Öt évvel ezelőtt átszakadt az ajkai iszaptárolók 10-es kazettája, a vörösiszap ár három településen mosott el házakat, vett el életeteket és változtatott meg örökre emberi sorsokat. Kolontár, Devecser és Somlóvásárhely sorsa a mai napig megpecsételődött, akárcsak Csótapuszta és Lőrinte sorsa, amiket ugyan nem ért el az ár, de az iszap minden más negatív következménye igen.
(Fotó: MTI / Mohai Balázs)
A vörösiszap pusztítása óta öt év telt el, ez az öt év pont elég volt arra, hogy minden feledésbe merüljön. Feledésbe merüljenek az ott lakók és feledésbe merüljön az, hogy hogyan történhetett meg Magyarországon egy ilyen katasztrófa. A mai napig fő felelősnek a MAL Zrt. és vezetői vannak kikiáltva, pedig ebben a katasztrófában felelősek az addig működő környezetvédelmi hatóságok, az évek során működő különböző kormányzati szervek, akik ellenőrizték a MAL Zrt. tevékenységét, engedélyeket adtak nekik és nem pedig betartatták velük a különböző környezetvédelmi előírásokat és építési engedélyeket. De ez talán ma már mindegy is. A katasztrófa megtörtént, amin még lehet változtatni, amit lehetett volna felelősen és jól csinálni, az a katasztrófa kezelése, az utóhatások kezelése.
Az iszapkatasztrófa következtében sokan megsérültek, maradandó égési sérüléseket szenvedtek. Az utána következő, a már megszáradt vörösiszapból eredő porzás következtében pedig rengetegen asztmás megbetegedésekre panaszkodtak.
A katasztrófa érintettjeinek pszichológiai utógondozása nagyjából egyenlő volt a nullával. Emlékszem, a katasztrófa utáni első hónapokban önkéntes egyetemisták járták a devecseri és kolontári házakat, de egyszer ők is belefáradtak, haza kellett menniük, az állam viszont nem foglalkozott ezzel a kérdéssel. Pedig a mai napig ez lenne az egyik legfontosabb – a megfelelő és rendszeres egészségügyi vizsgálatok mellett – hiszen az ott lakó emberek és különösen a gyerekek egy olyan traumát éltek át, aminek a feldolgozása nem megy egy év alatt és hosszú ideig visszatérő szorongásokat okozhat és okoz is. Főleg úgy, hogy a katasztrófa emlékei között kell éljenek, mert környezetváltozásra esélyük sem volt.
Az elmúlt öt évben több olyan családról tudni, akik árulták sikertelenül, vagy még ma is árulják a lakásukat/házukat az érintett településeken. Ezekre a településekre viszont nem igaz az az ingatlanpiaci fellendülés, ami az országban végbement az elmúlt pár hónapban. Devecserbe, Kolontárra nem akarnak költözni az emberek, mert az első dolog, ami eszükbe jut róla, az az iszap. Az itt lakók röghöz kötötté váltak.
A megosztottság is jellemző mind Devecserre, mind Kolontárra, de elsősorban a közvetett és közvetlen károsultak között tapasztalható ez. Ez annak köszönhető, hogy akiknek elvitte az iszap a házát, ők mindkét településen egy a falu illetve a város szélén lévő nagyon elkülönített új lakónegyedben kaptak házat, ezeket a helyeket kvázi szegregálták a többi résztől. Ezentúl a másodlagos károsultak (autó, üzlet elveszítői, esetleges egészségügyi károk elszenvedői) nem kaptak, vagy csak csekély mértékben kaptak kártérítést, kárenyhítést, ami tovább növelte a feszültséget a lakosok között.
Ezeket a településeket viszont nem csak az állam, a Fidesz kormány hagyta cserben, hanem a jelenlegi ellenzék is. Devecserben 2014-ben egy jobbikos jelölt lett a polgármester és jobbikos többségű lett a város képviselőtestülete. Ez a választási eredmény elsősorban a Fidesznek szólt. Arról szólt, hogy cserbenhagyta a helyieket, akik nem szavaztak többé bizalmat az addig tevékenykedő fideszes polgármesternek. Az emberek fele egyáltalán nem szavazott, a szavazók többsége viszont megszavazta Ferenczi Gábort, a Jobbik korábbi parlamenti képviselőjét. Korábban Ferenczi volt az, aki 2012. augusztus 5-én Devecserben felvonultatta a Magyar Gárdát, a Betyársereget és egyéb szélsőséges szervezeteket, aminek a vége az lett, hogy cigány emberek házait dobálták megfélemlítő módon betondarabokkal, vizes flakonokkal. A Jobbik nem hozott mást Devecserbe, mint hogy az addigi károsult és másodlagos károsultak közötti feszültségbe egy új, cigány – nem cigány vonalat is megpróbált belecsempészni. Devecser az iszapkatasztrófa után egy újabb katasztrófát kényszerült átélni. Ma mégis Ferenczi a polgármester, mert nem volt más alternatíva. Nem volt ellenzéki párt, amely felkarolta volna ezt a térséget, aki elindult volna a Fidesszel szemben.
Öt évvel ezelőtt Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely az összefogás jelképévé vált, majd az elmúlt években történetük a széthúzásról, az elkeseredettségről szólt. Az, hogy ez így lehetett, nem az ott lakók hibája, ez a mai magyar politikai állapotok hibája és a magyar állam nemtörődömségének hibája. Azt gondolom, hogy ezeken a településeken lakó emberek egyszer már tettek csodát, és túlélték azt, amit sokan nem éltünk volna túl, és ha nem felejtjük el őket, ha nem hagyjuk magukra őket, akkor talán újra az összefogás jelképévé válhatnak.
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni nálunk, támogass minket!
