Tarlós István nemrég tett néhány megdöbbentő kijelentést. No nem az a megdöbbentő, hogy azt gondolja, amit gondol – hogy ő gyalogos- és bicajos-ellenes, és a város legnagyobb problémájának az autózás nehézkességét tartja, azt már régóta lehetett tudni. Az a meglepő, hogy ezt végre ki is merte mondani.
(Fotó: Beliczay László / MTI)
Szokásos sajtótájékoztatóján egészen meredek kijelentéseket tett a főpolgármester. Saját maga nem merte vállalni ezeket, így egy homályos, „a közlekedési szakma csúcsa” által készített tanulmányra hivatkozva jelentette ki például, hogy egy ábránd a BKV-MÁV-Volán tarifaközösség, vagy hogy óriási hiba a közlekedésben a tömegközlekedés-orientáció, például a nagykörúti lámpaprogram „elképesztő környezeti károkat okoz”, és úgy általában a jelszó mostantól: arccal az autósok felé.
Több gond is van ezzel.
Először is: komolyan vehető szakértők névvel és arccal is vállalják tevékenységüket, nem a főpolgármester fülébe sugdosással akarnak érvényesülni. Feltéve, hogy egyáltalán létezik ilyen tanulmány. Ismerünk pár Tarlós köréhez köthető közlekedési szakembert, akikből kinézzük ezeket a magvas, 1970-es éveket idéző gondolatokat. Ugyanők voltak, akik úgy gondolták, az emberek helye a föld alatt van, hogy ne zavarják a gépkocsik közlekedését. Ezért még a 4-es metróval is fő céljuk a felszíni tömegközlekedés megszüntetése lett volna például a kiskörúton. Tudnánk neveket is mondani, de a neveket nem nekünk kell kimondanunk: nekik, maguknak kell(ene) vállalni azt, amit letettek az asztalra.
A másik gond, hogy a Tarlós szerint élhetetlenül tömegközlekedés-párti és bicajos-barát városban valami oknál fogva még mindig elég nehézkes tömegközlekedéssel vagy kerékpárral közlekedni. Tömegközlekedés kapcsán ugyan sok előrelépés volt, különösen járműfronton, de a hálózat ettől még nem lett sokkal jobb, a külterületek és az agglomeráció elérése pedig továbbra is igen gyenge lábakon áll. És most Tarlós kijelenti azt, hogy az egyébként évek óta működő BKV-MÁV-Volán tarifaszövetség egy vágyálom. Ezek szerint itt is visszalépés várható? Ha igen, az sajnos épp a legrosszabb közlekedési helyzetben lévő agglós utasokat szoktatja még inkább autóra. Ahelyett, hogy azon törnék a fejüket az urak, hogy miként lehetne a városban már működő tarifaközösséget a városhatáron túlra is kiterjeszteni. Példákért nem kéne messzire menni, szinte minden nagyobb városban vannak zónás bérletek.
De említhetnénk azt is, hogy mire költi a főváros a szűkös forrásokat. Épp említi is a fenti cikk a 3-as metró felújítását. Amit valahogy úgy tűnik, sikerül a démoni Demszky-korszakhoz és annak 2-es metró felújításához képest kilométerenként majd’ a duplájából kihozni – és mikor az ember azt hinné, hogy biztos az emelt műszaki tartalom miatt, akkor csodálkozik rá, hogy például a teljes akadálymentesítés fel sem merült. Persze azok után, hogy az oroszokkal az új szerelvényekkel összemérhető áron újíttatjuk fel a régieket, vagy hogy az amúgy 1,8 milliárdból megterveztetett felújítás további terveire újabb 2 milliárdot kell kiadni, már nehéz ezen csodálkozni. Pedig kissé visszafogottabb ceruzával talán végre a metró hosszabbítására is jutna pénz. Az talán az utasoknak is hasznos lenne, nem csak a BKV-nak és a kivitelezőnek…
Maradjunk még egy pillanatra a tömegközlekedésnél, mert Tarlós kiemelten rátámad az egyik, „múlt rendszerbeli” (= mikor a BKK még mert önállóan tenni is valamit) emblematikus intézkedésre, a nagykörúti lámpaprogramra. Ami pedig érezhetően egyenletesebbé, gyorsabbá, így használhatóbbá tette a négyeshatost, és ami ma már lényegében visszavonhatatlan: a fonódó kapcsán megépült Óbuda – Moszkva tér kapcsolat enélkül lényegében nem életképes. Márpedig erre nemrég költöttünk el jó pár milliárd EU-s forrást.
És persze ha már átvette a főpolgármester az „autókkal az emberek ellen” mozgalom hozzáállását, akkor nem maradhatnak ki a bicajosok sem a szórásból, hiszen mi más zavarná jobban az autósokat, mint a belvárosi dugóban mellettük elsuhanó kerekezők. Annyit azért persze nem ártana felmérni, hogy ha ezek a bicajosok is autóba ülnének, netán a lerontott tömegközlekedés miatt átülőkkel együtt, akkor nemhogy könnyebb lenne közlekedni a városban, de a mainál jóval nehezebb lenne a helyzet. Az értelmetlen szabályok szigorú betartatása helyett pedig talán a szabályok élethez való közelítése is felmerülhetne. De szerencsére ezt a részt már részletesen kifejtette a Kerékpárosklub válasza: statisztikai adatokkal cáfolva például Tarlósék „a bicajosok tesznek a szabályokra”, vagy „az egyirányú utcák megnyitása balesetveszélyes”, illetve „a buszsávban tekerő bicajosok feltartják a buszokat” szakmainak nem nevezhető hiedelmeit.
Közlekedéssel foglalkozó szakemberek és civilek nézőpontjából kifejezetten dilettánsnak, elkapkodottnak tűnik tehát a javaslatcsomag, amit a „közlekedési szakma csúcsa” jegyez. Elég régen volt már, hogy ezzel a „csúccsal” igazán nagy vitája volt a civileknek. A legutolsó ilyen időszak talán még 2007 táján volt, amikor épp a VEKE és az LMCS volt a civil oldal két meghatározó alakulata. Nem átallottunk megkérdőjelezni a 4-es metrót előkészítő tanulmány adatait, azt állítva, hogy lényegében hazudnak a tervezők, például az utasszámmal kapcsolatban. Akkor a „közlekedési szakma csúcsa” végül nyilvánosan is vállalta a vitát. A ma már rendelkezésre álló tényadatok persze sajnos még az akkori civil becsléseket is alulmúlják, emiatt is azt gondoljuk, hogy a vita ezúttal elmarad majd: az úgy biztosabb a „csúcson” lévőknek, akik – hiába a régi és új hibák – stabilan ülnek továbbra is pozícióikban. Amit mi, civilek tehetünk, az annyi, hogy mi sem változunk: bár cserélődhetnek a szereplők, de a hülyeségekre, hibákra rávilágításnak mindig is lesz terepe.
Magyar Közlekedési Klub
(Facebook, Web)
