
Hová lett az a több tonna macskakő?
Az Évekből, a Nobel-díjas Annie Ernaux leghíresebb könyvéből hiányzik a hit, a vágy, a szerelmes forradalmiság. Könyvkritika.
Az Évekből, a Nobel-díjas Annie Ernaux leghíresebb könyvéből hiányzik a hit, a vágy, a szerelmes forradalmiság. Könyvkritika.
Nem sikerült kiperelni azt a hírhedt tanulmányt, amelyet Magyar Péter újabban „Orbán-tervnek” keresztelt.
Nem könnyű. Pedig Tolnai Ottó, azt hiszem, azt szerette volna mondani, hogy az.
Nem az a kérdés, hogy Orbán Viktor tud-e holnap „interjút” adni a Kossuth Rádiónak, hanem az, hogy tudják-e hús-vér tüntetők személyesen szembesíteni a legaktuálisabb határátlépéseivel.
Tegnap Haiti és Libanon, ma Gáza és Szudán, holnap Rojava és a Kongói Demokratikus Köztársaság, holnapután pedig a Globális Észak… Ne legyen kétségünk: a déli államokban zajló neokolonialista erőszak, jóllehet más formában, de majd minket is elér.
Erdoğan kiegyezett a korábban terroristáknek bélyegzett kurd vezetőkkel, hogy Imamoğlut eltüntethesse.
Eddig végig tagadták a nyugati sajtó és politikusok azt, amit a New York Times cikke múlt héten meggyőzően bizonyított: az ukrajnai háború bizony amerikai-orosz proxyháború.
A konteós gondolkodás egyik legalapvetőbb jellemzője: azt hinni, hogy csak mások konteóznak.
Szerhasználatban nincs különbség szegények és gazdagok között, de a gyógyuláshoz való hozzáférésben hatalmas.
Amikor a San Franciscó-i leszbikus bár dolgozói azt mondták, hogy hívják a rendőrséget, támadóik azt felelték: „Mi vagyunk a zsaruk, és azt csinálunk, ami jólesik.”
Az 1944-es józsefvárosi felkelés emlékezetének megítélését nem lehet a magyar antifasizmus történelmi megítélése nélkül megérteni. Gazdag Péter esszéjének második részét közöljük.
A haláltáborokban rózsaszín háromszöggel jelölték a meleg férfiakat, a szimbólum később általános mozgalmi jelképpé vált.
„Aktuális, polemikus és precíz: éles meglátásai a bálványimádó politikai hagyomány revideálását sürgetik.”
Már megint az összeesküvés-elméletek híveinek lett igaza? Éveken keresztül úgy hirdették számunkra a megfigyelőállamot, mint ami „megóvja a biztonságunkat”, a Pride-tiltáskor viszont kiderült: az állam és tulajdonosai saját biztonságukat óvnák meg ezzel a többségünktől. De hogyan jutottunk el idáig?
Az „anarchia és a bolsevizmus meghatározásáról és büntetéséről” szóló törvény betiltotta egyebek mellett „a jelenlegi kormányforma megdöntését célzó minden zászló stb. bemutatását”.
Hogyan küzdjünk a mindennapi rasszizmus ellen? Örkényben jártunk, megnéztük.
„Egy munkáltató sem áll a törvények felett!” – akkor sem, ha a cég mégis így gondolta.
A drogellenes kormánybiztos szerint a szegények lehetőséget kaptak a kormánytól a kitörésre, ám ezt a folyamatot „derékba töri” a droghasználat és a drogkereskedelem.
Levélküldő kampányt kezdeményez a Szikra Mozgalom, hogy a Pride-ot korábban támogató cégek most is álljanak ki a gyülekezés mellett.
Ma nehéz elképzelni egy olyan világot, ahol nincsenek évértékelő beszédek, mindentudó miniszterelnökök és miniszterelnök-jelöltek.
A kormány megpróbálta erőszakkal elfojtani az október óta tartó rezsimellenes tömegtüntetéseket, de ez az ellenállás erősödéséhez vezetett, és végül lemondásra kényszerítette Muhammad Ayub Khan tábornokot.
Értelmezési kísérlet a nyugdíjasok áfa-visszatérítéséről mint társadalompolitikai intézkedésről.
Újabb rettenetes tragédia mutatja, hogy a válságban lévő kapitalizmus különös erővel sújtja a posztszocialista félperifériát.
Fontos és aktuális kérdéseket feszeget Szalai Erzsébet a Mi a munka és mi a kapitalizmus? És mi jöhet utánuk? című könyvében. Szilágyi Botond filozófus az értékkritika felől bírálja a nagy hatású művet.
„Pride lesz” – üzente Karácsony Gergely főpolgármester a párizsi magyaroknak.
Míg Kissinger Kínával igyekezett barátkozni, hogy elszigetelje Oroszországot, Trump ennek az ellenkezőjével próbálkozik: Oroszországgal összefogni Kínával szemben.
A brit gyarmatosítást ellenző három forradalmár a szűk látókörű nacionalizmus helyett a munkásosztály forradalmát szorgalmazta mind a brit, mind az indiai tőkésekkel szemben.
Călin Georgescu csak tünet. De nagyon súlyos tünet. S az indulása ellehetetlenítése semmit sem old meg.