Rémmesével kedveskedik a magyar miniszterelnök a német olvasóknak. Ezzel akarja meggyőzni őket, hogy Európa valójában a menekültek áldozata, és csakis kegyetlenkedéssel tudja megvédeni magát. Az európai keresztény értékrend az ő megfogalmazásában nem más, mint az embertelenség dicsőítése.
Orbán Viktor miniszterelnök a német Frankfurter Allgemeine Zeitung csütörtöki kiadásában magyarázza el a németeknek, miért látja (véleménye szerint) tisztábban a helyzetet, mint a nyugat-európai politikusok. A szerdán közölt előzetes azt a címet kapta „Akit lerohannak, nem tud senkit befogadni.” Ezzel is azt mondja ki, az áldozat nem az, akinek háborúk elől kellett kilométerek ezreit menekülnie, akit útközben megvertek és kiraboltak, akinek társai véres polgárháborúban, veszélyes hajóúton vagy egy túlzsúfolt kisteherautóba zárva vesztették életüket, hanem az ország, amely nem engedi őket tovább.
Miközben nem tudunk egy olyan helyzetről sem, amelyben menekültek ellenségesen léptek volna fel magyarokkal szemben. A rendőrség statisztikáiban például nulla darab menekültek által elkövetett testi sértés szerepel.
Miért is tették volna? Nem a tatárhorda csapott le ránk, de még csak nem is az ellenséges csapatok előőrse érkezett meg hazánkba, hanem nagyobb számú elesett ember, akik arra számítottak, a jómódban élő nyugati társadalmakban meg tudják magukat húzni egy időre, amíg normalizálódik náluk a helyzet.
Persze sokan vannak ezek az emberek, de ne feledjük, hogy sokan voltak a délszláv háború elől menekülők is, sokan voltak az 56-os magyarok is, vagy a második világháború, és az azt követő évek menekültjei is. És ahogy az ő esetükben nem kérdőjelezzük meg, hogy jogosan kértek bebocsátást más országokba, ugyanúgy az Iszlám Államról szóló híradások tükrében, az iraki, afganisztáni, eritreai beszámolókat ismerve, a mai menekültek esetében sincsen semmi jogunk azt feltételezni, hogy merő haszonlesésből vágtak volna neki a hosszú és veszélyes útnak Európa felé. (Az előbb említett „sok” pedig relatív, ha azt vesszük, az UNHCR adatai szerint kb. négymillió szír él hazája szomszédságában menekültként, irtózatos körülmények között. Ehhez képest 2011 áprilisa és idén július között mindössze 348 ezren adtak be Európában menedékkérelmet, Szerbiát is beleszámítva. A többiek jórészt nem is akarnának jönni.)
Mint ahogy azt se értjük, miért kellene azt feltételezni, hogy ezek az emberek rombolni, dulakodni és tombolni jöttek volna ide, hisz ők is racionális emberek, tudják, hogy azzal csak maguk ellen fordítanák Európa lakosságát, azt meg a legkevésbé sem akarják (már ha itt abból a hipotetikus állításból indulunk ki, hogy az említett emberek amúgy imádnának tombolni – de ilyenről nincs tudomásunk).
A menekült nem bevándorló
Orbán szokásához híven menekültpolitika helyett „bevándorláspolitikáról” beszél, és azt mondja, az EU elhibázottan áll hozzá a kérdéshez: „Minden olyan európai politikus felelőtlen, aki a bevándorlóknak egy jobb életet ígér, és arra buzdítja, hagyjon hátra mindent, hogy életét kockáztatva Európa felé induljon.” Ezért kell szerinte az ideiglenes műszaki határzár, ami megvédi Európát, és persze az emberek is ezt akarják.
Most tekintsünk el attól, hogy senki nem buzdított senkit menekülésre, hisz éppen az a baj, hogy Európa többsége sem várja tárt karokkal a menekülteket, még Németország sem, a Dublin rendszer pedig rendkívül igazságtalan, és tényleg hatalmas terheket rótt egyes tagállamokra (vagyis rótt volna, ha tényleg betartják, így inkább kaotikus és kiszámíthatatlan volt, és ellene ment mindennemű szolidarításnak), ezért az európai menekültpolitika komoly változtatásokra szorul, de nem olyanokra, amilyeneket a magyar miniszterelnök szeretne. Ráadásul azt se árt látni, hogy az orbáni erős szavak is inkább csak a megoldás hiányát hivatottak feledtetni, mivel Orbántól se halottunk még soha kivitelezhető megoldást.
