Kedves olvasók! Olyan hibát követtem el, amit nem lett volna szabad: elszámoltam vagyis jobban mondva durván benéztem a családi adókedvezmény számítást. A cikknek erre vonatkozó állításai csupán a 3 vagy több gyerekes családokra igazak abból a szempontból, hogy esetükben tényleg a jobban keresőket támogatja az állam, míg kevesebb gyerek esetén ugyanannyit ad egy jobban keresőnek, mint egy kevésbé jobban keresőnek – ami egyébként összességében így is nyitja az ollót szegény és gazdagabb családok között. Elnézést kérek a brutális szarvashibáért, a cikk eredetijét meghagytam, hogy érthető legyen ez a bekezdés – Jámbor András

Az eredeti cikk:

Vegyünk például két kislányt: Julcsi szülei jómódúak, mondjuk ügyvédek, Sára szülei kevésbé jómódúak, mondjuk rendőrök, ápolók, tanárok, bolti alkalmazottak. A gyerekek egyszerre születnek, és mégis már születésüktől fogva (ha jobban meggondoljuk, már az anyukájuk hasában is) mások az esélyeik.

(Fotó: sutiverzum.tumblr.com)

Születésekor Julcsi szülei magánorvoshoz mennek, egyágyas szobát kérnek, Sára szülei ezt nem biztos, hogy megengedhetik maguknak. Julcsi mindenféle fejlesztő játékokat kap, Sára szüleinek a gyerekágy és a pelenka beszerzése is nehézséget okoz. Aztán jön a magyar állam családtámogatása. Családi pótlékot mindketten havi 28 ezret kapnak. De családi adókedvezményből Julcsi szülei már többet kapnak, hiszen a fő kereső többet keres. Ha háromszor annyit, mint Sára szülei, akkor két és félszer akkora támogatást, mint Sáráék. Pedig ez nem a szülőknek jár, akiknek bére alapján kiszámolódik, hanem a két gyerek után, akik között elvileg semmi különbség nincs. De a GYED-et is a szülők fizetése után kapják, már ha úgy döntenek, hogy otthon szeretnének – és ha otthon tudnak – maradni a gyerekkel.

Julcsi szülei ki tudják fizetni a bébiszittert, a magánóvodát, Sára szülei drukkolnak, hogy bekerüljön a gyerek az államiba. Julcsi szüleinek nagyobb eséllyel van autója, ideje és pénze közlekedésre, így ők a legjobb iskolát választják a gyereküknek, Sára szüleinek a legközelebbi jut.

Julcsinak segít a magántanár, a nyelvtanár, már 18 éves kora előtt is többször jár külföldön, lehet saját háziállata, rendszeresen jár színházba, moziba, változatosan és egészségesen étkezik, sportol, síelni megy és nyaralni. Sára néha eljut az állatkertbe, moziba vagy színházba.

Julcsi megkapja a legmodernebb okostelefont, saját számítógépet, minden technikai eszközt, ami a tanuláshoz kell. Sáráéknál otthon osztoznak a közös gépen, de azért a szülei kiizzadják egy közepes okostelefon árát, mert anélkül nem lehet.

Vajon melyik család tud még bevállalni 2 gyereket felelősségteljesen, hogy éljen a CSOK-kal a 10 plusz 10 milliós lakásvásárlási támogatással, és vajon melyik család tudja bevállalni a második 10 milliót jelentő hitelt? Vajon melyiküknek lenne nagyobb szüksége jobb lakáskörülményekre, vajon melyik család él nagyobb eséllyel egy panelban, és melyik családi házban?

Ha Sára jobban kereső szülője bruttó 200, nettó 143 ezret keres, akkor családi pótlékkal és családi adókedvezménnyel 18 év alatt kb 11 millió forint támogatást kap az államtól, míg kb. 31 millió nettót keres a jobban kereső szülője. Julcsi – bruttó 600 ezer forintot, nettó 409 ezret kereső szülővel számolva, családi adókedvezménnyel és gyessel – 18 év alatt 17 millió forint támogatást kap az államtól, míg a jobban kereső családtag 88 millió forintot visz haza ennyi idő alatt. Ha több testvérük van, még nagyobbra nyílik az olló a családi adókedvezmény összege miatt. Vajon miért érdemel Julcsi felneveléséhez több támogatást egy viszonylag gazdagabb család, mint egy viszonylag szegényebb, Sára felneveléséhez? Mi az, ami miatt a magyar állam születésükkor különbséget tesz köztük, és egyiknek nagyobb, a másiknak kisebb esélyt ad az életben?

