„Ha ezzel a könyvvel neveltek fel, és ezekkel a gondolatokkal, az befolyásolja, ahogyan gondolkozol” – mondja egy holland férfi, miközben két tévés komikus arról olvas fel neki, hogy a nőknek engedelmeskedniük kell, és a melegeket halállal kell büntetni. A komikusok azt füllentik az utcán, a Koránból olvasnak fel, és varázsütésre mindenkiből előjönnek az oly sokat hallott közhelyek a muszlim vallásról. Barbár, kegyetlen, agresszív: „Nekem ez úgy hangzik, mintha el akarnának nyomni, és rám akarnák kényszeríteni, hogy abban higgyek, amiben ők hisznek.” Aztán megtörténik a nagy leleplezés, és kiderül, az idézetek egytől egyig a Bibliából származnak.

Az asszony csendességben tanuljon teljes engedelmességgel. A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben. (Timóteushoz írt első levél, 2:11-12)

„Mindig próbálok nem előítéletesnek lenni, de látszólag már az vagyok” – vonja le a következtetést egy másik fiatal a leleplezés után. A durva egyébként tényleg ez, ahogyan az előítéletek észrevétlenül részévé válnak a gondolkodásunknak, még olyankor is, mikor azt hinnénk, mentesek vagyunk tőlük. Mert az igazából lényegtelen, mit is ír a Korán vagy épp a Biblia, mindig lesznek emberek, akik a szeretetet, a szolidaritást és a békét olvassák ki belőlük, míg mások sajnos „hitetleneket”, baloldaliakat, vagy épp a testük fölötti önrendelkezésüket gyakorló nőket kezdenek el lemészárolni ugyanazon sorokra hivatkozva. Ami igazán lényeges, hogy mi magunk elhisszük-e, amit egy fanatikus mészáros mond, elhisszük-e neki azokat a hazugságokat, amelyekkel igazolja magának saját rémtetteit. Vagyis: elhisszük-e, hogy ez tényleg egy közösség vallásáról, hitvilágáról szól, és elkezdünk-e emiatt mindenkit megbélyegezni.

Ha férfiak verekednek egymással, és egyiknek a felesége odamegy, hogy a férjét kiszabadítsa annak a kezéből, aki veri, és odanyúl a kezével, hogy megragadja annak a szeméremtestét, le kell vágni az asszony kezét irgalom nélkül. (Mózes V. könyve 25:12-13)

Manapság még azok az emberek is, akik egyébként tényleg igyekeznek nem előítéletesnek, igazságtalannak lenni, szinte csak rosszat hallanak az iszlámról, csak a terrorizmus kapcsán jön elő a téma. És a politikusok, az értelmiségiek, a média szépen lehatárolja azokat a fogalmakat, amelyekkel egy-egy emberről vagy csoportról gondolkodni tudunk. Az iszlámról csak a terrorizmus, a biztonság és fenyegetettség, az agresszivitás és az elnyomás, a kultúrák és civilizációk összecsapásának fogalmai között tudunk gondolkodni, szembeállítva a „mi, keresztény, nyugati kultúránkkal”, ahol nem bántják a nőket (vajon?), ahol elfogadják a melegeket, ahol civilizáltak és emberségesek vagyunk. Pedig igazán a Bibliából is ugyanolyan dolgok olvashatók ki a a Koránból – jó és rossz értelemben egyaránt. Csak magunkról tudunk árnyaltabban gondolkodni. Talán meg kéne tanulnunk azonos mércével mérnünk a többieket is. 

Kövesd a szerző bejegyzéseit a Facebookon is!