Most akár bérünk felét is lakhatásra költjük – hogyan juthatnak megfizethető lakáshoz a dolgozók?
Megélhetési válság, ingázás, szegregáció – összetett problémakörrel segíthet szembeszállni tagjainak egy elkötelezett szakszervezet.
Megélhetési válság, ingázás, szegregáció – összetett problémakörrel segíthet szembeszállni tagjainak egy elkötelezett szakszervezet.
A történelmi egyházak és kormányközeli karitatív szervezetek a „ha szeretettel segítünk, az mindig jó” hozzáállással gyakran szakértelem nélkül állnak sorba a hatalomért és pénzért, miközben a teljes szociális szférát ellenőrizhetetlenné teszik.
A kötelező oltás eddig szinte sehol sem működik: már így is jelentős a munkaerőhiány, az emiatt kieső dolgozókat pedig nem tudnák pótolni a foglalkoztatók.
Az alacsony nyugdíjúak körében jóval magasabb volt a halálozási arány a második hullám idején.
Legutóbb majd’ egy egész éven keresztül nem volt hajlandó megmondani az EMMI, hogy mi a minimum szolgáltatás.
Ötleteket adunk, hátha egyszer a kérdéseinkre válaszokat is kapunk.
Továbbra is látványosan nem érdekli a kormányt a szociális ágazat állapota.
Ellenzéki politikusok és civil szervezetek is követelik a kormánytól a szociális dolgozók beoltását.
Egy kormányrendelet értelmében akár 3 évvel is elodázható az egészségügyben és a szociális intézményekben dolgozó munkások szabadsága. A homályos rendelet a munkáltatóra bízza a szabadságolás kérdését.
A kormány képviseletében tárgyalók most már a bíróság szerint sem akartak érdemben egyeztetni a dolgozók követeléseiről.