Vajon melyiküknek van több lehetősége egyetemre vagy főiskolába jutni? És ha Sára mégis eljut oda, melyiküknek van több esélye jobban elvégezni?

Julcsi, ha rosszabbak a tanulmányi eredményei, elmegy fizetős iskolába, de bármely oktatási intézményt választhatja az országban, sőt külföldre is mehet továbbtanulni. Sára fizetős suliról nem is álmodhat, a főiskola vagy egyetem mellett dolgozik, hogy jusson bulira. Julinak bérelnek albérletet a szülei, Sára otthon lakik.

És jön a munkavállalás, vajon kinek lesz könnyebb dolga? Julcsinak, akinek nagyobb eséllyel van diplomája, nyelvtudása, többször járt külföldön, a szülei nagyobb kapcsolati hálóval rendelkeznek, és gyerekkorától fogva magasabb státuszú embereket ismert meg szülei barátai, iskolai barátai révén? Vagy Sárának, aki már eleve hátrányból indult?

És mennyi esélye van a Sáráknak” bekerülni jogász vagy kommunikációs képzésre, amikor lényegében ezeken a szakokon alig van állami hely, és többe kerül egy fizetős félév, mint Sára jobban kereső szülőjének a fizetése? És ha a szegényebb Sárák elenyésző számban kerülnek be, akkor a gazdagabb Julcsik fogják hozni a törvényeket, az ítéleteket, fogják védeni és támadni őket, a Sárákat érintő ügyekben is.  De a Julcsik fogják leginkább olvasni és írni a híreket is, anélkül, hogy azokkal a nehézségekkel valaha is szembesültek volna, milyen, amikor csak zsíros kenyér jut hóvégére vagy még annyi sem. Vagy anélkül, hogy tudnák, milyen az, amikor nem lehet tovább fizetni a hitelt vagy télen a gázt? És nagyobb eséllyel kerülnek ki majd politikusok is a jobb módúak, a Julcsik közül, akik megint csak úgy hoznak majd döntéseket, hogy semmilyen tudásuk sincs róla, milyen a  szegényebb Sárák egyre távolibb világa.

Ma a magyar állam már a születésnél különbséget tesz két gyerek között. És a fenti példában nem is egy mélyszegénységben élőt, és a leggazdagabb egy százalékba tartozó magyar családot hasonlítottunk össze, hanem a középosztály két szélét. Nem beszéltünk arról, hogy mi van az egygyerekes családokkal, hogy ki vészel át jobban egy munkahely-elvesztést, vagy egy váratlan tragédiát. Kinek vannak tartalékai, és kinek nincsenek.

Az olyan perverz újraelosztás, mint ami ma van Magyarországon, az egész társadalom számára egészségtelen. Persze ez a folyamat nem 5 éve indult, de az elmúlt 5 évben egyre gyorsabban nyílik az olló két nulla éves gyerek között, már megszületésük pillanatában. Ez pedig azért kártékony a magyar társadalom egésze számára, mert bebetonozza mind a gazdagságot, mint a szegénységet, és a teljesítmény helyett, a családi hátteret jutalmazza az előbbre jutásban. Az elmúlt évtizedben egyre kevesebb a nem értelmiségi, nem diplomás szülőkkel rendelkezők aránya a felsőoktatásban, egyre szűkül a kiváltságosok köre, és egyre nehezebb bejutni oda. Ez a fajta igazságtalanság pedig robbanni fog, ha nem követeljük ki magunknak, azt hogy a mindenkori magyar politika az egyenlőtlenségek helyett egy egyenlőbb társadalmat teremtsen. Ne akarjunk olyan országban élni, ahol már születése pillanatában eldől egy gyerekről, mi lehet belőle, és mi nem.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!

A Kettős Mérce csak akkor tud működni, ha te is támogatod!
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét akkor tudjuk hosszú távon fenntartani, ha legalább 600-an támogattok minket. Jelenleg 125 állandó támogatónk van. Ha szerinted is szükség van egy olyan baloldali és független lapra, mint a Mérce, támogass minket!