Bár a győri Audinál és az Autolivnél megállapodtak a felek, koránt sincs minden rendben az autóiparban. Az Audinál a dolgozók fele írta alá a sztrájkot támogató felhívást, és végül el is érték fizetésemelési céljukat. Sopronkövesden, a svéd Autoliv nevű, Európa legnagyobb, biztonsági öveket gyártó cégénél pedig a dolgozók kétharmada támogatta a sztrájkot, a gyár múlt hét csütörtökön le is állt egy 2 órás figyelmeztető sztrájk erejéig. Az ok egyszerű. Ugyanezekben a szakmákban már pár kilométerrel arrébb, Szlovákiában is 10-15, esetenként 20%-kal keresnek többet a melósok, ha pedig Németországra vagy Ausztriára nézünk, órási a bérkülönbség.
fotó: Audi AG
A munkaerő-hiány eddig nem volt nagy gond a magyar autóiparban, de az elmúlt fél-egy évben itt is elindult az elvándorlás, és ennek következtében már nem csak mérnök-állások maradnak betöltetlenül, de a szaképzett dolgozók (szakmunkások) esetében is növekvő munkaerő-hiányról beszélhetünk.
A Vasas Szakszervezeti Szövetség vezetője szerint „Megkezdődött a bérverseny az autóipari cégek kelet-közép-európai fióktelepei között, hogy hol lesz az a pont, amelyen e folyamat megállhat, még nem tudni, a kérdés, hogy meddig tolerálják a gyártócégek nyugati központjai a munkavállalókért zajló konkurencia harcot.”
Ez pedig Magyarország számára órási probléma, hiszen közhelyszámba megy, hogy a magyar ipart lényegében az autócégek tartják fenn.
Bár a hazai termelékenység általában az EU termelékenységi átlag alatt van, de ha ezt a mutatót ágazatspecifikusan is megnézzük, akkor azt látjuk, hogy vannak messze az EU-s termelékenységi szint alatt teljesítő ágazatok és vannak olyanok is, ahol a termelékenységben való lemaradás sokkal kisebb. Alapvetés, hogy a multik szigetszerűen emelkednek ki magas termelékenységi mutatóikkal a hazai KKV-szektorból. Nincs ez másképp a gépjármű-iparban sem.
Ha valaki eddig nem értette volna, hogy miért éri meg itt termelnie az Audinak vagy a Mercedesnek, akkor most szögezzük le, hogy elsősorban ezért. Magas termelékenységet kapnak olyan bérek mellett, amelyek alatta maradnak a munkatermelékenységből következő (elvárható) ágazati bérszintnek.
Egyszerűbben fogalmazva, a munkásoknak kevesebbet fizetnek, mint amennyit a termelékenységi szint alapján várnánk, és ezáltal extraprofitra tesznek szert. Régebben ezt kizsákmányolásnak hívták, ma újraiparosítás a neve. A hazai gépjármű-iparban dolgozó melósoknak ebből lett elege, teljes joggal.
De ha ez nem lenne elég, még a kormány is húzza őket, ugyanis a kormány által az elmúlt 6 évben folytatott adópolitikának egyik nagy vesztese – az adójóváírás elvonásával, az egykulcsos adó bevezetésével – éppen a szakképzett munkások csoportja. Míg egy gyermektelen karosszérialakatos a 2016-os 156 ezer forintos bruttó átlagbérével 2009-ben 108 ezret keresett volna, idén csupán 103 ezer forintos nettó átlagbért vihetett haza.
Ezek az adóváltozások pedig tovább fokozzák az így is magas bérnyomást. Ami enélkül is jelen lenne, hiszen a szakképzett munkásokénál szlovák kollégáik bruttó bérei is magasabbak.
kép: napi.hu
Nem beszélve arról, hogy míg az elmúlt években sorra nézhettük a kormány „szabadságharcait” az Unió ellen, Soros György ellen, az USA ellen, a bankok ellen, az IMF ellen, a nemzetközi élelmiszeripari üzletláncok ellen, ezeknek valójában soha nem lett olyan következménye, amely tényleg javítanának az emberek életminőségén.
Nincs így másként az autóiparban sem, hiszen az a különbség is magas, ami a szlovák autógyárak és a magyar autógyárak dolgozóinak bérei között van, az pedig órási különbség, ami a magyar és a német, vagy osztrák dolgozók bérei között van. Akinek pedig van lehetősége rá, nyilván a magasabb béreket fogja választani.
A probléma az, hogy amikor a magyar kormány támogatásokat adott a nagy német autóipari cégeknek, egyáltalán nem vették figyelembe a bérek, a munkavállalói jogok kérdését. Egyszerűen nem harcoltak a magyar dolgozókért. Persze az Orbán-kormány máshol sem állt a munkavállalók pártján – egy konzervatív kormánytól botorság is lenne ilyesmit várni -, erre az új munka törvénykönyve a bizonyíték, amelyben a munkaerő-piac rugalmasabbá tételének leple alatt a munkavállalói jogok jelentős korlátozására került sor. Orbánék mindig is a tőke, azon belül is, ha választási lehetőségük adódott, a nemzeti tőke (ami persze a haverokat jelenti) pártján álltak a tőke-munka közötti konfliktusban.
A magyar munkások (tanárok, ápolók, stb.) előtt két út áll. Az egyik a kivándorlás keserédes útja, a másik a bérharc (osztályharc) kipróbált, ám nem könnyű útja. Ha ez utóbbit választják, akkor nem árt tudniuk, hogy – bár a magyar kormány nincs velük -még sincsenek egyedül. A jogos küzdelem erős szolidaritást válthat ki a magyar társadalomban, újraszőheti a társadalom szövetét. A magasabb bérért, akárcsak a jobb oktatási rendszerért, vagy egészségügyi ellátásért meg lehet és meg is kell küzdeni. Együtt, magunkért és egymásért.
Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!
Támogass havi 1000 forinttal:
A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 216 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!
