1993-ban született meg az oslói egyezmény, és akkor úgy tűnt,  hogy megalapozhatja a palesztin-izraeli békefolyamatokat: megállíthatja, hogy további izraeli telepek jöjjenek létre a Palesztin Állam területén, és pár éven belül lehetőséget nyújt két független, szabad állam létrehozására. Az egyezmény aláírásának idején 160 000 izraeli telepes volt palesztin területeken, a víz 20 százaléka és a Ciszjordániában lévő területek 2%-a volt izraeli ellenőrzés alatt.

2015-ben 670 000 izraeli telepes van Ciszjordániában, a terület 62 százaléka és a vízkészlet 92 százaléka van izraeli ellenőrzés alatt.

A Gázai övezet teljesen el van szakítva Ciszjordániától, de a világtól is. Ma Gázát nem hagyhatja el senki, csak különleges engedéllyel, amit nagyon ritkán kapnak meg az izraeli hatóságoktól. A víz ihatatlan, az áruk bevitelét pedig Izrael kontrollálja és gyakran akadályozza.

Ciszjordániában nem csak az a probléma, hogy 62 százaléka izraeli katonai ellenőrzés alatt van, hanem az is, hogy a ciszjordániai területek sem összefüggőek, és az azokat összekötő utakat is izraeli katonák ellenőrzik, ezenfelül sok olyan út van itt, amit palesztinok nem, csak izraeli telepesek használhatnak. A palesztin városok köré sok helyen falakat építenek, ezzel választva el őket az izraeli kontroll alatt álló területektől, az izraeli telepektől, amiket a palesztin városok köré építenek. Ciszjordánián belül is sokszor az izraeli hatóságok döntenek a palesztinok mozgásáról, ami a gyakorlatban nem tekinthető szabadnak. Például ha valaki a Palesztina fővárosaként funkcionáló Rammáláhban lakik, és el akar menni Kelet-Jeruzsálembe, azt csak úgy teheti meg, ha engedélyt kér az izraeli hatóságoktól. Még ha meg is kapja az engedélyt, megtörténhet az, hogy nem engedik be Kelet-Jeruzsálembe se, ami szintén palesztin terület.

Jeruzsálemben található az Al-Aksza mecset, ami a muszlimok egyik legfontosabb vallási helyszíne, és időről-időre, bármilyen előzmény nélkül az izraeli hatóságok nem engedik be ide imádkozni az embereket, vagy csak a nőket és a 15 év alatti és 65 év feletti férfiakat.

Az izraeli katonaság gyakran lezár olyan utakat is, amiket egyébként palesztinok használnak. Mi is találkoztunk egy ilyennel utunk során, az egyik Ramálláhból ki- és bevezető utat minden ok nélkül lezárták, és a palesztin rendszámú autókat és a palesztin gyalogosok többségét nem engedték tovább közlekedni, visszafordították őket. Csak olyan autókat engedtek tovább, amik izraeli rendszámmal rendelkeztek, vagy az ENSZ megkülönböztető jelzése állt rajtuk. Ez az útlezárás, ahogy a legtöbb, minden különösebb ok nélkül történt.

A palesztin emberek egyre kevésbé viselik ezt a kilátástalanságot, mivel a mindennapjaikat a fent említett intézkedésekkel teljesen megkeseríti az izraeli kormány. Mivel Izrael rendelkezik majdnem az egész vízkészlet felett is, így vannak olyan területek, ahol a lakásokban ritkán jutnak vízhez is.

Ráadásul az izraeli kormány ezekkel az intézkedésekkel nem csak a mindennapokba, hanem a jövőbe is beleszól, hiszen azzal, hogy most már 4-szer annyi telepes van Palesztinában, mint 20 évvel ezelőtt, és a telepek, illetve az azokhoz kapcsolódó utak felszabdalják és elválasztják egymástól a ciszjordániai területeket is, még messzebb került, illetve lehetetlenné válhat az egykor tervezett, két független állam megvalósulása. Teszik ezt úgy, hogy közben kommunikációjukban – bár egyre kevésbé – a két független állam mellett állnak ki, de közben a valóság az, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ne tudjon létrejönni egy egybefüggő Palesztin Állam.

Amikor Hebronban jártunk – a legnagyobb népességgel rendelkező palesztin városban – azt láttuk, hogy ott nem csak a várost veszik körbe telepekkel, hanem a város szívében, az óvárosban is lezártak erődökkel egy nagyobb területet, ahová szintén izraeli lakosokat telepítettek be. Ráadásul a mellette lévő, még palesztinok által lakott utcában, ahol a piacot üzemeltetik, egy hálót kellett a palesztin embereknek húzni az utca fölé, mert a telepesek egy része a szemetét folyamatosan az ablakon dobja ki a palesztinok által lakott utcára.

