Értesítsünk a legfontosabb cikkeinkről?
Remek! Kattints az Engedélyezem / Allow / Always gombra.

Átadni a helyet – ifjúsági vezetőképzés roma-zsidó fiataloknak – Sosi van more? Mi van, ember?

Ez a cikk több mint 4 éves.

A „fiatalok magabiztosak és motiváltak legyenek otthonuk vagy iskolaközösségük építésében, erősödjön érdekérvényesítő képességük” – ez volt a célja a More Roma-Zsidó ifjúsági vezetőképzésnek, amelyet egy három napos táborral zártak április 17-én Szilvásváradon.

kép: Mérce (forrás: More facebook oldal)

Közösségépítésről, oktatásról, identitásról, csapatmunkáról, vezetői készségekről és civil szféráról gondolkodtak közösen zsidó és cigány fiatalok a MORE projekt keretein belül.  A program húsz hónapon keresztül működött, ez idő alatt kétheti rendszerességgel tartottak foglalkozásokat a csoportba járó 15 roma fiatalnak, akik sajókazaiak vagy alsózsolcaiak, és a Dr. Ámbédkar Iskolában tanulnak. A „more” szó héberül tanárt, cigányul pedig embert jelent, azaz jól tükrözi a program két fő elemét, a közösségépítést és az oktatást.

"Habiszti!" című sorozatunkban roma származású értelmiségi fiatalok írtak romákat érintő ügyekről 2016 tavaszától egy éven át. Hallatni akarták a hangjukat, reflektálni, véleményt nyilvánítani, és vitát indítani a magyarországi romák mindennapjaira is hatással levő kérdésekben. Nagyon unták már, hogy a fejük felett döntenek, vagy épp "díszcigányok" beszéljenek a nevükben: beleszólást kértek saját ügyeikbe.

Először „élőkönyvként” találkoztam a More projekt résztvevőivel másfél évvel ezelőtt. Az élő könyvtár módszer lényege, hogy egy embert, kvázi mint egy könyvet kikölcsönözhetnek az olvasók egy rövid időre, és „belelapozhatnak az életébe”.  Engem is kérdeztek az identitásomról, tanulmányaimról, önkéntességemről és az egyszerű hétköznapi dolgokról is, hogy milyen zenéket hallgatok, vagy éppen arról, hogy hogyan szeretem a töltött káposztát. Az iskola szellemiségének, illetve a jelenlévők elfogadásának köszönhetően már ekkor is egy nyitott és őszinte beszélgetésben lehetett részem.

A második találkozás alkalmával arról győződtem meg, hogy a program az élményeken kívül valóban segítette a résztvevőket az önszerveződésben és a közösségépítésben. A fiatalok a képzés végéhez közeledve elkezdtek saját maguk foglalkozásokat tartani: első körben a saját közösségükben, majd Ózdon, Szikszón és Budapesten szerveztek programokat. Az egyik ilyen állomás éppen a mi budapesti nyolcadik kerületi Láthatatlan Tanodánk volt. A tanodánkba nagycsoportos ovisok és alsó tagozatos gyerekek járnak, nekik tartottak készségfejlesztő foglalkozást a morésok. Míg az első találkozásunkkor voltak olyanok, akik a bemutatkozásnál is zavarba jöttek, a tanodában egy csapat gyerek és felnőtt előtt megvalósították az általuk kitalált foglalkozást.

Szilvásváradon pedig immár harmadik alkalommal találkoztam velük: ezúttal Balkanyi Nóri szabadúszó újságíróval az önszerveződés témájában tartottunk egy másfél órás foglalkozást a roma és zsidó résztvevőknek. A helyszínen több idézetet ragasztottunk ki, ők pedig  kiválaszthatták, amelyikkel a leginkább egyetértettek. A két legnépszerűbb idézet a következő volt:

„Az ember nem sokra megy egyedül az életben. (…) Egyedül minden nehezebb, ha egyedül van az ember, csak annyit tehet, amire egymaga képes, de mások támogatásával sokra viheti. A közösség hatalmat ad, csak legyen olyan közösség, amelyik elfogad és támogat.” / Clara Sánchez (spanyol író)

„Igazi közösség csak ott jön létre, ahol az emberek rejtélyes módon szeretik egymást. Vagyis barátok. Minden érdeken, valláson, politikán, társadalmi helyzeten és világnézeten túl.” / Müller Péter

A szövegrészletekből kiindulva beszélgettünk arról, mit nevezünk közösségnek, az abban rejlő lehetőségekről, elfogadásról és barátságról. Aztán  arról is szó esett, hogy milyen célja lehet egy önszerveződésnek, illetve, hogy tudnak-e mondani erre érdemes ügyeket. Több közügyet is megemlítettek, köztük a hajléktalan emberek lakhatását és a menekültek megsegítését. Számomra meglepő volt, hogy az egész országot érintő kérdésekre reflektáltak, és nem az őket közvetlenül érintő kisebbségi problémákra.

Fotó: Varga Attila

A tábor harmadik napján még 50 alsó tagozatos roma gyerek érkezett a táborba, akiknek már a morésok szerveztek játékos foglalkozásokat, tehát a megszerzett tapasztalatokat gyakorlatba is ültették. Ennek előfeltétele volt, hogy a programot megalkotók átadják a helyüket a fiatalabbaknak, hogy ily módon ők is kipróbálhassák magukat vezetőként.

Ez a fajta helyátadás példaértékű lehet más projektek számára is, gyakran hiúsulnak meg jó kezdeményezések azért, mert a hely átadása elmarad: a vezetők ragaszkodnak a pozíciójukhoz. Ez nemcsak a  növekedést korlátozza, hanem hosszútávon a program összeomlását is jelentheti, például akkor, ha az „örökös” vezetők valamilyen oknál fogva kiszállnak. Épp ezért a vezetői pozícióban lévőket érdemes váltogatni, és a feladatokat bizalommal elosztani, úgy ahogyan ezt a morésok is csinálják.

A programban résztvevők reményei szerint pedig a munka itt nem áll meg: a képzésből most kikerülő ifjúsági vezetők folytathatják a projektet és a változások generálását öntudatosabb, magabiztosabb és az önszerveződésre érettebb közösségek tagjaiként.

Ez a cikk eredetileg a Kettős Mércén jelent meg, de áthoztuk a Mércére, hogy itt is elérhető legyen.
Címlapkép: Mérce (forrás: More facebook oldal)