„Lehet nem szeretni a KLIK-et, nekem is volt olyan munkahelyem, amit nem szerettem, csak nem volt rá kíváncsi senki, főleg a munkaadó nem volt rá kíváncsi, szeretem vagy nem szeretem, a munkát el kell végezni. Ha valaki dolgozik egy gyárban, nem kíváncsi a gyártulajdonos arra, szereti-e a gyárat, vagy sem” – mondta Lázár János a kormányinfón két hete csütörtökön.

(Fotó: Kelemen Zoltán Gergely / MTI)

Nézzük is meg Lázár eddigi munkahelyeit a Miniszterelnökség honlapján elérhető életrajzában. Az egyetem alatt jogi gyakornok Hódmezővásárhelyen, majd a jogi osztályon dolgozik, és kampányfőnök az 1998-as választáson. Az egyetem elvégzése után 1999-től Rapcsák András polgármester, országgyűlési képviselő személyi titkára, majd Rapcsák halála után polgármester és országgyűlési képviselő. 2012 óta államtitkár, majd miniszter.

Tehát Lázár János, aki legfeljebb avatáskor látott gyárat, elmagyarázza, hogy kell a melósnak viselkednie, majd Lázár János, aki egész életében politikai vonalon töltött be állásokat, elmagyarázza, hogy neki is volt olyan munkahelye, amit nem szeretett. Majd ezek után levonja a konklúziót, hogy a munkavállaló első számú kötelessége a munkáltató tisztelete, és rendben van, ha a munkáltató leszarja, mit gondol a munkavállaló.

De tényleg, vajon Lázár melyik munkahelyén csúszott hónapokat a fizetése, mint most a pedagógusoknak? Vajon melyik volt az a munkahely, ahol Lázárnak magának kellett vennie a munkavégzéshez szükséges eszközöket, mint néhol a krétát a pedagógusoknak? Mikor keresett Lázár a mostani nettó 120 ezer forintnak megfelelő körüli összeget, mint most az ápolók, a szociális munkások, a rendőrök, a tűzoltók vagy a pedagógusok, akiknek a Lázár által képviselt állam a munkáltatójuk? Mikor kellett Lázáréknak ennyiből beiskolázni a gyereket? Mikor kellett Lázárnak koplalnia, hogy a gyerek enni kapjon?

Abban mindannyian egyetérthetünk Lázárral, hogy a pedagógusok munkáját el kell végezni (ahogy a szociális munkásokét is, és még sorolhatnánk). Csakhogy ez egy közös felelősség, nem a pedagógustól kell elvárni, hogy beleszakadjon a munkába: olyan feltételeket kell teremtenünk, amelyek között lehetséges jó minőségű munkát végezni. Ha egymás hátán vágják a fát a favágók, abból nem lesz jobb munka. Ha hónapokat csúsznak pedagógusok fizetései, akkor nem őket kell lebaszni, hogy ez ellen felszólalnak, hanem a kormánynak kell rendet raknia, megoldani, hogy ez ne így legyen, és lenéző dumák helyett, szelíden és alázatosan bocsánatot kérni, mert nem azok a munkavállalók baszták el, akiknek késik a fizetésük, hanem a kormány.

Lázár azt is mondta a munkavállalók tiltakozására, hogy nehogy már a farok csóválja a kutyát. Így is van. Nehogy már a miniszter ossza ki kényelmes állásából a dolgozókat, mit lehet és mit nem. Nehogy már Lázár mondja meg a gyári munkásnak, a közmunkásnak, a munkanélkülinek, a pedagógusnak, hogy mit kell eltűrni és mit nem. Ne a farok csóválja a kutyát, ne a bányász, a pék, a pedagógus által megválasztott Lázár ossza ki a választóit, hanem húzza be a nyakát, és beszéljen tisztelettel a keményen dolgozó kisemberekkel, ahogy ott fent hívják a dolgozó embereket.

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!