Több tízezren tüntettek szombat délben, a zuhogó eső ellenére, a Kossuth téren. Az emberek az oktatás állapota miatt mentek ki demonstrálni, de végül egy igazi kormányellenes megmozdulássá vált a seregszemle, a színpadról és a tömegből is a harag zúdult a Fideszre.

A beszélők nemcsak a pedagógusok, hanem a MÁV-dolgozók, a hajléktalan emberek, a rokkantak, a buszvezetők, az egészségügyi dolgozók, a bérből és fizetésből élők, az elnyomottak, a mélyszegénységben vagy dolgozói szegénységben élő érdekeiért, és a rosszul működő állami rendszerek megjavításáért álltak ki. A tömeg pedig rezonált a beszédekre és azt mondta:

Igen, itt az idő, elegünk van!

Nyilván a kormánypárti elemzők és a nekik bedőlő sajtómunkások majd elmondják, hogy mennyire átpolitizált lett a tüntetés, és mennyire szakmaiatlan az, hogy kormányellenessé vált. Uramatyám! Hát milyen legyen egy tüntetés, amely a kormányon kéri számon intézkedéseit? Hát mi más, ha nem politikai döntés, hogy 2010 óta közel 1 százalékponttal csökkent az oktatásra szánt költségvetési pénz GDP-arányosan?

Az elmúlt hónapokban egyre gyűlt a feszültség, és nem pusztán az oktatási- és egészségügyi szektorban vannak dolgozók, akiknek nevetséges fizetésből kell megélniük, miközben az állam működése folyamatosan lehetetlenül el. A Kossuth téren most ez a felgyülemlett feszültség és harag szabadult ki a közalkalmazottakból, bölcsődei dolgozókból, szociális munkásokból, tanárokból, diákokból, szülőkből, egyszerű magyar állampolgárokból.

Azt a haragot, ami a Kossuth téri tüntetésen felzúdult, maga a kormány szította. Lényegében egyetlen szektor dolgozóinak bérkövetelésére sem hajlandó pozitívan válaszolni, az oktatási, egészségügyi és szociális rendszerben, valamint a kultúra területén véghez vitt átalakítások pedig nem hoznak pozitív változásokat. A munkavállalók csak a korrupcióval találkoznak, miközben saját élet- és munkahelyzetük egyre rosszabb lesz. Tehát nem véletlenül robbant a harag, és nem valamiféle összeesküvés, hanem a kormány rossz politikája áll a tüntetők mögött.

Illetve nem csak a rossz politika, hanem a pökhendi stílus, az egész ország számára nevetséges kerekasztalok, a tüntető tanárokat, az oktatás problémáit semmibevevő nyilatkozatok. A kormányzat elszámolta magát ezzel a hozzáállással, és magára robbantotta az emberek haragját.

A kérdés: hogyan tovább? A tüntetéseken felemlegetett szolidaritás, a különböző szektorokban dolgozó munkavállalók és az ország lakosságának összefogása jól hangzik, de ezt meg is kell csinálni, méghozzá úgy, hogy a kormánynak elemi érdeke, hogy ilyen összefogás ne jöjjön létre.

Kérdés az is, hogy akar-e tárgyalni tovább a kormány, és ha igen, kivel az oktatás szereplői közül. Mi lesz a további cselekvés, lesznek-e további tüntetések? Mert bizonyosan szükség lesz rá, hiszen a kormány csak a nyomásgyakorlásból ért. A további tüntetések és a szervezett tiltakozások nélkül a mai, óriási erőket megmozgató tüntetés nem ér semmit.