Hogy a határok eltorlaszolása miért hibás hozzáállás, arról itt írtunk korábban, hogy egyes magyar emberek ellenségesek a bevándorlókkal szemben, azt pedig részben az indokolja, hogy mindenhol azokkal a kormányzati üzenetekkel találkoznak, hogy Magyarország határait illegális, megélhetési bevándorlók vagy épp potenciális terroristák lépik át, miközben az ország semmit nem tesz annak érdekében, hogy eloszlassa a felvegyverkezett allahakbározó, késelő, tomboló menekültekről szóló álhíreket. Sőt, annyira rossz körülmények közé kényszeríti a menedékkérőket, hogy sokszor mi magunk is csodálkozunk, miért tűrik mindezt aránylag higgadtan. Mi már rég tombolnánk.
És persze, sajnáljuk, ha valakinek letaposták menet közben a veteményesét, vagy épp ettek a szilvafájáról, de ezt még nem neveznénk az ország lerohanásának. Talán a kormány gyűlöletpropaganda helyett inkább arra költhetett volna, hogy az esetleges károkat megelőzze (pl. adjon nekik rendes ellátást, és magyarázza el, merre szabad menni, merre nem), vagy ha kell helyreállítsa.
Mert a menekültek ma még mindig menekülnek, és nem igaz, hogy a békés Magyarországon a menekültek csupán önmagukból csinálnának áldozatot, ahogy azt Kovács Zoltán kormánykommunikátor állítja: ha valaki az elmúlt hónapokban és években a hatóságoktól csakis brutalitást tapasztalt, ha attól tart, elválasztják családjától, hónapokra berakják minimális ellátással valami olyan helyre, ahol nagyon nem szeretne lenni, akkor éreztetni kell vele, hogy itt nálunk más a helyzet, itt nálunk biztonságban van, különben magától nem fog bízni. Ez viszont nem történt meg, inkább csak annak a jelét kapták, hogy itt, mint útjuk során szinte mindenhol, nemkívánatosnak tekintik őket.
De Orbán azt is mondja, amennyiben nem zárjuk ki a menekülteket, megszűnik a Schengen-rendszer, azaz az EU tagállamokon belüli szabad mozgás. Ez mintha reakció lenne Thomas de Maizière német belügyminiszter két héttel ezelőtti szavaira, melyek szerint Schengent csak akkor lehet fenntartani, ha mindenki kiveszi a részét a menekülthelyzet kezeléséből, ha minden tagállam vesz fel menekültet, így osztva el egyenlően a felelősséget. Erre válaszolja Orbán önző módon: ha csak Schengen a baj, zárjuk be a határainkat, ne jöjjön senki ide, mi pedig továbbra is utazgassunk boldogan Európán belül.
Európa, Európa
Orbán azt is mondja, aggasztó, hogy az „európai gondolat” kisebbségbe került a kontinensen, majd hozzáteszi: „a keresztény Európa kultúrája már alig tudja megtartani Európát keresztény értékrendjében.” Itt nem teljesen értjük, mire gondol. Talán azt akarja mondani, hogy nem keresztény magatartás az, hogy befogadjuk, aki menedéket kér?
Nem mondanám, hogy a kereszténység nagy szakértője vagyok, de mégiscsak meglepő, hogy Ferenc pápa, vagy épp a német és az osztrák egyházi vezetők mind ellentmondanak Orbán Viktornak, és arra kérnek, ne veszítsük el az emberiességünket, és segítsünk a menekülteknek. Ha pedig Orbán Viktor azt gondolja, hogy az „európai gondolat” valami olyasmi, aminek szembe kell mennie az emberiességgel, akkor örülünk neki, hogy az európai többség nem ilyen Európában gondolkodik.
Éppen ezért embertelen, amikor a miniszterelnök azt írja, hogy az összes többi kérdésről csak akkor van értelme beszélni, amikor az „áradatot” már leállították. Ha azt gondoljuk, hogy Európa tanult valamit az elmúlt évszázad tapasztalataiból, ha elutasítja mindazt, amit a gyilkos diktatúrák műveltek a lakossággal, akkor nem asszisztálhat ahhoz, hogy a világ más pontjain emberek tömegei válnak hazátlanná és földönfutóvá pusztító háborúk miatt. És azt meg semmiképpen nem gondolhatjuk, hogy az a megoldás, hogy kipateroljuk, kizárjuk az elesetteket (csak azért, mert nem tudtunk, de még inkább nem akartunk felkészülni az emberhez méltó fogadásukra), aztán utána elgondolkozunk róla, mit is kellett volna velük csinálnunk. Akkor fog Európa ugyanis igazán elveszni, az esetleges katasztrófa pedig a mi lelkünkön fog száradni.
A Kettős Mérce nem segít pártokat vagy oligarchákat. Ők sem segítenek minket. A Mércét nektek írjuk, és fenntartásához a ti támogatásotokra számítunk! Ha szeretnél még több cikket olvasni a kormány menekültellenes politikájáról, támogass minket!
