin keresztül titkos ügyeket is tárgyalt külügyminiszteri pozíciója idején. Ez főleg akkor vált fontossá, amikor 2012. szeptember 11-én a líbiai Benghaziban négy amerikai diplomata, köztük a nagykövet egy robbanásban életét vesztette. A Kongresszusban egy külön bizottság, illetve az FBI is kutatja máig, hogy a személyes szerveren keresztül küldött e-mailek felvilágosítást adnak-e arról, hogy a Fehér Ház és a külügyminiszter, Hillary Clinton elháríthatta volna-e a terrorcselekményt. Míg Clinton valószínűleg nagyobb bukás nélkül kijön az esetből, sok vihart keltett a nyomozás, emiatt jól jönne egy feddhetetlen társ.

De Warren ellen is erős érvek szólnak: A szenátusban Warren egy fontos demokrata, aki a kampány alatt hiányozna a baloldali szárnynak. Az amerikai sajtóban olyan hangokat is hallani, melyek nem bíznak abban, hogy a két nő eddigi ellentétes politikája össze tud forrni. Már ha Warren, aki eddig nem szólalt meg az ügyben, egyáltalán elvállalná a pozíciót. Az is nehézségeket okozhat, hogy a szenátort nézetei miatt nem túlzottan kedveli a Clintont finanszírozó pénzügyi bázis, és már megfenyítették az elnökjelöltet: amennyiben Warrenre esik a választás, elapadhatnak a vízcsapok.

Ahogy a cincinnati fellépés mutatta, legalább közönség előtt működik a két nő együttműködése. Ez egy teszt volt, a társ választása még nem zajlott le. Két másik jelölt is szóba jön: Julian Castro, mexikói származású építésügyi miniszter és Tim Kaine, fehér Virginiai szenátor. Clinton és kampánystábja óvatosan figyeli a közvélemény-kutatásokat, és a közönség reakcióját a különböző politikusokra.

Biztos, hogy végül a számokon fog múlni, hogy kit választ Clinton. Sok lesz az elemzés, hogy melyik társ tudja a legtöbb választót szerezni. De Cincinnatiban bizonyos volt: ahogy a blézerük kéke (egyébként a kék a demokraták színe is) kicsit eltér egymástól, úgy a politikai nézőpontjaik sem egyformák. Clinton felső-osztálybeli családból származik, Bill First Lady-jeként járta be a világot. Warren szülei eladó és házmester voltak, az útja mégis Harvardba vezette jogászprofesszornak, és mind az egyetemen, mind a szenátusban egy egyenlőbb társadalomért küzd.

A két nő politikája a Demokrata Párt megosztottságát mutatja, mely az elnökjelölt-kampányban világossá vált: egyik oldalon a centrista, liberális establishment, a másikon a frusztrált fiatalok, dolgozók, akik tényleges változásokat akarnak elérni. Bernie Sanders elindított egy mozgalmat, és bár nem nyerte meg az elnök-jelöltséget, Clintonnak mégis veszélyes ez a megosztottság. Ezért esetleg az lehet a célja, hogy Warren mint a Demokrata Párt baloldali szárnyának kiemelt figurája, közelebb vigye a Bernie-szavazókat saját választási kampányához.

Trump egyre triumfál és a Clinton elleni propagandadobot erőteljesen veri. Warrennel végre egy erős kihívó lépett a ringbe Trump ellen, aki határozottan és hitelesen üt vissza. És mi lenne Trumpnak nagyobb vereség, mint egy női jelölt ellen veszíteni? Igen, KÉT női jelölt ellen veszíteni!