Háztájizás, kalákázás, a cigánykassza: az informális gazdaság lehetőségei egyébként sem ismeretlenek hazánkban. Olyan gazdálkodási, munkaszervezési, élet-szervezési közösségi módszerek ezek, amelyekkel valamilyen módon mégis meg lehet oldani, hogy legyen lakhatás, legyen étel, és amikor nagyon kell, még pénz is.
A Teremtő erő a Gólya szövetkezet és a Mérce sorozata, olyan kezdeményezésekről, amelyek a fennmaradás, túlélés eszközeiből az egyéni önfenntartáson túlmutatóan, egy új gazdaság kialakítására képes eszközöket formálnak. Ez az új gazdaság szolidáris, célja a benne dolgozó emberek, közösségek jólléte, nem pedig a profittermelés. A résztvevői közös erőfeszítéséből és munkájából jön létre - és a létrehozott javak, szolgáltatások, eszközök is őket gyarapítják, az ő irányításuk és felügyeletük alatt áll, amennyiben képesek megvédeni azt az uralkodó rendszer érték-elszívó és elnyomó törekvéseitől. Egy jobb társadalom csakis egy jobb gazdasági rendszeren alapulhat.
Ha egy kezdeményezés kapcsán felvennéd velünk a kapcsolatot, írj a [email protected]-ra!
A dolgozói önszerveződés és a munkahelyi demokrácia hatékonyan enyhíti a válság hatásait a szövetkezet tagjai számára: a szorult helyzetben a tagok együttes erővel, egymás képességeit és szenvedélyeit számba véve tudnak cselekedni.
Kelet-Európában az anyagilag kevésbé eleresztett szolidáris gazdasági kezdeményezések kooperációja nem csak egy lehetőség, hanem olyan irány, amelyet a szűkösebb gazdasági erőforrások is kikényszerítenek.
A finanszírozás iránti igény abból fakad, hogy emberek összerakják az erőforrásaikat, hogy közösen olyasmit érhessenek el, amire egyénileg nem lennének képesek. Horvátországban létezik egy szövetkezeti bank, ami éppen ezt a célt szolgálja.
A demokrácia igénye ritkán merül fel, ha a gazdaságról, munkahelyről van szó. Pedig vannak olyan alternatívák, olyanok, amik a rendszer magját megváltoztatva teszik lehetővé, hogy azok dönthessenek, akik a termelést végzik.
2010-ben, a gazdasági válságban egyre mélyebbre süllyedő Katalóniában jött létre az önigazgató szervezetek egyik mintapéldánya, amely elméletben is gyakorlatban is alternatívát keres a kapitalista modellhez képest.
A „commons” újabb kísérletei arról szólnak, hogy egy-egy közösség vagy gazdasági vállalkozás határain túl is kiterjesszék a szolidáris önfenntartás logikáját. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a közösség vagy szövetkezet egységein belüli termelés és elosztás szolidáris logikáján túl is „közössé” tesz adott erőforrásokat.