Szélsőséges izraeli telepes csoportok gyakran felgyújtják a palesztin falvak olajfáit, gyújtogatnak épületeket és Wael Albatterkhi, a palesztin külügyminisztérium szóvivője, kérdésemre, beszámolt olyan esetről is, amikor egy családra gyújtották rá a házukat álmukban. Ezeknek az önkényes cselekedeteknek semmilyen jogkövetkezménye nincs.

Nimer Hammad, Mahmúd Abbász politikai főtanácsadója elmondta, hogy sokszor van olyan eset, amikor az izraeli telepesek egy csoportja provokálja a palesztinokat az izraeli katonaság szeme láttára, és azok nem tesznek semmit ellene. Viszont, ha a palesztin emberek erre reagálnak, a katonaság a telepesek oldalán beszáll a konfliktusba, és ez tovább eszkalálja a helyzetet.

Mikor eljöttünk Palesztinából, már 100 fölött járt az október óta meghalt palesztinok száma, többségük az izraeli katonák áldozata lett ártatlanul vagy egy szélsőséges telepes csoport támadása során halt meg, és csak néhányan voltak azok, akiket amiatt lőtt le az izraeli hadsereg, mert izraeli állampolgárokra támadtak. A magyar médiában szinte csak ezek az esetek jutnak el, amikor palesztinok késelnek vagy gázolnak el izraeli civileket vagy katonákat. A magyar sajtóban ezek az esetek anélkül jelenek meg, hogy kontextusba helyeznék, beszámolnának a palesztin áldozatokról vagy szó lenne például arról, hogy milyen állapotok vannak a két országban és a két ország között.

A palesztin emberek egyre jobban el vannak keseredve az izraeli kormány által folytatott apartheid politikától és ezért az elmúlt hónapokban folyamatossá váltak a tüntetések a palesztin települések és az izraeli telepek közötti ellenőrző pontoknál. Mindennapos esemény, hogy palesztin fiatalok az iskola után elmennek ezekhez az ellenőrző pontokhoz és kövekkel dobálják az izraeli katonai erődítményeket, amire a katonák könnygáz gránátokkal és többségében gumilövedékkel, ritkábban éles lövedékkel válaszolnak – utunk során minden nap találkoztunk ilyen helyzettel Ramálláhban és máshol is.

A palesztin kormány ugyanakkor megtesz mindent annak érdekében, hogy a helyzet ne eszkalálódjon. Hétvégén például az egyik ilyen ellenőrző pontnál, ahol a legnagyobb tömegek gyűltek össze még pár hete, palesztin katonák álltak, elkerülendő, hogy nagyobb tüntetés legyen.

Nimer Hammad azt válaszolta arra a kérdésemre, hogy miért küldik oda a katonákat, hogy a palesztin kormány nem akarja, hogy tüntetések legyenek az átkelő pontoknál, mert ez azt jelenti, hogy az izraeli katonákkal összecsapások lehetnek, és a katonák lőni fognak, ami palesztin áldozatokat követel. Azt is elmondta, hogy ugyanakkor támogatják a békés felvonulásokat a kövek és az izraeli katonákkal való összecsapás nélkül, amelyek gyakoriak, és azt az üzenetet küldik a világnak, hogy a megszállás nem folytatódhat tovább. Azt is elmondta, hogy a béke üzenetét nem az összecsapásokkal, a gyilkosságokkal lehet elérni, hanem széleskörű, nagy létszámú békés tüntetésekkel, és a kormány a békés ellenállás híve és nem az összecsapásoké.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy a mostani helyzet, a palesztinok mindennapos tüntetései, a kődobálások a III. Intifádát alkotnak-e, többen nem tudják eldönteni, van, aki szerint igen, de van, aki szerint ez nem nevezhető intifádának, de egyben megegyeznek a vélemények: ez egy alulról jövő kezdeményezés, és semmilyen párt vagy szervezet nem áll mögötte. Wael Albatterkhi, kérdésemre azt válaszolta, hogy ami most zajlik, az népfelkelés, ami a megszállás miatt történik, és az különbözteti meg az előzőektől, hogy semmilyen párt nem vesz benne részt. Nimer Hammad azt válaszolta, hogy azért nem nevezné mindezt intifádának, mert az előző két intifádában részt vettek politikai pártok is. Nabil Shaath interjúnkban viszont amellett érvelt, hogy ez a III. Intifáda, mivel a kiváltó okai ugyanazok, mint az eddigieknek, a frusztráció a reménytelenség miatt.

(Mivel sokan félreértelmezték a cikk műfaját, a szerkesztőség szeretné utólag jelezni, ez a cikk egy blogposzt, azaz véleményműfaj -a főszerk)