Még szombaton röhögtünk a körúti ünneplés után egy kocsmában, hogy Orbán Viktor „most kell szerénynek lenni” szöveggel posztolt egy fotót Facebookra az izlandi meccsről. Nyilván ha valaki ma Magyarországon Orbán Viktorra néz, nem a szerénység fog róla és politikájáról először eszébe jutni, és valljuk be, másodszorra sem. De hát istenem, Orbán Viktor szereti a focit, boldog, hadd ossza meg a boldogságát másokkal! Orbán Viktor is örül én is örülök, ritka, de jó alkalom ez így egyszerre. És azt se tagadhatjuk le a válogatott sikerében, ha minimális szinten is, de szerepet játszik az, hogy a kormány támogatja a csapatot.

Aztán ma egy videó is kikerült a miniszterelnök Facebook oldalára. Ezzel sem lenne alapvetően gond, nem is írna róla az ember. A másfél perces videó egészen feléig magyar gólok, ünneplő tömeg a videó koreográfiája, eddig gyönyörű, majd jön egy Orbán Viktor kép, aztán gyorsan még hat. Így szerepelt a videóban hétszer Orbán Viktor és kétszer Bernd Storck, a válogatott szövetségi kapitánya.

Én tényleg nem gondolom, hogy a foci és a politika ne függne össze, azt se gondolom, hogy a politikusok ne posztoljanak videót a válogatott sikeréről. Hajrá, tényleg, örüljünk együtt jobbikostól MSZP-sig, DK-stól fideszesig. Mert ez az ünneplésről erről is szól.

De a hét videóba csempészett Orbán Viktor tényleg nem más, mint olcsó és gyenge propaganda. És nem erre kéne használni a válogatott sikerét. Például azért nem, mert ezzel Orbán teszi egyszerű propagandává ezt a sikert.

És akkor az ember dönthet, hogy mint annyi sokszor már hagyja a fenébe, hogy ami közös lehetne, azt megint felnyalja, megrágja és kiköpi a pártpolitika, vagy legalább leírja azt, hogy ennek a videónak így, ebben a formában kevés köze van nem csak a válogatott sikeréhez, hanem a valósághoz is.

Mert a fociba, az utánpótlásra, a stadionokra, az élsportba jutó pénzeknek (amelynek nagy része nem is ér oda, hanem a haverokhoz megy rögtön) sokkal kevesebb köze van ehhez a sikerhez, mint amennyire azt a pártpropaganda sugallni akarja. Nem Orbán Viktor miatt jó a válogatott.

A magyar csapat két 23 éven aluli játékosa, Kleinheisler és Nagy például mindketten kishíján a most feltőkésített utánpotlásrendszer áldozatai lettek. Nagyot eltanácsolták a focitól, Kleinheislert pedig az NB3-ba száműzték Orbán házi csapatánál, a Puskás Akadémiánál, onnan hozta fel a válogatotthoz Bernd Storck.

De említsük meg, ahogy az állami milliárdokkal fenntartott magyar futballközeg támadta Bernd Storckot még amikor az utánpótlásért felelős vezetőnek nevezték ki, hogy tehetségtelen, mert kirúgott pár valószínűleg alkalmatlan embert, aki haver volt. És támadták őt egészen a kijutásig, mert nem a haverokat hozta helyzetbe. De feltehetjük a kérdést: az NB2-es Kisvárda stadionja tényleg alapvető szükséglete a magyar focinak? Vagy azt gondoljuk, jól térülnek meg az állami milliárdok a nemzetközi porondon lényegében a rajtnál elvérző klubcsapatoknál?

Ezek a magyar futballba beöntött milliárdok vajon konzerválják a rossz rendszert, a rossz szakembereket, vagy változást érnek el?

Az a baj ezzel az Orbán-videóval, hogy tipikus szemfényvesztés, ami a válogatott sikerével próbálja legitimálni az ország rossz kormányzását és a válogatott sikerétől független katasztrofális állapotban lévő magyar futballközeget. Ahelyett, hogy megoldaná a gondokat, jön a propaganda, és úgy tünik jönni fog még.

Mert nem Orbán Viktor, nem is a 2010 utáni magyar utánpotlás, nem a stadionok, és nem is a klubcsapatok sikere az, amit most elért a válogatott, hanem elsősorban Dárdaié és Storcké, és a 23 lassan aranylábúvá avanzsáló játékosé (no meg azoké, akik nem fértek be az EB keretbe), aztán pedig az egész országé, függetlenül a pártpolitikától.

Mert bár örülhetünk pár napra, és örökké velünk maradhat ez a siker, egyszer vége lesz az EB-nek, és utána visszaesünk a valóságba, ahol el van baszva az oktatási rendszer, nem jut gipsz a korház gyerekosztályára, és ahol a magyar klubok, hiába a stadionok, a milliárdok, csak szerencsével jutnak be az európai klubtornák csoportkörébe, ha egyáltalán bejutnak. És akkor ez a hazugság is lelepleződik.

Ezért lett volna jobb, ha Orbán magára hallgat, és megfogadja: „most kell szerénynek lenni”, és nem kívánja magára szabni a válogatott sikerét, hanem csak simán örül ő is, ahogy több millió magyar.

Viszont ez nem szabad, hogy elvegye a kedvünket, pont azért, mert Orbán Viktor, bármennyire is törekszik, nem egyenlő a válogatottal, és nem ő a szövetségi kapitánya, nem rajta múlik ez a siker. Úgyhogy hajrá Bernd Storck, hajrá magyarok!

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!