A 46 éves Rácz Andreát egy éve petefészekrákkal operálták, majd kemoterápián esett át. A sajókazai Sólyom telepen él egy vezetékes víz nélküli házban. Andrea 84 százalékban egészségkárosodott. Rokkant-ellátásra azonban nem jogosult, mivel a biztosított napjainak száma nem éri el a minimumot. Andrea egyetlen jövedelme az aktív korúak ellátása, ennek összege havi 26.600 Ft.

Andrea szívesen dolgozott, amíg egészséges volt és kapott munkalehetőséget, de Borsod megyében az elhelyezkedés nem könnyű. Piacképes végzettség nélkül még kevésbé. Romáknak pedig majdnem lehetetlen, hiszen a sok hátrányhoz jönnek még az előítéletek.

Vagyis a társadalom előbb kizárja a munka világából, hogy később megbüntesse emiatt.

Most rákos betegen gyakorlatilag magára hagyják őt azáltal, hogy nem kapja meg a rokkantsági ellátást (Rokkantsági ellátásra jogosult, akinek az egészségkárosodása legalább 40 százalék, a kérelem beadása előtti öt évben legalább 1095 nap biztosított idővel rendelkezik, a munkaképessége rehabilitációval nem állítható helyre, vagy rehabilitáción való részvételre nem javasolt. D kategória esetében az ellátás minimális összege: 46.500 Ft.)

Jön a tél, a fűtési időszak! A család nem tud anyagilag segíteni, bár Andrea négy gyermeket nevelt fel, de minden rokon hasonló szegénységben él. 26 ezer forint nemhogy fára, gyógyszerekre, de még ételre sem lesz elég.

Andrea esete nem egyedi, hanem nagyon is gyakori a roma telepek lakói között. A mélyszegénység, az egészségtelen lakhatási körülmények, a túlélésért való mindennapos küzdelem már fiatal korban előidézi a súlyos megbetegedéseket.

A szegregátumokban nem jellemző a továbbtanulás, a legtöbb gyerek félbehagyva tanulmányait munkába áll. Képzettség nélkül viszont idénymunkán és modern kori rabszolgaságon kívül nem sok lehetőség kecsegteti őket.

„Aki szegény, az a legszegényebb.” – írja József Attila.

Az ördögi kör: beleszületni a nyomorba, olyan családokba, ahol nincs tapasztalat a tanulás értelmével kapcsolatban. Az oktatási rendszer sem fogja pótolni a családi biztatást, sőt az iskolák többsége szabadul a hhh-s (halmozottan hátrányos helyzetű) gyerekektől. Iskolai szegregáció eddig is volt, de ma már legálisan folyhat. Képzettség nélkül nincs jó munkahely, csak kiszolgáltatottság. Ezután korai családvállalás következik és máris újból kezdődik a folyamat.

Ha az ilyen sorshoz még hozzáadódik egy súlyos betegség, akkor halálra van ítélve az ember.

És nincs segítség. A törvény az törvény. „X nap hiányzik a biztosított napokból” – kapom a választ a Rehabilitációs és Ellátási Szakértői Osztálytól.

Nem, méltányosság ilyen esetben nincs. Hívjam a helyi önkormányzatot! Hívom: Sajnos nem tudnak segíteni.

Őrület. Hova forduljunk? Mi lesz Andreával és sorstársaival? Éhen halnak vagy megfagynak?

Aztán eszembe jut, hogy hány gyerek éhezik Magyarországon és akkor kezdem felfogni: Miért pont a rákos betegeken könyörülnének?

Adománygyűjtés az egyetlen mód, hogy segítsünk Andreának. Kérjük, aki teheti járuljon hozzá:

Bankszámla: Rácz Jánosné, HU 34 12037001-00097348-00100004, SWIFT: UBRTHUHB

Hámori Éva